2003. május 19-én Fülöp Antal - köröstarcsai Dobó Ferenc Horgászegyesület - a Félhalmi-holtágból 20,49 kg-os amurt zsákmányolt. A hal rendszeresen etetett helyen vette fel a hajszálelőkés módszerrel fölkínált két szem, erősen erjedt állapotú öregkukoricát. Az akasztás kb. este fél nyolckor, a szákolás fél óra múlva történt, úgy nyolc óra tájékán. A szákolásnál Kígyósi Imre segített, hathatós közreműködése nélkül a hal meglépett volna. További érdekes részletek a cikkben.
Ezek a tények. És most lássuk az én szemszögemből. Pont időre értem haza, így Tónira csörögtem, mikor mennek, ha mennek egyáltalán a holtágra. Imrével tervezték, hogy az előző napi fogást - egy 9,6 kilós amur végezte Tóni horgán vasárnap este - ismét produkálni kellene. Telefonon gyors egyeztetés, már kapkodtam is magamra a terepgöncöt. Bottok és orsó a kézbe, kulacs és a műcsalisdobozok, meg a mellény, s már szállhattam is az autóba. Hat óra előtt értünk ki, míg Tóni és Imre összeállították a felszereléseket, előkészítették a kukoricát az etetésre, én is összeraktam a saját botomat. Majdnem két hete nem próbálkoztam már a holtágon, hallani sem nagyon hallottam fogásokról - mármint pergetve fogott halakról - így nem voltam igazán bizakodó. A telek - és így a fogás is - a harmadik holtág mellett fekszik. Én innen indultam neki az átvágások meghorgászásának. Azért annyit tudtam várni, míg megnéztem, hogyan is etet Imre szakszerűen a csónakból, majd bevetették a botjaikat.
A rod-podokon nyugvó pálcákról készítettem pár képet, majd elindultam. Annyiban maradtunk, hogy legkésőbb 23 óráig maradunk maximum, s ha valaki nagyobbat fogna, csörög a többinek. Elváltunk egymástól, rágtam a pipaszáram, füstöltem a szúnyogoknak, és egy szűk 20 perc alatt elértem a kiszemelt részt. Itt, ahol próbálkoztam, az út alatt széles vágaton bukik át a víz, ha van vízátemelés a rizsföldekre. Ilyenkor beállnak a kishalak a sodrásba, melléjük pedig megjön a süllő, balin, csuka is. Én ezekre pályáztam. Sokáig nem volt semmi érdeklődés, így elindultam a gát felé, ahol szintén vízáramlás tapasztalható. Mire odaértem, és dobtam vagy húszat, csörög a telefon, Tóni hangja mosolyogva tudatja velem, megvan a tegnapi - vasárnapi - amur öccse, majd kilenc kiló. Ejha, ez aztán gyorsan ment! El is határozom az indulást. Fél nyolcra érek az átvágásra, itt alig dobok párat, indulok a telek felé.
Megérkezvén megcsodálom a halat - jó nagy, mikor fogok én ekkora süllőt?! - majd a stégre indulok. Nem látok ott senkit - hát ezek meg hol vannak?! Figyelmesebben megnézve észreveszem, hogy Tóni szélső botja hiányzik, és a csónak is el van kötve. Szaporábbra veszem lépteim, és jó százméternyit megtéve immár hallom is őket, mire aztán végre megpillantom őket: a bot meredek ívben hajol, merítő már a vízben. Ekkor vesznek észre engem. Nagyon nagy amur, kiáltják egyszerre. Nem is biztos, hogy belefér a merítőbe... Azonban az elfáradt hal mégis belefért a szákba, bár teljesen kitöltötte azt. Alig bírták a csónakba emelni! Rögtön egy húszast saccoltak a halnak, majd az örömtől majd szétcsattanva kezdtek kievezni.
A stégre alig bírtuk kihúzni a szákot, recsegett a háló, majd szétszakadt. Következett a mérlegelés. A hal hossza 104 centiméter, legnagyobb kerülete 74 centiméter, pontos súlya a digitális mérlegen 20,49 kilogramm. Azért ez nem semmi!
Az etetőanyag áztatott, érlelt öregkukorica, a csali ugyanaz, csak kettő szem és hajszálelőkén felkínálva. A felszerelés: Energo Team Prestige Boilie 3 Lbs, 3,6 m hosszú 3 részes bojlisbot, Okuma Coronado nyeletőfékes orsó, azon 0,30 mm-es Godzilla monofil zsinór, a végszerelék pedig csúszó ólmos - 60 grammos ólom, 30 centis egyenes gubancgátlócső, 4-es Mosella Carp horog, fonott előkén rögzítve.
Horgásztársunk egy hete - vasárnap - kezdte meg a hely szoktató etetését. Egy hét múlva ült rá először, így elsőnek egy 9,6 kg-os amur, majd másnap, hétfőn egy 8,5 kilós és ezután kapott a rekorder hal.
