Képzeljük el, hogy a közelmúlt ezredforduló táján Arkhimédész és Leonardo, az ókor és a reneszánsz két zsenije feltámad. Találkoznak az utcán, megörülnek egymásnak, és beülnek az első csehóba. Amíg rendelnek, a pultnál a TV-ben éppen Rex Hunt horgászműsora megy a Discovery Channelen. Tudósainkat felvillanyozza a peremfutó orsó látványa, és borozgatás közben kifundálnak egy gépezetet, ami ugyanúgy működik, mint a képernyőn látott szerkentyű. A kibontakozó konstrukció szokatlan és meghökkentő, de a hirtelen közénk pottyant feltalálókat nem kötik a konvenciók, ötleteik pattogva cikáznak, mint a biliárdgolyók a zöld posztón. A találmányt sebtében fel is vázolják az étlap hátuljára.Akár így is születhettek volna a most bemutatandó ABU középfékes orsók, amelyek újszerű műszaki megoldásai az előbbi kerge gondolatokat váltották ki belőlem.
De térjünk vissza egy hajtűkanyarral a fantázia világából a száraz tényekhez, és tekintsük át a műszaki adatokat!
Suverän 4000 | CD 6 4000 | |
Méret | 40 | 40 |
Csapágyszám | 6+1 | 5+1 |
Visszaforgásgátló | görgős, fokozatmentes | görgős, fokozatmentes |
Fékrendszer | középfék | középfék |
Áttétel | 5,2:1 | 5,1:1 |
Súly | 390 g | 365 g |
Zsinórkapacitás | 170 m / 0,30 mm | 170 m / 0,30 mm |
Dob anyaga | fém | fém |
Ház | fém | fém / műanyag |
Tartozék | 1 db fém pótdob | 1 db fém pótdob |
Ár | 79.900 Ft | 33.000 Ft |
A gyártó honlapja | ||
Robbantott ábra | ||
A két orsó "deréktól fölfelé" azonos felépítésű, vagyis a rotor, felkapókar, dob, fékrendszer és visszaforgásgátló szempontjából megegyeznek. Komolyabb eltérés közöttük főleg a hajtóművek terén van. A rotor és a dob mindkét tipusnál egyaránt alumínium ötvözetből készült. A Suverän háza és talpa szintén alumínium, a CD sorozatnál azonban a talp részt már műanyagból gyártották.
A képeken az is jól látszik, hogy mindkét orsónál szakítottak a hagyományos, házzal egybeépített talp + különálló fedél felfogással, helyette inkább a gépiparból ismerős, szimmetrikus hajtómű házat terveztek. Emiatt a szétszedés már maga egy kaland, hiszen a CD-nél például külső szemrevételezéssel egyáltalán nem kézenfekvő, hogyan is lehet belejutni az orsóba. Csak a dob levétele, és a fékrendszer lebontása után válnak láthatóvá a hajtómű külső borítását rögzítő csavarok.
A felkapókarnál említést érdemel még, hogy a csukló részek is fémből vannak, ellentétben az orsók többségénél e helyen alkalmazott műanyag alkatrészekkel. A "fém-pártiak" lelki békéjét szolgáló kialakítás azonban fokozott gondoskodást kíván a felhasználótól, ugyanis az egymáson csúszó fém felületek kényesek a közéjük kerülő homokra, igénylik a rendszeres tisztítást, és kenést.
A beállítást teljesen egyéni módon, a dob mögött elhelyezkedő bordázott gyűrűvel végezhetjük. A nagy felületű lamellák miatt a fék roppant erőteljes, a dob gyakorlatilag állóra fékezhető. Ajánlatos óvatosan bánni vele, mivel a szabályozó gyűrű viszonylag könnyen jár, a hagyományos orsóinkhoz szokott kézzel akaratlanul is túlszoríthatjuk. A szabályozási tartományt kb. egy fordulatra határolja be a lemezrugó összenyomhatósága, de ezen belül korrekt, egyenletes módon állítható a fékerő. A CD esetében egyébként nem tanácsos a kőkemény fék teljes erőtartalékát igénybe venni, mivel az orsó műanyag talpa ilyenkor már aggasztóan meghajlik. A Suverän fém lába azonban dacol a szélsőséges megpróbáltatásokkal szemben is.
Mindkét típusra jellemző, hogy meglehetősen nagy, masszív golyóscsapágyak biztosítják a hajtómű sima futását. Szokatlan szerkezeti megoldás, hogy a hajtókar csapágyait zégergyűrűk tartják a helyükön a házban. Meg kell jegyezni, hogy a CD-nél a tányérkerék csapágyainak lötyögő illeszkedése egy kicsit illúzióromboló, a Suverän-nél azonban nincs ilyen probléma.
A rotor illesztése viszont mindkét orsónál egyaránt pontos, kotyogásmentes volt.
A teszt sorozatban a Zebco Rhino esetében láthattunk már példát hasonló konstrukcióra, hogy magára a dobtengelyre viszik fel azt a végtelenített, csigavonalú hornyot, amelynek révén a dob föl-le mozgatását biztosítják. Ennek köszönhető, hogy a hajtómű háza már-már valószínűtlenül kicsi, kompakt, hiszen a dobemelő mechanizmus nem foglal külön helyet. További előny, hogy a megszokottnál vastagabb, erősebb dobtengely végigfut a hajtómű házon, és a hátulsó vége egy vezető hüvelyben siklik, ezáltal fokozott stabilitást kölcsönöz a csigatengelynek is.
De az egyszerűsége és eleganciája mellett egy kis szépséghibája is van ennek a megoldásnak. Annak következtében, hogy a rotor és a dob egymással szigorúan szinkronban mozog, a felcsévélt zsinór ugyanazon a nyomon halad, ezáltal gyakorlatilag felmásolja a tengelyen lévő horony mintázatát a dobra.
A hagyományos, különálló dobemeléssel működő orsóknál azért nem lép fel ez a jelenség, mert a "worm shaft" meghajtását végző, közvetítő fogaskerék fogszáma a csigáétól eltérő (pl 9 és 10), ennek eredményeképpen tehát minden periódus után egy kicsit arrébb tolódik a csévélés kezdő pozíciója, vagyis kisimul (pontosabban nem is képződik) a fenti képen látható bordázat.
A visszaforgásgátló felépítése mindkét orsónál megegyezik. Működése kifogástalan, viszont ki- és bekapcsolásához hiába is keresnénk a megszokott kallantyút, ehelyett a rotor mögött elhelyezkedő rovátkolt gyűrűvel történik a váltás. Szerencsére ez nem az a kezelőszerv, amihez túl gyakran kellene nyúlni.
Összegzés
Az ABU a fenti orsóival igyekezett bizonyítani, hogy ma is mértékadó név az orsópiacon, és nem kíván belesimulni valamiféle kommersz, átlagos szürkeségbe. A Suverän és a CD műszaki, és formatervezési bravúrjai valóban elismerésre méltóak, bár az új ABU-k mérsékelt elterjedtsége egyben arra is utal, hogy mi, horgászok eléggé konzervatív népség vagyunk, és nehezen emésztjük meg a radikális újításokat.
Mindazonáltal ha valaki vonzódik az efféle műszaki csemegékhez, és olyan orsót szeretne, ami nem köszön vissza lépten-nyomon a vízparton, továbbá az előnyökért cserébe hajlandó a szokatlan kezeléssel is megbarátkozni, az ne keressen tovább: a CD-t vagy a Suverän-t éppen neki találták ki.
