Sokszor, sokan kérdezik a fórumokon, hol is horgásszanak, még többször merül fel ez a kérdés a tiszai fórumokban. Általában érkezik rájuk ilyen-olyan válasz, de a terjedelmi korlátok miatt messze nem teljes körűek ezek az információk. Bosszantóan egyszerűnek tűnnek ezek a kérdések, de gondoljunk csak bele, mennyire egyszerűnek tartjuk most az autóvezetést, és mennyire bonyolultnak tűnt akkor, amikor elkezdtük. Bizony rá kell jönnünk, hogy valójában nem is annyira egyértelműek a válaszok, csak akkor, ha már több éve töltjük horgászidőnket a folyóvizek partjain.
Az alábbiakkal azoknak a horgászoknak szeretnék segíteni, akik most ismerkednek a folyóvízi horgászattal. Sokszor talán gügyögősen egyértelműnek tűnnek a leírt gondolatok azoknak, aki már előfordultak a folyóparton, ezért hangsúlyozom, ez az írás nem nekik szól. Ha nekik egy-két ötletet, tippet tudok adni, akkor már elégedett leszek. Jómagam 22 éve váltottam először horgászengedélyt, és már gyermekként is a szegedi Tisza-szakasz volt legkedveltebb horgászvizem, ezen írás ezekre a tapasztalatokra támaszkodik, erre a szakaszra érvényes elsősorban, de bárhol is lépünk a folyóvizek partjaira, az alábbiakat figyelembe véve nem fogunk nagyot tévedni. Amennyiben mégis, akkor meg nyugodtan lehet rám hivatkozni. :)
Hogyan kezdjünk hozzá?
Először is tervezzünk és tájékozódjunk! Amikor valaki elhatározza, hogy a Tiszán fog horgászni, talán megriad a hatalmas víztől, pedig nem a Magyarországi 580 folyamkilométert kell megismernie, bőven elég, ha a lakhelyéhez legközelebbi 5-7 fkm horgászati lehetőségeit térképezi fel. Vegyünk elő egy térképet, vagy keressünk egyet az Interneten, és tekintsük át hol is lakunk, merre is indulhatunk. A Tisza folyóvíz, az áramlástani törvényszerűségek gyönyörűen megmutatják nekünk, hogy mire is számíthatunk. A kanyarok külső ívén mélyebb, sodrósabb vizet, agyagos, meredek partoldalakat és partvédő kövezéseket találhatunk. A kanyarok belső ívén sekélyebb, akár iszapos vízre, homokos partokra bukkanhatunk. Az egyenes folyószakaszok általában egyenletes mederviszonyokat, lassan mélyülő partoldalt, akár a vízpartig tartó bokorsort teremtenek. Természetesen minden mederalakulatnak megvannak a haltartó helyei, amelyeket rövid utánajárással mi is megtalálhatunk.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy ezeken a folyószakaszokon nem csak mi horgászok tartózkodunk, motorcsónakázókkal, kajakosokkal, kutyasétáltatókkal vagy csak sétálgató emberekkel osztozunk a vízen és partjain. Amikor későbbi horgászhelyeinket keressük, tudjuk azt, hogy ők is ott lesznek, ezért azt javaslom, már ekkor úgy tervezzük meg későbbi horgászatainkat, hogy kevésbé zavarjanak minket. Egy langymeleg májusi délutánon egy belváros közeli helyen ne vágyjunk magányra, no de ez a hely tökéletes lehet egy esős kora hajnalon vagy egy téli menyhalazás alkalmával, hiszen ilyenkor a könnyű megközelítés nekünk is fontos lehet.
Amikor megvan az irány, induljunk neki, de még ne akarjunk horgászni, derítsük fel a terepet!
Hol és hogyan tudjuk megközelíteni a partot? Milyen mederalakulattal találkozunk?
Még véletlenül se akarjuk megváltani a világot, ne alakítsunk ki „saját” helyet, legyen csak egy mankó a kezünkben az, hogy más horgászok hol horgásznak. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy hosszú, fáradságos kutatómunkával derítsük ki, hogy Józsi bácsi hol fogja a halait. Arról van szó, hogy más lábnyomain haladva találjuk meg a magunk ösvényét.
Ezeket a kirándulásokat lehetőség szerint télen, kora tavasszal tegyük meg, alacsony vízállásnál. Akár jegyzetet és készíthetünk, fotózhatunk is, a lényeg az, hogy a helyek jellegét határozzuk meg. Keressünk gallyakat, amiket a vízbe dobva megnézhetjük a sodrás sebességét, és ezt ne csak egy távolságban tegyük meg, hanem több sávban is. Fedezzük fel, ha valahol visszafordul a part mentén a sodrás, és keressük meg az okozóját. Az ilyen, vizet is visszafordító mederalakulatok előtt sekélyebb, gyorsabb, mögötte lassabb és mélyebb vizet találunk.
Horgászati szempontból elég, ha három csoportba osztjuk a helyeket: sekélyebb, homokos partokra, mély agyagos partoldalakra és kövezésekre. Legértékesebb, amikor csatornabefolyót, kősarkantyút vagy ruganyt, masszív bedőlt fát találunk. Persze ezeket a helyeket nem csak mi találjuk meg, ezért ne csodálkozzunk, ha idekívánkozva bizony hajnalok hajnalán kell útra kelnünk. Ezek azok a messze földön híres horgászhelyek, amiket nélkülem is megtaláltok. Én is szoktam ezeken a helyeken horgászni, nincs velük semmi baj, mindössze annyi, hogy nem mi választjuk meg, hova ülünk, hol horgászunk és bizony tűrnünk kell a szomszédok megnyilvánulásait. Az még a jobbik eset, ha állandóan halat fog… Amennyiben horgászokkal találkozunk helykeresésünk közben, kérdezősködhetünk is, de ne rontsunk ajtóstul a házba, rövid mondatokkal, hosszú szünetekkel és fürkésző tekintetünkkel hamarabb célt érünk. Aki a folyón horgászik, nem véletlenül teszi, ők azok, akik nem szeretik az állóvizek partján általában kialakuló „klubhangulatot”, ezért a csacsogó ismeretlent előszeretettel irányítják el a falu másik végére. Amennyiben lehetőségünk van rá, egy-két kiemelt helyet vegyünk szemügyre hajnalhasadtával, vagyis a világosodás kezdetekor. Célszerű a naptárban jelzett napkelte előtt egy órával a vízpartra érkeznünk, téli hajnalokon ez bizony vacogtató mutatvány, de meg fogunk lepődni, mennyire elárulhatja magát a halnépség. Bizony ilyenkor még télen is forog, bújik a hal. Nem csak a halak méretét, de tartózkodási helyüket, esetleges vonulásuk irányát is megleshetjük ekkor. Magam is lepődtem már meg, amikor egy-egy novemberi hajnalon 10-es forma harcsát, 5-6 kilós pontyot láttam fordulni, nem igazán hittem volna, hogy ott és akkor ők is mozognak még. Már a csónakos, halradaros időszakomban történt az is, amikor egy ismert őszi dévéres pályán a törést keresve még félsötétben radaroztam, teljesen a képernyő bűvkörébe ragadva. Szerencsémre az egyik kilós dévér méternyire fordult tőlem, esküszöm szemrehányóan még rám is hunyorított. Amikor felnéztem, rögtön kikapcsoltam a radart, hiszen másodpercenként forgott a hal, szinte vonalzóval meghúzhatóan egy vonalban - ott volt a törés. Keszegfordulást tehát szinte garantáltan látni fogunk, ha nem éppen azon a helyen, ahol mi vagyunk, akkor gyorsan tájoljuk be, hátha meg tudjuk közelíteni őket. Sokszor gyönyörűen látszik az is, hogy a partközeli, de mélyebb vízen az igen apró, pár centis keszegek forognak, míg beljebb, a sodorvonalban szinte azonos intenzitással a 20-50 dekás halak mutatják magukat. A másnapi horgászat eredményessége szempontjából bizony hasznos lehet egy ilyen információ.
Nem ennyire szívderítő, de szintén a halak tartózkodási helyét mutatják meg télidőben a kormoránok, itt is próbáljuk meg azt a sávot megjegyezni, ahol a madarak mozognak. Sajnos, ha komolyabb csapat száll meg egy-egy vermelőhelyet, akkor azok bizony napok alatt szétzavarják az itt megbúvó halakat, de a későbbiekben azért nem árt vissza-visszanéznünk ezekre a helyekre.
A közeli 5-6 km-es folyószakaszon keressünk 4-5 szimpatikus helyet, legyen mindegyik típusból legalább egy. Egyáltalán nem baj, ha ezek között van olyan nagyobb szakasz, ahol több horgász is le tud ülni egy időben, ismeretlenektől is sokat tanulhatunk csak azzal, hogy mellettük horgászunk.
Tegyük fel, hogy megvan a helyünk, mehetünk horgászni, vagy még sincs meg?
Sokan vannak, akik távolabb laknak a Tiszától, munkájuk miatt nem tudnak, vagy egyszerűen nem akarnak időt szánni az ilyen horgászhely kereső barangolásoknak. Ők sem dőlhetnek hátra, nekik is tudok feladatot adni, sőt az alábbiakat minden folyóvizeket járó figyelmébe ajánlom. Az Internet korát éljük, lassan felnő egy generáció, aki el sem tudja képzelni az életét nélküle. Én ugyan nem szeretem azt az irányvonalat, amit kialakított, de el kell ismernem, rengeteg előnye is van, amit akár horgászataink megtervezésekor is kihasználhatunk.
Kereshetünk horgászhelyet is vele, hiszen remek, nagy felbontású műholdképeket találhatunk a világhálón, ezeken a fotókon a nagyobb horgászhelyek, irtások nagyszerűen látszanak. A folyó medrén átvezetett gázvezetékek, szennyvízcsövek vonalában egészen a védtöltésig kitakarítják, karbantartják az árteret, ezek nagyon jó kiindulási pontok lehetnek, de önmagukban is remek helyek, hiszen a csövet beássák a mederbe, lekövezik. Ezek a talajmunkák megtörik a meder egyhangúságát, megjelennek az alsóbbrendű állatok és igen hamar a halak is. Pár horgászattal gyorsan feltérképezhetjük, milyen mederalakulatokkal is kell számolnunk.
A felvételek nagy előnye, hogy égtájhelyesek, ami segítségünkre van akkor, ha a szélirány tekintetében akarunk helyet választani egy adott napon. Persze nem biztos, hogy ez fontos, de egy hidegebb napon metsző szembeszélben kevés örömünk lesz a horgászatban. A másik ok, ami miatt érdemes ezt figyelnünk, az sajnos Tiszai sajátosság. Valami mindig úszik a vízen, rosszabb esetben a víz színe alatt is. Két fő ellensége van a horgásznak, a nyárfaszösz és a békalencse. Az első csak gyűrűinket tömíti el, a második akár a bedobást is lehetetlenné teszi. Higgyétek el, nem árt tudni, hogy az uralkodó szélirány horgászhelyünkre fújja-e ezeket a kedves kis növényi anyagokat.
Fontos még figyelnünk a vízállási adatokat, nem csak a pillanatnyi értéket, de a tendenciát, a vízhozam változását, a víz hőfokát és annak változását is.
Helyválasztásunk szempontjából elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy árad vagy apad a víz, és hogy milyen mértékben, hiszen magasabb víznél egyes helyek megközelíthetetlenek, míg más helyek alacsony vízállásnál, masszív apadásnál válnak olyan iszaptengerré, hogy ott értelmes horgászatot folytatni lehetetlen. A szegedi Tisza-szakaszon az alap, vagyis alacsony vízszintnek a 100-130 cm-es érték felel meg, 300 cm körüli vízállásnál a legtöbb hely még horgászható, de partról a mederhorgászatot már el kell felejtenünk. 500 cm körüli szegedi vízszintnél kilép a víz a mederből és egy-két kivételes helytől eltekintve a folyó megközelíthetetlen. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem horgászhatunk, vannak olyan csatornabefolyók, kiöntések, amik ilyenkor dúsulnak fel hallal, nem is beszélve arról, ha egy hosszan tartó, egyenletes melegedés kicsalja az ívásra készülő halakat a gyorsan melegedő partszegélyre. Sajnos visszaút nem mindig akad, az utóbbi időkben varsa varsa hátán áll a visszafolyó fokok torkolatában. :-(
No de mire is számíthatunk, mire is horgásszunk a Tiszán?
A természetes vizek egyik legnagyobb varázsa, hogy - kis túlzással - sosem tudhatjuk, mi is fog horgunkra akadni. Szinte minden nemes halunk képviselteti magát, ki kisebb, ki nagyobb számban, elsősorban mégis süllőt, balint, pontyot és harcsát remélhetünk, természetesen itt a szegedi Tiszára gondolok. Keszegfélékből is széles a skála, és azoknak, akik most ismerkednek a folyóvízi horgászattal, azt ajánlom, hogy a keszegezéssel kezdjék az ismerkedést. Szintén a szegedi szakaszt figyelembe véve dévér-, karika-, bagoly-, lapos- és jászkeszegre számíthatunk. Időszakonként bodorkák és kárászok színesíthetik a zsákmányt. A Tisza nagy-nagy ajándéka, hogy a megfelelő helyen szinte bármikor, akár télen is összefoghatunk 5 kilót belőlük, ami felhőtlen szórakozást biztosít.
Ennyi elméleti horgászat után megérdemlitek, hogy megígérjem: a következő részben előkerülnek a horgászbotok is…
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Kiss Gábor, Benyhe János
