A halradarok egyre inkább mindennapos kiegészítőinkké válnak. Ebben az írásban a hazai viszonyok között gyakran alkalmazott készülékek általános jellemzőinek, használatának és beszerelésének leírása található. Az írás egy meghatározó része már olvasható volt az oldalon, de amiért ismét fontosnak tartottam felszínre hozni és aktualizálni, annak oka, hogy egy konkrét modell, az Eagle Cuda 168 egyszerűsített használati utasítása is fellelhető benne. Bár reményeim szerint, ez az írás nem csak a fent említett modell után érdeklődők számára tartogat hasznos információkat.
Halradarokról általában
A halradar az utóbbi dekádok egyik divatos horgászati kiegészítő eszközévé vált, annak ellenére, hogy a sporttársak egy részéből már megjelenésekor negatív reakciókat váltott ki. Sokan csak az etikátlan, a víz megismerését (és az ezzel óhatatlanul kialakuló tiszteletet) nélkülöző halvadászat elitélendő kellékét látják benne. Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy mit hogyan ítél meg, azonban muszáj megjegyeznem: az eszközöket nem önmaguk, hanem használójuk tevékenysége minősíti. A mai, gyors tempót diktáló világban e segédeszköz éppen azt nyújtja, amire az egyre csökkenő szabadidő mellett sokunknak szüksége lehet - okos használatával lerövidíthető a helykeresés, elkerülhető, hogy értékes órákat fecséreljünk el egy-egy olyan terület vallatására, ami pusztán a felszín alapján ígéretesnek tűnt… mindez egy számunkra idegen vízen különösen érvényes. A halradarok folyamatos fejlesztése az ár / érték arányt fogyasztói szempontból egyre kedvezőbbé teszi. Manapság már aránylag kis befektetéssel is igen jól használható modellek vásárolhatók. A határ persze itt is a csillagos ég, azonban az átlaghorgász igénye rendszerint nem a magasabb árkategóriájú szonárok tudásához áll közel. Azt is célszerű észben tartani, hogy egy halradar beszerzésével egy újabb, a csónakban elhelyezendő, ki- és bepakolandó csomaggal is gazdagabbak leszünk - ez is a kisebb, könnyebb, de jól használható modellek mellett szóló érv.
Azalapok
A halradart sokan használják, még többen beszélnek róla úgy, hogy a készülék alapelve körül sem minden tiszta számukra. Pedig ezek ismeretében eredményesebben lenne alkalmazható, és a reális elvárások miatt a későbbi, keserű csalódások is elkerülhetők lennének.
Mi is az a halradar?
Az echolokátor elvén alapuló technológiát a II. Világháború idején, a tengeralattjárók fenyegetése miatt, „láthatatlanságuk” megszűntetésére fejlesztették ki. A víz az elektromágneses hullámokat rövid távon belül elnyeli, ezért a légvédelemben bevált radartechnikát itt nem lehet alkalmazni. A longitudinális hanghullámok sűrű közegben sokkal jobban terjednek, ezért egy ezzel kidolgozott rendszer nagyobb hatásfokú. A találmány eredeti neve (SONAR) egy rövidítésből ered: SOund NAvigation and Ranging (hang alapú hajózás/tájékozódás és távolságmérés). A berendezés jelgenerátorból, jeladóból, vevőből és a jeleket grafikusan megjelenítő egységből épül fel. Utóbbi ma már minden esetben valamilyen képernyős megoldást jelent. A vevő és a jeladó általában egyetlen, összeépített egység. A jelgenerátor felelős az elektromos impulzusok előállításáért, alapvetően ettől függ a használt frekvencia. A jeladó alakítja ezen elektromos impulzusokat hanghullámmá, amit a vízbe bocsát. A hanghullámok akadályba (meder, víz alatti tárgy, uszadék, hal) ütközve szóródnak, egy részük a jeladó/vevő felé verődik vissza. E visszaverődő hanghullámokat a vevőegység érzékeli, elektromos jellé alakítja és erősíti. E jelek jelennek meg grafikus formában a képernyőn. A szonár beépített számítógépe a kibocsátás és a visszaverődés időkülönbségéből kalkulálja a tárgy (meder, hal stb.) jeladótól mért távolságát, ez a monitorra kerülő mélységadatok alapja. A jel erőssége a hangot visszaverő test állagára, keménységére nézve hordoz információt. Ennek alapján dönthető el, hogy lágy vagy kemény aljzat van alattunk, hogy a felmeredő alakzat puha, laza vízi növényzet csupán, vagy egy elsüllyedt fa koronája, és hogy egy-egy visszhang mekkora halat sejtet. Az átlagos méretű halakban az úszóhólyag a visszhangot létrehozó rész. A szonár nyers jelei között jellegzetes, lefelé nyitott sarló formájában jelennek meg a haljelek. Ez azonban csak megfelelő hajósebességnél igaz: lassan haladva csak vízszintes vonalkákat láthatunk. A halradarok hal-azonosító szoftvere már megszűri a nyers adatokat, ennek nyomán már kisebb-nagyobb halszimbólumok jelennek meg a képernyőn.
A használt hangfrekvenciák eltérőek lehetnek: a nagyobb frekvencia (200 kHz vagy fölötte) jobb felbontást, pontosabb kijelzést tesz lehetővé, áthatolóképessége azonban kisebb, hamarabb elnyelődik. A kisebb frekvenciájú hang (tipikus érték az 50 kHz) mélyebbre hatol, azonban a hozzá tartozó nagyobb hullámhossz miatt a vele „körülrajzolható” alakzatok térbeli léptéke durvább, az elérhető felbontás gyengébb, emiatt ezeket inkább csak mély (100 méternél mélyebb) vizekre ajánlják, ahol az előnyük már nagyobb, mint a hátrányuk. A szonárok hangfrekvenciái az ember és a halak hallószervének felső érzékelési határát messze meghaladják - magát a letapogatásért felelős hangot hallani tehát nem lehet. Ugyanakkor kellő mélységről csak úgy képes kielégítő képet adni a szonár, ha a visszavert, legyengült hanghullám még mindig elég erős ahhoz, hogy a vevő érzékelje. Ehhez az kell, hogy a jeladó az elérni kívánt legnagyobb mélységhez igazítsa a kimenő teljesítményt, amiből szükségszerűen az következik, hogy közvetlenül a jeladó alatt a kibocsátott hang zavaróan erős lehet. Ez - mivel hallani nem lehet - csak erős vibráció formájában érzékelhető. Jó tudni erről, sekély vízben a legtöbb halat emiatt riasztja / riaszthatja a működő halradar. Felhasználói oldalról a leggyakoribb kérdés a halradar által „látott” területre vonatkozik. Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Egyesek a jellemzően sekély hazai vizekre csakis a széles nyalábú, nagy kúpszöggel (45-150 fok) jellemezhető jeladót tartják alkalmasnak. E megközelítés lényege, hogy ha a kibocsátott hanghullámok nyalábja szűk, akkor a fenéken lefedett terület túl kicsi; esetleg elmegyünk a mederegyenetlenségek, tartások mellett, és ha kifejezetten halcsapatok keresésére használnánk, akkor sem előnyös, hogy a vízből csak egy hegyes kúpot vizsgál a készülék. Mások szerint a pontosság fontosabb, ezért szűk nyalábú (kúpszög: 9-37 fok) radart használnak. Ez a mederből csak kis területet „lát”, azt azonban sokkal pontosabban jeleníti meg. Utóbbi azért fontos, mert a leggyakrabban használt, ún. kétdimenziós halradarok valójában nem két térdimenziót ábrázolnak a monitoron, hanem a hangkúp összes visszaverődését az egymás utáni időpillanatokban. Könnyű belátni, hogy nagyobb hangkúpba nagyobb terület, több egyenetlenség fér bele, és ezek valós elhelyezkedése és alakja annál bizonytalanabbul becsülhető a radarkép alapján, minél nagyobb a jeladó kúpszöge. Az újabb konstrukcióknál már elérhető az is, hogy a szűkebb medertérképező nyalábot halkeresésre is használni lehessen: ehhez csak nagy érzékenységre kell állítani a műszert, ilyenkor a másodlagos visszaverődések révén a nyaláb által lefedett terület többszörösében képes halak azonosítására. Egy 20 fokos jeladó az aktuális mélység 35%-ának megfelelő átmérőjű kört lát a fenéken, egy 60 fokosnál ez az átmérő a mélység 115%-a, 90 fokosnál pedig pontosan a mélység duplája. A kúpszögek és mederben lefedett terület arányát bárki könnyen kiszámíthatja:
A legtöbb gyakorlati tapasztalat azt támasztja alá, hogy 45 foknál nagyobb látószöggel üzemelő készülékek már meglehetősen pontatlanok. A 9-10 fokos kúpszög tényleg kevésnek tűnik, de csak akkor, ha abból a téves képzetből indulunk ki, hogy a radar egy madártávlatból készített pontos videoképet ad a lefedett aljzatról. Ilyen hozzáállás szempontjából ésszerűtlen a kis kúpszög. Csakhogy a valóság nem ez (nincs igazi 2D kijelzés). Inkább az adott mederszakaszról hiányzó ismereteinkből érdemes kiindulni, és abból, hogy ehhez képest mit ad majd a monitor jeleinek értelmezése. A készülék a lefedett területről egy adott időközönként integrált, egyetlen oszloppá összeolvasztott jelhalmazt tesz a képernyőre. Ez minél nagyobb területről származik (= minél nagyobb a kúpszög), annál nehezebb belőle bármi valósra következtetni, azaz minél nagyobb a terület, annál nagyobb mederegyenetlenségnek kell lenni a lefedett területen ahhoz, egyáltalán megjelenjen valami kis nyoma a kijelzésben. Ugyanakkor igen sekély vizekben (1-2 méter) kompromisszumot kell kötni: a nagyobb látószög nélkül ilyen vízen értelmetlen lenne a radar használata. Ezzel együtt, az ésszerű használathoz igazítva is mindig a lehető legkisebb kúpszögű készüléket érdemes alkalmazni, beszerezni. Az, hogy hatalmas területről kapjunk értelmezhetetlen képet - véleményem szerint - felesleges.
A jeladó e tulajdonságán túl fontos tétel a kijelző egység felbontása is. Hiába lenne képes a jeladó-vevő rendszer 200 kHz-en igen finom részletességű kép létrehozására, ha a monitoron ehhez kevés a rendelkezésre álló képpont. Ezért a nagyobb, több pixelből álló képernyő a halradar használhatóságát növel(het)i, a jelek értelmezését segít(het)i. Mivel („2D” szonároknál) a monitoron a vízszintes tengelyen csak az egymást követő időpillanatokban érzékelt jelek szerepelnek, a vízszintes irányú pixelszám a felbontás szempontjából másodlagos. A függőleges pixelszám az, ami alapvetően megszabja, mekkorának látszik, és milyen finom részletekkel jelenik meg egy-egy vízi alakzat.
A készülékek további kiemelt jellemzője a teljesítmény. Ezt általában megadják a kimenő hullámokra vonatkozó PV (vagy PtV, Peak to Valley = „csúcstól völgyig”) és RMS (Root Mean Square = közepes négyzetes szórás) formában is. Az, hogy egy-egy nagyobb teljesítményű készülék nem 300, hanem 400 méterre „látna le”, a hazai sekély vizekben lényegtelennek tűnhet. Azonban a szűkebb nyalábú modellek másodlagosan szóródó hanghullámokkal (nagy érzékenységű beállítás közben) működő halkeresése miatt a nagyobb kimenő teljesítménynek is lehet szerepe.
A leendő radarhasználónak arra is számítania kell, hogy a készülék üzemeltetéséhez áramforrás is szükséges. Ha ez eleve (pl. elektromos csónakmotor miatt) nem áll rendelkezésre, be kell szerezni kisebb akkumulátorokat. Egynapos, pár órás használatra már a kisebb, 5-7 AH kapacitás körüli akkuk is megfelelnek, hiszen a legtöbb halradar áramfelvétele csekély. Ezek még nem olyan nehezek, a horgászathoz szükségesnek tartott csomagunkat még talán csak elviselhető mértékben terhelik. Célszerű zártcellás, gondozásmentes modelleket beszerezni, természetesen a hozzájuk való töltővel együtt.
A halradarok beszerelése
Az alábbiakban a halradarok általános beszerelési elveiről olvasható egy rövid, a teljesség igénye nélkül (!) készített összefoglaló. E rész alapját az Eagle Cuda 168 radar használati útmutatója adja, azonban minden potenciális halradar-vásárlónak hasznos lehet, főleg az Eagle és a Lowrance termékcsaládba tartozó modellek beszerzése esetén.
Itt jelzem, hogy a gyártó honlapjáról az Eagle Cuda 168 halradar teljes használati utasítása letölthető (angol nyelven és PDF formátumban). A következő részben éppen ezért a konkrét és apró részleteket taglaló részek (pl. milyen fúrószár, csavar és csavarhúzó kell a beszereléshez) nem szerepelnek, inkább az egyes kérdések, problémák elvi hátterének tisztázása a cél.
A nem hordozható kiszerelésben kínált halradarokat elvben fix, és egyszeri(!) beépítésre szánják. Ez - a hazai átlagos horgász-hátteret tekintve - annyit tesz, hogy csónakunkba többé-kevésbé fixen kell(ene) beépítenünk a műszer egyes elemeit. Ez sokszor nem kivitelezhető, vagy egyszerűen csak nem tanácsos; ilyen esetben a beépítési iránymutatásoknak csak azt a részét alkalmazzuk, amivel még könnyen, gyorsan megbontható, és hasonlóképpen gyorsan újratelepíthető lesz a rendszer. Ha több különböző csónakon is szeretnénk majd használni a készüléket, akkor az ehhez szükséges hátteret némi barkácsolással magunk is összeállíthatjuk. Másik megoldás, hogy a gyártó honlapján szereplő kiegészítők közül próbálunk olyanokat beszerezni (megrendelni), amik lehetővé teszik a készülék mobil használatát.
A beszerelés folyamata:
- Meg kell határoznunk a szonár egység (kijelző) helyét, meg kell tervezni a kábelek vezetésének helyét, le kell mérni, vagy legalább meg kell becsülni a szükséges kábelhosszakat. Ha a készülékhez adott kábelek rövidek lennének, a plusz kábeleket is előre be kell szerezni.
- Ki kell jelölnünk a jeladó körülbelüli helyét és a hozzá tartozó kábelezés útvonalát.
- Ki kell jelölnünk az áramforrás (akku) helyét, az ehhez kapcsolódó kábelek nyomvonalát.
- A jeladó beszerelése és a hozzá tartozó kábelszakasz elhelyezése.
- Az áramforrás, a tápkábel beszerelése.
- A szonár egység felszerelése, a kábelek csatlakoztatása.
A jeladó felszerelését többféle módon oldhatjuk meg, a hajótest különböző pontjaira helyezhetjük el, azonban mindenütt figyelni kell arra, hogy a helyzet a jeladó működését ne gátolja.
A legtöbb esetben az a megfelelő, ha a jeladó tengelye (középvonala) egy szintben van a hajótest legmélyebb pontjával. Itt általában kisebb a turbulencia és a jeladó az ütközésektől is jobban védett.
Lehetnek esetek, mikor a jeladót kicsit lejjebb vagy kicsit feljebb célszerű szerelni. (A rögzítő konzolban lévő rések lehetővé teszik, hogy új lyukak fúrása nélkül, a rögzítő csavarok meglazításával is módosítható legyen a jeladó magassága.) Ha nagyobb sebességnél gyakran elveszik a fenékjel, akkor lehet, hogy a jeladó kiemelkedik a vízből, ahogy a hullámok kiemelik a hajót. Ilyenkor jobb, ha lejjebb eresztjük az egységet. Uszadékos, hínáros vagy tuskós helyszínen gyakran leütődhet a jeladó, ilyen esetben célszerű feljebb, védettebb helyre szerelni.
A jeladót az arra alkalmas anyagú hajótesteken belülre is szerelhetjük. Ilyen esetben nagy sebességnél is jól működik (nincs zavaró turbulencia) és értelemszerűen védett az ütközésektől. Ugyanakkor bizonyos érzékenység-csökkenésre mindenképpen számítani kell. A hajótestek többsége nem homogén anyagú, ezért a fenéklemezen nem mindegy, hová kerül a jeladó. További probléma, hogy nagyobb sebességnél egyes hajók orra kiemelkedik, azaz fenéklemezük és a hozzá rögzített jeladó már nem lesz vízszintes, pedig a pontos működéshez ez elengedhetetlen. Ha a jeladót a fartükörre kívánjuk felszerelni, akkor azt a rozsdamentes tartókonzolt kell a hajótest megfelelő pontjához rögzíteni, amelyhez a jeladó egy egyszerű átmenő csavarral csatlakoztatható. A konzol racsnis kivitelű. Ez egyrészt a kapcsolódó egységek pontos egymáshoz állítást szolgálja (a jeladó pontos helyzetét biztosító felszerelés a szonár működésének alapja!), másrészt ezzel biztosítható, hogy ha valami akadályba ütközik a jeladó, akkor felcsapódva kibillenhet, és komolyabb sérülés nélkül vészelheti át az ütközést. A racsnis rendszer miatt ilyen esetben szerszámok nélkül is vissza lehet nyomni a korábban beállított helyzetbe. A tartókonzol kis műanyag fogaskerekeit a helyükre kell nyomni, ennek megfelelő végrehajtásával a jeladó leendő állásszöge is állítható. A kis fogaskerék minden fogán egy-egy betű látható, ezek eltérő állásszöget jelentenek, ha a konzolba mélyített lyukhoz igazítjuk őket. Az „A” betű pl. durván beállítja a jeladó helyzetét 14 fokos fartükör esetére (a legtöbb farmotoros hajónak 14 fokos a fartükör szöge). A kis fogaskerékkel addig kell játszani, amíg meg nem találjuk azt a beállítást, amivel a konzolon lévő jeladó tengelye (középvonala) vízszintes nem lesz.
Az egyetlen frekvenciával működő szonárokat akár az elektromos csónakmotorra is felszerelhetjük, ezt azonban csak akkor érdemes megtenni, ha a motor működéséből származó elektromos zaj nem zavaró.
Ha nem látszanak halak a kijelzőn, annak oka lehet az is, hogy a jeladó a hajótesttel nem párhuzamos. Ilyen esetben a megszokott halsarlóknak csak egy része látszik.
Ha a jeladót üvegszálas hajótesten belülre szerelnénk, akkor ott helyezzük el, ahol a műgyantában nincsenek légbuborékok, és a hajótestben nincsenek levált üvegszálas rétegek. A hanghullámok csak a tömör üvegszálon képesek áthatolni, a buborékokon erősen szóródnak. A legsikeresebben az üvegszál rétegek között lebegtető anyagréteget (balsa, rétegelt lemez, hab) tartalmazó hajók esetében építhető be így a jeladó. Az ideális pozíciót a vízen lévő hajón kell megkeresnünk (részletes leírást lásd a használati utasításban!). A jeladót a legjobb epoxiragasztóval rögzíteni. A ragasztó felhordása előtt a jeladó alsó felületét meg kell csiszolni.
Az elektromos vezetékek csatlakoztatása magától értetődő. Az elektromos interferenciák (amelyek zavarhatják a szonár egységet) minimalizálása miatt célszerű a készüléket közvetlenül az akkura kapcsolni. Sósvizes környezetben a használaton kívüli időre mindenképpen áramtalanítani kell a készüléket. Ha elektromos csónakmotort is használunk, akkor a szonár tápkábelét az oda vezető kábelektől lehetőleg messze vezessük, ez is a nem kívánt elektromos zaj csökkentése miatt fontos. A készüléket csak a hozzá adott, tápkábelbe szerelt 3 amperes biztosítékkal szabad használni! Ennek mellőzése érvénytelenítheti a garanciát!
A szonár egység megfelelő beszerelési helyének kiválasztásához figyelembe kell venni annak méreteit, a kimenő kábel helyigényét, valamint azt, hogy a legtöbbször milyen szögből fogunk rátekinteni.
Az Eagle Cuda 168 szonár jellemzői, működése, alapvető funkciói
Innentől az Eagle Cuda 168 halradar a főszereplő: e modell jellemzőiről, a működési menü szerkezetének felépítéséről és használatáról esik szó - az alábbiakat ezért elsősorban azok figyelmébe ajánlom, akik ilyen termék beszerzését tervezik.
A Cuda termékcsalád műszaki jellemzői
Általános
Műszerház: 14,7 cm magas, 10,8 cm széles, 6,6 cm vastag, tömített, vízálló kivitel, ami tengeri használathoz is alkalmas.
Képernyő: magas kontrasztú, négy szürkeárnyalatot megjeleníteni képes Film SuperTwist LCD. A képátló 10,2 cm.
Felbontás: 168 vertikális és 132 horizontális (összesen 22.176) pixel.
Háttérfény: megvilágított képernyő és billentyűzet teszi lehetővé az éjszakai használatot.
Bemenő feszültség: 10-17 V egyenáram.
Áramfelvétel: 110 mA háttérfények használata nélkül, 250 mA háttérfényekkel.
Háttérmemória: A szonár beállításait a készülék a kikapcsolás alatt is tárolja.
Szonár
Frekvencia: 200 kHz.
Jeladó: A készülékhez tartozó, 20 fokos kúpszögben működő, Skimmer típusú jeladó, ami nagy érzékenységű készülék-beállításnál maximum 60 fokos kúpszöggel jellemezhető területen teszi lehetővé a halak érzékelését. A jeladó kb. 113 km/h (70 mph) hajósebességig használható.
Impulzus-kibocsátó teljesítménye: 800 W csúcstól-völgyig; 100 W RMS.
Szonár mélység-hatótáv: 180 m; az aktuális hatótáv függ a jeladó saját helyzetétől és beszerelési helyétől, a mederanyag minőségétől és a vízviszonyoktól. Minden szonár nagyobb mélységig használható édesvízben.
Mélység kijelzése: folyamatos digitális kijelzés.
Bemenő feszültség: 10-17 V egyenáram.
Hangriasztások: mélyvízi, kisvízi és halriasztás.
Automata méréshatár: van.
Automata mederkövetés: van.
Mederkövetés zoom üzemmódban: van.
Felszíni vízhőmérséklet-mérés: van.
Megjegyzés
A készüléket -20 és +75 Celsius fok közötti üzemi és tárolási hőmérsékletre tervezték. Ennél magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékleten való tartós üzemeltetés vagy tárolás károsíthatja a folyadékkristály (LCD) képernyőt. Ilyen típusú meghibásodásra a garancia nem vonatkozik.
Az Eagle Cuda 168 működése
A készülék minden gombnyomást halk hangjelzéssel jelez vissza, ezzel ellenőrizhető, hogy eléggé megnyomtuk a gombot ahhoz, hogy kiadjuk az aktuális utasítást.
Billentyűzet
1. PWR/ CLEAR (ki/bekapcsolás és törlés)
(A későbbiekben erre a gombra a szöveg csak mint PWR hivatkozik.) Ezzel a gombbal kapcsolhatjuk be és ki a készüléket, valamint ezzel lehet letörölni a képernyőről a menüválasztás és a menük ablakait. Ehhez elég egyszer megnyomni a gombot. Ha ki akarjuk kapcsolni a készüléket, akkor a PWR gombot addig kell lenyomva tartani, amíg a monitoron megjelenő ablakban végig nem halad a visszaszámlálás.
2. MENU UP (menü léptetése egyik irányba)
3. MENU DOWN (menü léptetése másik irányba)
(Mivel a választható menüpontok listája végtelenített, bármelyik gombbal mindegyik elérhető. Ennek megfelelően a későbbiekben a szöveg csak a MENU gombra hivatkozik.)
4. FEL és LE nyilak
E gombokkal lehet az összes számszerű, ill. egyszerű választáson alapuló beállítást elvégezni.
Memória
A készülék állandó memóriával is rendelkezik, ami a beállítások egy részét (mértékegységek, halriasztás, a hőmérséklet és a mélység kijelzés betűmérete, halazonosítás, zajszűrés, kijelzés kontrasztja, mélyvízi és kisvízi riasztás) kikapcsolt állapotban is megőrzi. E memória külön energiaforrás nélkül működik.
Menüpontok
A menüpontok segítségével egyedileg, igényeink szerint állíthatjuk be a készüléket az aktuális víz- és mélységviszonyok figyelembe vételével. A menüpontok a MENU gomb sorozatos lenyomásával egyenként elérhetők. A két MENU gomb eltérő irányban léptet, ezért kis gyakorlattal már a lehető legkevesebb gombnyomással juthatunk el a kívánt opcióhoz. Bármelyik képernyőre kerülő menüablak letörölhető, ha megnyomjuk a PWR gombot. Egyes menüpontok megjelenése attól is függ, hogy milyen a halradar aktuálisan beállított üzemmódja.
DISPLAY - (kijelzés) Nyitókép
A készülék bekapcsolása után a képernyő háttérvilágítása kb. 20 másodpercig villog, és az ennek beállítását lehetővé tevő menü tűnik fel. A FEL nyíllal bekapcsolható a háttérvilágítás, ha ezt nem tesszük, idővel a menü eltűnik magától is, de ha nem akarunk erre várni, tűntessük el magunk a PWR gomb egyszeri megnyomásával.
A készülék első bekapcsolásakor az ún., nyitókép jelenik meg, amely előre programozott adatokkal és beállításokkal a radar használatának gyors elsajátítását hivatott biztosítani.
CHART SCROLL SPEED (képernyőfrissítés)
Alaphelyzetben (mint minden más halradarnál) a képernyő jobbról balra haladva folyamatosan frissíti a képet. E menüpontban a frissítés sebessége állítható be, ill. meg is állítható a kép, ha pl. azon valamit tanulmányozni akarunk. A MENU gombokkal előhívott SCROLL SPEED menüpontban a FEL nyíllal növelhetjük, a LE nyíllal csökkenthetjük a frissítési sebességet. Ha ezt minimumra állítjuk (Min) a kép frissítése megáll. Ha a PWR gombbal eltűntetjük a menüt (az álló kép jobb tanulmányozhatósága végett), akkor a MENU gombok egyikével újra meg kell keresnünk a SCROLL SPEED menüt, hogy elindíthassuk a frissítést. A nagy sebességű frissítést csak gyors mozgás (motorcsónak) közben érdemes alkalmazni, ha csak lassan sodródunk, akkor kisebb (50%), ha lehorgonyzott csónakból vagy léken használjuk a készüléket, akkor még kisebb sebesség (20%) ajánlott.
FULL CHART (teljes szonár képernyő)
Ez a készülék gyári beállítása - az összes bejövő jel megjelenik a képernyőn, a halazonosító alkalmazás (Fish I.D.) nem működik.
DEPTH RANGE ZOOM (mélységhatár zoom; automatikus és manuális)
Ezt az opciót bekapcsolva a készülék mindig az aktuális vízmélységnek megfelelően változtatja a kijelzett mélységskálát, ezzel az automatikus üzemmódban elérhető, hogy a fenékjel mindig rajta legyen a képen. Manuális beállításokat a RANGE ZOOM menüpontban a LE nyíllal elérhető MANUAL mód kiválasztásával tehetünk. Itt a MENU UP gomb megnyomása után jelenik meg a RANGE SIZE menüpont, ahol a nyilak segítségével beállíthatjuk a kijelzőn látni kívánt mélység-intervallumot.
ZOOM
A készülék repertoárját gazdagító kétszeres zoom opció minden jelzés méretét megduplázza úgy, hogy a fenékjel látható maradjon. Más szavakkal: e módon mindig az aktuális vízoszlop alsó felét vizsgálhatjuk. Bekapcsolása: MENU -> ZOOM -> FEL nyíl (On), majd PWR, hogy eltűnjön a menü. Kikapcsolása ugyanígy, de a végén - értelemszerűen - a LE nyíl (Off) megnyomására lesz szükség. Manuális módban lehetőség van több (egészen pontosan 13 féle) előre beállított zoom-üzemmód használatára (RANGE ZOOM). Ezekkel a medertől nagyobb magasságban lévő régiók kinagyítása is elérhető. Alkalmazása (csak akkor működik, ha a előzőleg a DEPTH RANGE ZOOM opciót manuális módba kapcsoltuk!): MENU -> ZOOM -> FEL nyíl (On) ->MENU UP (ZOOM SIZE menü megjelenik) -> nyilakkal beállítható a kívánt változat ->PWR.
SENSITIVITY (érzékenység)
Az érzékenység beállításán múlik, mennyi jelet látunk a képernyőn. Ha több részletet és a kisebb halakat is látni szeretnénk, növelni kell az érzékenységet. Ezzel azonban sok esetben a zaj mértéke is nő a képen. Ha csökkentjük az érzékenységet, azzal a zaj nagy része eltűntethető: csak a nagy visszaverődést produkáló halak jelei és a hasonlóan visszhangos alakzatok maradnak a képernyőn. Az érzékenységet mindig kis lépésekben állítsuk, hogy megtaláljuk az aktuális viszonyok (pl. a víz tisztasága) mellett a lehető legjobb, legrészletesebb kijelzést. Az érzékenység automatikus és manuális módban azonos úton állítható, azonban ezek hatása éppen a különböző működési mód miatt kissé eltérő. AUTO SENSITIVITY módban a készülék mindig az aktuális helyzetnek (visszhangok erőssége, becsült jel / zaj arány) megfelelően állítja be a pillanatnyi érzékenységet. Ezt manuálisan akár 100%-ra is megnövelhetjük, az automatika miatt viszont a minimális érzékenységi határhoz nem nyúlhatunk. MANUAL SENSITIVITY módban teljes manuális kontroll valósítható meg - itt csak ránk van bízva, milyen érzékenységet állítunk be.
Az érzékenység állítási útvonala: MENU -> SENSITIVITY ADJUSTMENT-> FEL nyíl (érzékenység fokozása) vagy LE nyíl (érzékenység csökkentése) -> PWR. Manuális érzékenységállításhoz először ki kell kapcsolni az AUTO SENSITIVITY módot. Ennek menete: MENU -> SENSITIVITY AUTOMATIC/MANUAL -> LE nyíl (MANUAL) -> PWR.
GRAYLINE („szürke vonal”)
Az ún. „szürke vonal” opció megkönnyíti a gyenge és az erős visszaverődéssel keletkezett jelek elkülönítését. A készülék jelfeldolgozó szoftvere szürke színnel jeleníti meg azokat a tárgyakat, mederrészeket, amelyekről egy előre definiált értéknél erősebb visszhang (jel) érkezik. Ezzel a lehetőséggel a puha és a kemény anyagú aljzat általában könnyen megkülönböztethető. A puha, iszapos vagy vízi növényzettel borított meder kisebb visszaverődést, azaz kevesebb jelet produkál, ezért a képernyőn keskenyebb szürke szegéllyel jelenik meg. A kemény meder jobb hangvisszaverő, ott széles szürke sávot látunk. A GRAYLINE megjelenítéshez megadott gyári érték 72%, azonban ez is állítható, és ezt az adott körülmények indokolttá is tehetik. Az állítás menete: MENU -> GRAYLINE -> FEL nyíl (szürke sáv szélesítése) vagy LE nyíl (szürke sáv vékonyítása) -> PWR.
FISH I.D. (hal azonosítás)
Ez a szolgáltatás programozott jelfeldolgozással a jeleket produkáló tárgyak egy részét (bizonyos feltételek megléte esetén) halként azonosítja. A fedélzeti számítógép a jelek elemzésével kiszűri a felszíni és a hőáramlásokból eredő zajt, majd a visszamaradó jelek egy részét halként jelöli meg. A halszimbólumok a képernyőn az aktuális mélység-skála függvényében a valós helyen (mélységben) jelennek meg. A készülék három eltérő méretű halszimbólumot használ, ezzel a relatív méretkülönbséget (nagyobb szimbólum = erősebb visszhang, ami nem okvetlenül nagyobb hal, bár általában ez az összefüggés is igaz) is jelezni képes. A fedélzeti számítógép nagy tudású, mégis megtéveszthető. Sokszor nem képes különbséget tenni a halak és más, vízközt lebegő tárgyak (pl. lesüllyedt bóják, légbuborékok) között. Eseteként még egy elsüllyedt fa koronájából messzire kinyúló, magányos ág metszetét is halként jelenítheti meg. Mindez azt eredményezi, hogy haljelek néha akkor is láthatók a monitoron, mikor nincs is hal a hajó alatt. A FISH I.D. komoly segítséget nyújt a kezdőknek, hosszabb távon azonban célszerű elsajátítani a szonár nyers jelein (a halak esetében halsarlók) alapuló pontosabb tájékozódást. A FISH I.D. szolgáltatás akkor válik igazán hasznossá, mikor valami egyéb elfoglaltság miatt nem tudjuk folyamatosan figyelemmel követni a képernyőt. Ilyen esetbe a hangos halriasztást (FISH ALARM) is bekapcsolva mindenképpen tudomást szerzünk arról, ha hal került a hajó alá. A hal azonosítás nem alapértelmezett beállítás. Be- és kikapcsolása a következők szerint zajlik: MENU -> FISH ID -> FEL nyíl (On) vagy LE nyíl (Off) -> PWR.
FISHTRACK (halkövetés)
Ebben az üzemmódban a készülék megmutatja, hogy milyen mélységben észlelte azokat a halakat, amelyek szimbólumát a képernyőn megjeleníti. Gyári beállítás szerint a halkövetés kikapcsolt állapotban van. A szolgáltatás csak FISH I.D. üzemmódban érhető el. Be- és kikapcsolása a következők szerint zajlik: MENU -> FISH ID -> FEL nyíl (Track On) vagy LE nyíl (Off) -> PWR. (Ha FISH I.D. üzemmódban akarunk maradni, de a halkövetést ki akarnánk kapcsolni, azt is megtehetjük úgy, hogy a LE nyíllal az On opciót választjuk, majd kilépünk a menüből a PWR megnyomásával.)
NOISE REJECT, ASP (zajszűrés)
Az ASP (Advanced Signal Processing, fejlett jelfeldolgozás) egy beépített zajszűrő rendszer, ami folyamatosan értékeli a hajósegesség, a vízviszonyok és a zavaró interferenciák hatását. Ez az automatikus szolgáltatás a lehető legjobb minőségű kép létrehozását biztosítja. Az ASP hatékonyan lecsökkenti a nem kívánt jelek, azaz a zaj szintjét, amit különböző elektromos vagy mechanikai források hoznak létre (szivattyú, motorindító rendszer, kábelezés, jeladó fölött elhaladó légbuborékok, motor működéséből eredő vibráció). Az ASP szolgáltatás ebben a készülékben három fokozatban állítható: kikapcsolt (Off), alacsony (Low) és magas (High) szintre. Ezek beállítása a következők szerint zajlik: MENU -> NOISE REJECT -> FEL/ LE nyíl (Off, Low, High) -> PWR.
ALARMS (riasztások)
A szonár három különböző riasztási lehetőséget kínál: hal, kisvízi és mélyvízi riasztást.
Fish Alarm (halriasztás): a készülék hangjelet ad, mikor egy halszimbólum megjelenik a képernyőn. Természetesen csak FISH I.D. üzemmódban működik - ha az nem aktív, akkor előbb azt is be kell kapcsolni!. A halriasztás be- és kikapcsolása: MENU -> FISH ALARM -> FEL nyíl (On) vagy LE nyíl (Off) -> PWR.
Depth Alarms (mélységi riasztások): e riasztásokat kizárólag a fenékjel előre beállított értékhez viszonyított változása váltja ki. A készülék hangjelet ad, mikor a kisvízi riasztásnál a mélység az előre beállított szintnél kisebbé válik, illetve a mélyvízi riasztásnál akkor, mikor a mélység eléri az előre meghatározott mértéket. E riasztások azonos módon, bár némileg eltérő menüpontokon keresztül állíthatók be. A megszólaló riasztást a PWR gomb megnyomásával nyomban el lehet hallgattatni. Ilyenkor addig nem szólal meg újra, amíg be nem következik a riasztást kiváltó újabb esemény (sekély vagy mély víz fölé hajózás).
Shallow Alarm (kisvízi riasztás): MENU -> SHALLOW ALARM -> FEL/LE nyíl (mélység állítása) -> PWR. A riasztás teljes kikapcsolása: MENU -> SHALLOW ALARM -> LE nyíl (OFF FEET) -> PWR
Deep Alarm (mélyvízi riasztás): MENU -> DEEP ALARM -> FEL/LE nyíl (mélység állítása) -> PWR. A riasztás teljes kikapcsolása: MENU -> DEEP ALARM -> LE nyíl (OFF FEET) -> PWR.
DISPLAY ADJUSTMENTS, BACKLIGHTS (a kijelző háttérfényének beállítása)
A képernyő háttérfénye az éjszakai használatot segíti. A háttérvilágítás beállítása: MENU -> BACK LIGHT -> FEL nyíl (On) vagy LE nyíl (Off) -> PWR. DISPLAY CONTRAST (a kijelző kontrasztjának beállítása) A képernyő állítható kontrasztjával elérhető, hogy láthatósága különböző megvilágítások esetén is mindig a lehető legjobb legyen. A kontraszt beállítása: MENU -> DISPLAY CONTRAST -> FEL nyíl (kontraszt növelése) vagy LE nyíl (kontraszt csökkentése) -> PWR.
DEPTH UNITS OF MEASURE (a mértékegységek beállítása)
A készülék a mélységet lábban vagy méterben jelezheti. A hosszúsági mértékegység beállítása: MENU -> UNITS -> FEL/LE nyíl (Feet / Meters) -> PWR. Amennyiben hosszúsági mértékegységnek a métert választjuk, a jeladóba épített felszíni vízhőmérő adatai automatikusan Celsius fokban jelennek meg. (Hasonlóképpen láb hosszmérték beállítása esetén Fahrenheit fokban szerepel a hőmérséklet.)
PRESET UNIT (reset all options; egyéni beállítások törlése)
Ezzel az opcióval a készülék minden egyéni beállítását elveszti, és visszaáll a gyári beállításokra. Ezt a lehetőséget úgy érhetjük el, hogy kikapcsoljuk a készüléket, majd addig tartjuk egyszerre lenyomva a LE nyilat, a MENU DOWN és a PWR gombot, amíg a készülék be nem kapcsol. Ekkor már ismét a gyári beállítások szerint működik.
SYSTEM INFO (rendszer információ)
A készülékben működő szoftver verzióját nézhetjük meg itt, elérési útvonala: MENU -> UNIT INFO.
SIMULATOR (szimulátor)
A szonár beépített szimulátorral is rendelkezik, amivel igen jó gyakorlási lehetőséget biztosít, hiszen ezzel akár a vizektől távol is jól begyakorolható a használat, megszokható a készülék menürendszere, működése. A szimulátor be- és kikapcsolása: MENU -> SIMULATOR -> FEL nyíl (On) vagy LE nyíl (Off) -> PWR.
DIGITAL DATA SIZE FOR DEPTH and TEMPERATURE (mélység- és hőmérsékletadatok kijelzésének mérete)
A digitális adatok méretét e készülékben közepes és nagy között állíthatjuk (illetve a hőmérséklet kijelzését ki is kapcsolhatjuk). A beállítás útvonala: MENU -> DEPTH SIZE (vagy TEMP SIZE) -> FEL / LE nyíl -> PWR.
Hibakeresés
Ha a készülék nem működik, vagy műszaki probléma adódik, akkor érdemes a szerviz felkeresése előtt átnézni az alábbiakat. Könnyen lehet, hogy kis fáradtsággal magunk is megoldhatjuk a problémát.
A készülék nem kapcsol be:
A készülék csak szimulátor módban működik:
A készülék lefagy, vagy alkalomszerűen működik:
Gyenge a fenékjel, alkalomszerű a digitális kijelzés, hiányoznak a haljelek:
Nagy sebesség mellett eltűnik, vagy gyenge a fenékjel, a hajó mozgása közben alkalomszerű a kijelzés:
Nincs halsarló, amikor a Fish I.D. ki van kapcsolva:
Elektromos zajok
A szonár működése során nagyon érzékeny az elektromos zajra. Ennek hatására rendszerint pontok vagy vonalak jelennek meg a képernyőn. Extrém esetekben a teljes kijelző telítődik az ilyen, zaj eredetű pixelekkel. Az ilyen hiba megszüntetésének leghatékonyabb módszere, ha magát az okot próbáljuk megtalálni. Ha éppen a vízen vagyunk, akkor először kapcsoljunk ki mindent (a motort is!), majd kapcsoljuk be a szonárt, és egyúttal iktassuk ki benne az ASP rendszert. Az érzékenységnek legalább 90-95%-on kell lennie, és a képernyőn állandó, stabil fenékjelet kell látnunk. Ha ez megvan, akkor egyenként kapcsoljuk be a fogyasztókat (szivattyú, rádió, motor stb.), és figyeljük a szonárra kifejtett hatást. Ha megtaláltuk a zajforrást, próbáljuk meg kiiktatni. A legtöbb esetben a probléma a szonár táp- és jeltovábbító kábeleinek áthelyezésével meg is oldódik. Ha a zaj nem ilyen forrásból ered, akkor meg kell vizsgálnunk a kavitáció lehetőségét is. Ilyen esetben a jeladó helye vagy annak felszerelési szöge nem megfelelő. Ellenőrizzük, hogy a használati útmutatónak megfelelően szereltük-e fel!
Szöveg, fordítás: Csörgits Gábor (csg)
Ábrák, fotók: csg, www.eaglesonar.com
