Nap mint nap szorgosan olvasom az oldalon megjelenő új cikkeket, nézem a videókat és előszeretettel böngészem az új termékeket is. A Haldorádó etetőanyagainak megjelenésekor már sejtettem, hogy kiváló csalogatóanyagokat kapunk kézhez. Döme Gábor és a Haldorádó neve elég garancia számomra. Az üzletekben jelenleg kapható etetőanyagok közül a Nagy Ponty lett a kedvencem, így arra gondoltam, a teljes termékcsaládot kipróbálom. Lássuk az eredményt!
Bizonyított a Feeder Master Nagy Ponty etetőanyag, a Feeder Master Aroma Tuning Nagy Ponty folyékony aroma, a Feeder Master Red Tuning Nagy Ponty csalizó pellet, valamint a Carp Master Kukorica Tuning Nagy Ponty ízesítésű üveges kukorica is a horgászatok alatt.
Épp horgászni indultam, amikor csengett a telefonom. Varga Gábor keresett, aki ismerős lehet a nyári élménybeszámolómból. Örömhírrel szolgált, sikerült horogra kerítenie egy 9,5 kg-os nyurgapontyot, egy 8 kg-os, valamint egy 7,5 kg-os tükörpontyot. Elárulta, hogy Haldorádó Nagy Ponty etetőanyag volt a kosarába tömve, a pontyok pedig a Nagy Ponty ízesítésű kukoricára éheztek meg. Megbeszéltünk egy közös horgászatot, beszereztük a hozzávalókat. A Nagy Ponty etetőanyagot már többször használtam, de a többi Nagy Ponty terméket addig még nem.
A horgászat helyszínéül a Kaposvártól nem messze, Kiskorpád község mellett elterülő Szigetestó névre keresztelt horgászvizet választottuk. Jellemző mélysége 1-4 m, a fenéken fák gyökerei, tuskók, nádtorzsák vadásznak a zsinórjainkra. Az alakja nem szabályos, tagolt parttal és két szigettel is rendelkezik. Fő hala a ponty, valamint más békés halak, ők voltak a célhalak.
Szombat reggel nem érkeztünk túl korán a partra, valamivel hét óra után szálltunk ki a kocsiból. Horgászhelyünk lehetővé tette, hogy meghorgásszuk a nyílt vizet, valamint a sziget környékét is. Pakolás közben sok szép ugrást, fordulást láttunk, bizakodva raktuk össze botjainkat. A horgászatra elkísért minket Gábor barátnője, Ági is, aki a horgászat mellett a fotósunk is volt. Barátom hamarabb elkészült, mint én, már be is vetette szerelékeit, mikorra elkészítettem a végszerelékeket. Ezeket nem bonyolítottam túl: 0,28 mm átmérőjű főzsinóron csúszóra szerelve hosszú gubancgátlón lévő 25 g-os bordás etetőkosár, forgó, 20-25 cm-es 0,25 mm vastagságú fluorocarbon előke, 6-os Gamakatsu G-carp Specialist horog.
A kosarakba Nagy Ponty etetőanyagot gyúrtam, az egyik végszereléken 3 szem Nagy Ponty ízesítésű kukoricát, míg a másikon 2 szem Nagy Ponty pelletet kínáltam fel szilikon hajszálelőkén. A végszerelékek a helyükre kerültek, mindkettő a nyílt vizű, mélyebb részre. Időközben Gábornak kapása volt, talán 5 percet tölthetett vízben a 2 szem Nagy Ponty ízesítésű kukorica, máris elhúzta egy 2 kg körüli ponty. Hamar lefotóztuk, majd visszaengedtük, és már repülhetett is vissza a kukoricával csalizott végszerelék a helyére. A következő hal ismét Gábor horgán jelentkezett pelletre, erőteljes, húzós kapással. A bevágás után karikába hajlott a bojlis bot barátom kezében, láthatóan nagyobb hallal akadt össze. A fárasztás nem volt túl hosszú, de megmutatta az öreg bajszos, mire képes. Az első megmutatkozása után összenéztük mindhárman, nagyobbnak látszott, mint gondoltuk. Reménykedtünk benne, hogy jó az akadás, és nem marad le. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a merítőbe csúszott és kiemelhettük. Bizony kétkezes jószág volt, örömmel fektette Gábor a pontymatracra. Lemértük a súlyát, a digitális mérleg 9.560 g-ot mutatott. Nem is rossz második halnak! Fotózás és sebfertőtlenítés után arról győzködtük, hogy nyugodtan küldheti a hasonló vagy nagyobb súlyú barátait is, mindenkit visszaengedünk kivétel nélkül. Lehet, hogy megértette?!
Sajnos nekem nem jelentkezett egy kapás sem, így arra gondoltam, megpróbálok a nád tövéhez, vagy minél közelebb horgászni a nádhoz. A horogra ugyan azt fűztem, mint addig. Hamarosan nekem is jelentkezett egy 2kg körüli ponty, nagyon erőteljes kapással. A bevágás után nagyon húzott, jobb halat sejtettem, de hamar elfáradt, mint egy zsák, úgy vontatta magát a partig, majd belecsúszott a merítőbe.
A délután fogtunk néhány pontyot, ezek nagyrészt nálam jelentkeztek a nádszélben. Minél közelebb tudtam dobni a nádfal széléhez, annál hamarabb vette fel egy uszonyos a csalit, így fontos volt a pontos dobás. Bizony egyszer-kétszer sikerült egy picit hosszabbat dobnom a kelleténél, így fáraszthattam nádat is. :)
A halak többsége a pelletet részesítette előnyben, de akkor is kellett várni 20-25 percet, hogy felszippantsák. Látszott, hogy ott vannak a halak, de akkor miért nem veszik fel a csalit? Gondolkodtam, majd néhány szem pelletet beáztattam Nagy Ponty aromába. Fürdőztek néhány percig, majd felfűztem őket, és ezekkel kezdtem horgászni. A várt hatás nem maradt el, 10-12 perc után már kapásom volt, gyönyörű, 6.500 g súlyú tükörponty lett az eredmény. Jött még néhány 2-3 kg körüli ponty is. A mélyebb vízben csend volt, Gábor csalijait alig-alig húzták. Hamar abbamaradt a kapásáradat a nád mellett, új taktika kellett.
A tó sarkához közel ültünk, így oda a nádszélbe is dobhattam, bár az egyik halőr szerint akadók vannak ott, nagyobb a veszélye a halvesztésnek, de megkockáztattam. Hamar jelentkezett is egy hal, de sajnos lemaradt, valószínű a 2 szem pelletet nem nyelte mélyre, és a horog nagyon a szája szélét foghatta. Utána maradtam az egy szemnél. Nem fűztem fel újat, legfeljebb 15-20 percet tölthetett vízben, így még jó horogállósággal bírt. Tapasztalataim szerint meleg (20 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletű) vízben másfél-két órát bír ki a horgon a 12 mm-es csalizó pellet. Visszadobtam a szereléket az előbbi helyre, 2-3 perc elteltével újabb kapásom lett, és végre kifáraszthattam uszonyos barátomat. Tehát a pelletnek kell némi idő, amíg kifejti csalogató hatását, utána pedig ellenállhatatlan csaliként működik a víz alatt. Ha van ott hal, meg is fogjuk!
5-6 óra felé csend és nyugalom szállt a tóra, nagyon nem ettek a halak, mintha eltűntek volna. Mivel még sosem voltam azon a tavon, és szerettem volna megnézni, szóltam Gábornak, hogy menjünk körbenézni. Felálltam a székből, léptünk néhányat, máris visított a kapásjelzőm, szaladt le a zsinór a dobról. Odafutottam a bothoz, bevágtam, és kezdetét vette a fárasztás. Halam nem ugrott be a nádba és erősen védekezett, így jó halat sejtettem. Alig tartott a fárasztás néhány másodpercnél, elkezdett nyöszörögni a másik kapásjelzőm is. „Na, remek, belement a halam”, gondoltam magamban. De néztem a zsinór irányát, hát egyenesen megy, a halam pedig jobbra volt tőle. Közben begyorsult a húzás, addigra épp bevágott Gábor, ketten fárasztottunk. Ez sem rossz… Két különböző helyen két különböző csalival egyszerre kapás. Majdnem egyszerre emeltük partra pontyainkat, fotó, majd visszaengedtük őket, éljenek, mint hal a vízben.
A csalik a helyükre kerültek, majd még egyszer elindultunk körbenézni, de már nem jött be… :)
Lassan gyülekeztek a felhők fölöttünk, körben mindenhol esett, csak épp nálunk nem, de azért az ernyőket felállítottuk. Jobb félni, mint megijedni! Újabb kapásom lett, hamar kifárasztottam a tettest, egy fél kiló körüli compót. Ő is szereti a pelletet.
Bizony jó, hogy felkészültünk a csapadékra, mert fél kilenc körül elkezdett csöpögni, majd egyre erősödött az eső, és igazán zúgó, nagy cseppekben hulló felhőszakadássá alakult át, amit az ernyők alól kémleltünk. Közben a jobb oldali botomon jelentkezett egy őrült hal - nemhogy fedezékbe vonulna az eső elől, bőrig ázik, de azért eszik… Az ernyő alatt ülve, oldalra tartott bottal fárasztottam, nem volt kedvem kiállni az esőre. Néhány másodperce húzhattam a halat, miközben a másik, a bal oldali botom orsójának dobja pörgött rendesen, húzta le a zsinórt az uszonyos, de már nem tudtam bevágni. Gábor segített ki ebben a szorult helyzetben. Újra ketten fárasztottunk, ezúttal szakadó esőben.
Alig hallottuk egymás hangját, annyira zúgott, kopogott az eső, és egészen ránk sötétedett, köszönhetően a koromfekete felhőknek is. Mire a halam partközelbe ért, szerencsére épp akkor jött oda a halőr, nélküle nehezen tudtuk volna megszákolni halainkat. Előbb az enyémet sikerült partra emelni, mérni, miközben Gábor ádáz küzdelmet folytatott a hallal, valamint a szakadó esővel. Az én tükrösöm 5.700 g-ot nyomott a mérlegen, Nagy Ponty pelletre éhezett meg. Fénykép után gyorsan elengedtem, kellett a matrac Gábor halának, amit addigra sikeresen megszákolt a halőr. A horog jól ült a két szem Nagy Ponty pellet ellenére is, szinte biztos volt a győzelmünk. Nagyobbnak látszott, mint az enyém, szép egészséges tükörponty volt. Lemértük, 6.600 g súlyúra nőtt az elmúlt évek során. Szintén fotó, majd úszhatott is útjára, mi pedig pakolni kezdtük a sok-sok vizes holmit.
Ági az ernyő alatt mondogatta, hogy várjunk a pakolással, mindjárt eláll, könnyebb lesz elrakodni. Nem hallgattunk rá, úgy voltunk vele, hogy már mindegy, és az eső úgyis esni fog. Fél órán át szakadt az eső rendületlenül, mi már bőrig áztunk, a cuccaink is csurom vizesek voltak, de végre összerakodtunk! Épp ekkor csitulni látszott, majd pár perc alatt teljesen elállt az eső. Ági kuncogott az ernyő alatt, mert mi vizesek lettünk, Ő száraz maradt, és nyugodtan összerakhatta cókmókját. Hamar berakodtunk a kocsiba, majd hazaindultunk.
Másnap reggel fél nyolc körül értünk vissza a tóhoz, kialudva, szárazon és újra vágyakozásokkal teli. Felszerelésünket hamar összeállítottuk, helyükre kerültek a botok, csalik, etetőanyagok, az ernyőket készenlétbe helyeztük. Az első pontyra nem kellett sokat várnom, alig 5 percet töltött vízben a végszerelék. Az etetőkosarakba szintén Nagy Ponty etetőanyag került, aromázva, kevés csemegekukoricával felturbózva, a horogra pedig többnyire Nagy Ponty pelletet tettünk.
A délután második felében már egyre több halat sikerült fognunk, egész szépen jöttek, de csak kisebbek. Már egy órája nem volt kapásom a bal oldali, nádszélbe bevetett készségemen, épp a bothoz léptem, hogy átdobjam, de a swinger a bothoz emelkedett, és a zsinórt sebesen húzta le valami az orsóm dobjáról. Egy gyors mozdulattal kézbe vettem a botot, tekertem egyet az orsóm hajtókarján és bevágtam. Addig még nem tapasztalt ellenállásba ütköztem, úgy éreztem pár pillanatig, mintha elakadtam volna. Halam lassan felém indult, majd amint a nyílt vízre ért, elindult balra, majd jobbra, de nem engedte magát közelebb húzni. Nagy halat sejtettünk a horgon. Fárasztás közben sok mindent bevetett a szabadulása érdekében az öreg uszonyos. Volt akadók közelében, bokrok tövében, a többi zsinór közt, de 10 perc fárasztás után megadta magát. Nagyot sóhajtottam, amikor pontymatracra tettem, szép kis tükrös feküdt előttem. A horgot hamar eltávolítottam a szájából, lefertőtlenítettem a sebet, majd a mérlegelés következett. A mérleg 7.020 g-on állt meg. Később kiderült, a túrán fogott legnagyobb halam lett ez a gyönyörű tükrös! Hamar útjára engedtem, és a lelkére kötöttem, hogy küldje a barátait, de nem hallgatott meg, sértődötten elúszott. A fennmaradó 1 óra alatt nem sikerült halat fognunk, csak kapásig jutottam, de a nádba futott halam. Lassan összepakoltuk a felszerelést, majd búcsút intettünk a víznek. Ősszel találkozunk!
A termékekről tömören
Az ízesítésük „titkos pontycsemege” a leírás szerint, így nagyon kíváncsi voltam, ez milyen ízt is takarhat. Izgatottan vettem ki a csomagból minden terméket, majd megvizsgáltam őket.
Haldorádó Feeder Master Nagy Ponty etetőanyag: A Haldorádó etetőanyagok közül a kedvencem, remekül tapad, sok és látványos összetevőből áll, megfelelő állagúra keverve jól oldódik. Bejuttathatjuk a vízbe gombócok formájában vagy etetőkosárral is, csúzlival jól lőhető. Szemes anyagot vagy csontit is bátran keverhetünk bele. Illata finom, dominál a citrom és a menta, de a háttérben pörkölt magok illatát is felfedeztem benne. Etetőkosárba gyúrásnál fontos, hogy ne vizezzük túl az etetőanyagot, mert akkor egy hétig is horgászhatunk ugyanazzal a kosár kajával. Viszont ha egy csipetet aromával túlnedvesítünk, majd tenyerünkben palacsintává nyomunk, és azzal beburkoljuk pellet csalinkat, kiváló aromabombát készíthetünk, lényegesen hamarabb sikerült így csalizva kapásra bírni a halakat.
Haldorádó Feeder Master Aroma Tuning Nagy Ponty: Hordozója a gyümölcscukor szirup, így alapjában véve édes, illatában és ízében is felfedezhetjük a pálinkát, valamint a mentát. Elég sűrű, legjobb az etetőanyag bekeveréséhez használt vízbe keverni, hogy egyenletesen eloszlassuk etetőanyagunkban. Többfajta kajába keverve kipróbáltam az azonos (Nagy Ponty) ízesítésű keveréken kívül (abban működik a legjobban), a Pelletes Feketében is remekül dolgozik. Akár dipként is használható, ha a csalinak szánt pelleteket, kukoricákat beleáztatjuk néhány percre. Érdemes a kosárba kerülő kaját is kicsit túlaromásítani, hamarabb kifejti csalogató hatását.
Haldorádó Feeder Master Red Tuning Pellet Nagy Ponty: Rendkívül fogós csali! Alapja halibut pellet, Nagy Ponty aromával megízesítve. Tovább növelhetjük fogósságát, ha Nagy Ponty aromába áztatjuk néhány percre. Horogállóságát tekintve tökéletes, 1,5-2 óra kell hozzá, hogy teljesen átázzon, és könnyen szétnyomhatóvá váljon. A vízben lassan oldódik, így egyre kisebb lesz, nem csak puhább. A horgászatok során néhány nagytestű kárász és compó is felvette, de leginkább pontyokat fogtunk vele, elég szelektív csali. Ennek ízéről nem tudok mondani semmit, ezt nem kóstoltam meg :).
Haldorádó Carp Master Kukorica Tuning Nagy Ponty: Azt hiszem, nem túlzás állítani, hogy a legjobb minőségű és legfogósabb csalizó kukorica, amit a piacon kapni lehet. Szép nagy, egész szemeket tartalmaz, valamint itt-ott néhány szem mega mais-t, vagyis óriás kukoricát és tigrismogyorót. Ahol a pontyok a kukoricához vannak szokva, azzal etetik őket, akkor ott biztos fegyver lehet ez az erős aromájú csali kukorica. Ami a lényeg, az íze is ugyan olyan, mint az illata! Több ízesítésben megkóstoltam, az összesnél ezt tapasztaltam.
Nagyon eltalálta a Haldorádó ezeket a termékeket, az egyszer biztos! Amíg mi a tavon két nap alatt 28 darab pontyot fogtunk 95,5 kg súlyban, addig mások alig-alig tereltek szákba halat. Az sem elhanyagolható, hogy jól záródó, praktikus és szép csomagolásban kerülnek forgalomba, még nézegetni is jó őket :). Nekem a kedvencemmé vált a Nagy Ponty ízesítésű termékcsalád, rendkívül fogós. Na, most már csak horgászni kell, és minél több halat megfogni, valamint visszaengedni vizeinkbe.
Köszönjük a kedves halőrnek, valamint Áginak, a fő fotósunknak a segítséget, nélkülük nem ment volna ilyen simán!
Hajdu Tamás (matchuszo)
Fotók: Makrai Ágnes, Varga Gábor (gabesz469), Hajdu Tamás
