Jó néhány éve horgászom már. Ha az időjárás lehetővé teszi, az év mind a tizenkét hónapjában igyekszem horogra csalni a pontyokat. Sőt, helyesbítek, az igazán nagytestű, 5-10 kg feletti halakra pályázom egész évben és ez igaz a „fagyos” hónapokban is. Ha kedveled a téli horgászatokat és kíváncsi vagy a legújabb csalikra, etetőanyagokra és egy modern pontyfogó technikára, akkor itt a helyed!
Talán soha nem volt még példa arra, hogy ennyire különleges és szokatlan tél lett volna, mint idén itt, az Alföldön. Általában két eshetőség váltja egymást, vagy be van fagyva minden és nagyon hideg van, vagy kellemes, tavaszias az időjárás és semmi nem szab határt a horgászatnak. Ehelyett ezen a télen a vizek hőmérséklete alig fagypont felett alakult, mindössze 2-3 Celsius fokosak voltak, de nem fagytak be. Éjszakánként gyakorta fagyott, de a nappali órákban a hőmérő higanyszála pozitív tartományba kúszott. Ennek köszönhetően az éjjeli órákban képződő vékony jégréteg a felkelő nap első sugarainak „megadta” magát és elolvadt. Több alkalommal tapasztaltam meg ezt idén, miszerint kora reggel a tó 80%-át még vékony jég borította, majd alig pár óra leforgása alatt ez teljesen eltűnt. Nagyon jó lehetőséget kínál ez az időjárás a tesztelésre és kísérletezésre, így minden pillanatot igyekeztem megragadni és a létező legtöbb időt horgászattal tölteni.
Amikor ennyire hideg a víz, a pontyok garantáltan nagy csoportokba „összeverődve” várják a jó időt és a felmelegedést, rendkívül keveset mozognak és rendszerint nagyon kevés táplálékot vesznek csak magukhoz. Az első számú feladat tehát egy nagyobb pontycsapat megtalálása volt. Azon a helyen, ahol tokhalakat sikerült fognom, egyetlen pontyot sem bírtam becserkészni, és ez fordítva is igaz volt. Ez jól jelezte számomra, hogy ebben az időszakban nem egy helyen tartózkodnak. Mivel a tokok rendkívül aktívak a jéghideg vízben is, viszont az én célhalaim egyértelműen a pontyok voltak, ez a felismerés kulcsfontosságú volt.
Egy ilyen típusú, intenzíven telepített tavon jó eséllyel feltételezhető az első megfogott ponty után, hogy azon a helyen jóval több hal is tartózkodik. Minden esetben érdemes visszadobni arra a helyre, ahol pontyot sikerült fogni, majd mereven figyelni a feederbotok spiccét. Ilyenkor mindig a leglágyabb spicceket használom és minden óvatos mozdításra, rezdülésre figyelek, ami halra utaló jel lehet. Ezzel a módszerrel sikerült „letapogatnom” és megtalálnom a pontyokat most is. Már „csak” az volt a kérdés, hogy milyen csalogatóanyagokkal tudnék minél többet és nagyobbat táplálkozásra bírni közülük?!
Évek óta horgászom már ezen a tavon és a legtöbbet a késő őszi és téli időszakban. Gyakran előfordult, hogy az egész napot megúsztam egyetlen kapás nélkül, majd már sötétben, pakolás közben görbült meg a feederbotom spicce. Eleinte nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, gondolván volt már ilyen más tavakon, máskor is. Ám ez a jelenség annyira sűrű lett, hogy nem lehet véletlen. Tíz alkalomból legalább négyszer tudtam a sötétedés után pontyokat fogni.
Nehéz lenne erre a jelenségre egyértelmű magyarázatot és választ adni. Az elmúlt évek során jó néhány alkalommal rápróbáltam, hogy a sötétedés után még pár órát horgászattal töltöttem, de ez a legtöbb esetben nem hozott eredményt. Valami oknál fogva a besötétedés utáni egy-másfél óra az az időintervallum, amikor az esetek legalább 40%-ában meggörbül a feederbotom spicce. Ahány víz, annyi szokás. Ezt a jelenséget ennyire egyértelműen eddig egyetlen más vízterületen sem tapasztaltam még. Minden tónak megvannak a maga szokásai, trükkjei, amit ha felismerünk és a saját hasznunkra tudunk fordítani, jó eséllyel érhetünk el kiemelkedő eredményeket…
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
