Lehet örvendezni neki, vagy éppen berzenkedni ellene, de tény: mai világunk úgy van berendezve, hogy pár év leforgása alatt teljesen kicserélődnek a piacon a fogyasztási cikkek. Bevált, de elkopott cipője helyett hiába keresne a boltban ugyanolyat az ember, és nincs ez másképp a horgászcuccok vonalán sem. A cégek inkább a márkanevek szintjén próbálnak fenntartani valamiféle folytonosságot, hogy a jámbor fogyasztó ne veszítse el teljesen a fonalat. A Mitchell jól ismert „hívójele”, a 300X mellé tett, alig láthatóan halvány „e” betűvel jelzi, hogy apellál a korábban megszerzett hírnévre, ám a címkét viselő orsó már nyomokban sem emlékeztet népszerű elődeire. Hogy jó-e nekünk ez a változás, az hamarosan kiderül.
| Méret: | 40 |
| Súly: | 284 g |
| Áttétel: | 5,1 : 1 |
| Visszaforgásgátló: | görgős, holtjátékmentes |
| Fékrendszer: | elsőfék |
| Csapágyak | 7+1 |
| Zsinórkapacitás: | 185 m / 0,30 mm |
| Egy hajtókarfordulattal | |
| feltekert zsinórmennyiség: | 73 cm |
| Ház anyaga: | műanyag |
| Dob anyaga: | alumínium |
| Tartozék: | műanyag pótdob |
| Ár: | 15.500 Ft |
| A gyártó honlapja: | http://www.fishmitchell.com/menu.cfm? |
| A hazai forgalmazó honlapja: | http://www.purefishing.hu/ |
A 300Xe-nek létezik egy full extrás változata is. A 300Xe Gold kívülről pár aranycsíkkal és némileg magasabb összegű árcédulával, tartalmi téren pedig plusz két golyóscsapággyal és fém pótdobjával tér el a tesztünkben bemutatott alaptípustól.
Manapság, amikor valóban számtalan, jobbnál jobb horgászholmi között dúskálhatunk, sok múlik az apró részleteken, a tálaláson, és az első benyomáson. Az új Mitchell ilyen szempontból tipikusan „vevőfogó” orsónak mondható, amit elsősorban a küllemének köszönhet. Egy kicsit más, mint a többi, és ez jót tesz neki. De természetesen nem esünk a felületesség csapdájába, a szépség méltatása után szokás szerint igyekszünk a dolgok mélyére ásni.
Az orsó műanyag alapú, a cég által „polymer body”-ként aposztrofált vázzal rendelkezik. Van bizonyos rugalmassága, ám alapvetően igen szívós, merev anyagról van szó. A rotor villái erőből megmarkolva talán ha egy milliméternyit közelednek a dobhoz, de „üzemi” körülmények között messze nem éri őket ilyen durva behatás. A másik kritikus elem, a talp is alig moccan, meg se kottyan neki a goromba feszegetés.
A szerkezet futása sima, mintegy 15 fordulatig pörög a felgyorsított, majd elengedett hajtókar. Zavaró kotyogás vagy holtjáték sem a csészénél, sem a hajtókarnál nem mutatkozik.
A Daiwa Infinity tesztje óta nem meglepő, hogy a kulisszás dobemelésű orsók új generációja zsinórprofil tekintetében versenyképes lehet a végtelen csigás megoldású modellekkel.
Jó tervezéssel gyakorlatilag teljesen kiküszöbölhető a korábbi konstrukciókat sújtó hullámos zsinórkép, ezáltal egyszerűbb, olcsóbb, és jó értelemben véve igénytelenebb mechanikával érhető el ugyanaz a cél.
A dobemelést végző csúszkát a felső vezető sín és a hajtóműház belsejében kiképzett bordák vezetik meg olyan módon, hogy menet közben alig érintkezik az alatta forgó fogaskerékkel. A jó megvezetés külső jele, hogy irányváltáskor is stabilan áll a dob, nem riszálja meg magát a fordulóknál, mint az olcsóbb orsók esetében ez gyakran tapasztalható.
Összességében elfogadhatóan, párhuzamosan áll a zsinór mindkét gurigán, de a fém dob zsinórprofilja egy kis feltöltési kozmetikára szorul. Kísértetiesen hasonlít a helyzet a 300X-re, ahol szintén ugyanezt a jelenséget tapasztaltuk.
Elvileg ilyenkor kellene 1-2 alátétet kivenni a dob alól, hogy peremig kitöltse a zsinór (felül fontosabb a jó feltöltés, a spulni alján gyakorlatilag nem zavar a hiány). Ez csak azért nem megoldható, mert nincsenek plusz alátétek, tehát marad az alátétzsinóros korrekció, ha valaki abszolút makulátlan zsinórprofilt szeretne. Egyébként legfeljebb gubancolódós hajlamú fonottnál okozhat néhány macskát, ha elmarad a kiigazítás, monofil zsinórral használva észre se veszünk ilyen kis eltérést.
A fék szerkezete nem szolgál meglepetéssel Régóta bevált konstrukcióról van szó, melynek teljesítménye a legnagyobb elvárásoknak is megfelel.
Nem túlzás tökéletes fékről beszélni, a Mitchellen aligha lehet túltenni ezen a téren. Az öt kilóig fokozható fékerő bármely állásnál abszolút egyenletes. A szabályozási úthossz nincs túlzottan széthúzva, de éppen elég a pontos beállításhoz. Két fékcsillagfordulat fedi le a hasznos tartományt, vagyis nem kell hosszasan ide-oda tekergetni, hanem egy csuklómozdulattal szoríthatunk, vagy nyithatunk a féken, ha a szükség úgy hozza.
A peremfutó orsóknál tapasztalható „csapágy-infláció” kapcsán már számos szerző leszögezte, hogy négy golyóscsapágyra van igazából szükség, ezeknek a helye pedig a hajtómű egymásra merőleges tengelyeinek két végén van. Ez teljesen világos és logikus, csak nem olyan könnyű megcsinálni, mint amilyennek látszik. A tányérkerék az egyszerűbb eset, hiszen mindkét oldalon bőven van hely a csapágyaknak. A gond a csigánál szokott kezdődni, ugyanis a tányérkerék felőli végén már nemigen van hely egy golyóscsapágy számára. Ezért a fogazott rész mögötti rövid tengelycsonk rendszerint csak az orsóház furatában támaszkodik, ami jobb esetben egy műanyag persellyel van kibélelve. Csak kevés - általában drága, vagy nagyméretű - orsónál találunk ezen a ponton golyóscsapágyat, ami szükségszerűen nagyon kicsi az orsó többi részéhez viszonyítva, hiszen valahogy el kell férnie a tányérkerék „hóna alatt”. Ezt a dilemmát oldja fel a Mitchellnél látható megoldás olyan módon, hogy a csiga hátsó csapágyát kihozza a tányérkerék „árnyékából”. Ezzel ugyan közelebb kerül egymáshoz a két alátámasztási pont, ennek árán viszont egy normális méretű, teherbíró csapágy kaphat helyet a főtengelyen. Így már érthető, hogy a rotor nyugalmi helyzetben egy cseppet sem kotyog, és a terhelésnél fellépő oldalirányú feszülést is könnyen elviseli.
Összegzés:
Röviden: kicsi, szép, erős.
Az új Mitchell meglepően csekély súlya és karcsúsága ellenére rendkívül masszív, teherbíró belsővel rendelkezik, ami pergető szempontból nem rossz párosítás. Az erőssége alapján a 15-20-as fonott zsinórt is vígan elbírja, de kompakt mérete és kis tömege szerint akár egy könnyű, domis-sügeres botra is rászerelhető. Ha ehhez még hozzávesszük viszonylag mérsékelt árát, ami bőven alatta marad a húszezres lélektani határnak, akkor megállapíthatjuk, hogy egy többé-kevésbé univerzális pergető cucc összeállítása nem vezet szükségszerűen anyagi romláshoz.
