Etetőanyagaink csábító, figyelemfelhívó hatását általában adalékként használt, erős illatú-ízű aromákkal, fűszerekkel fokozzuk. Egykor erre csak a háztartásokba - emberi fogyasztásra - szánt fűszerek, az állati takarmányokhoz kínált kiegészítők, illetve a (verseny)horgászok saját kezűleg elkészített őrleményei, kivonatai, főzetei szolgáltak. Manapság azonban már annyiféle aroma (legyen por állagú vagy folyékony) érhető el a kereskedelemben, hogy gyakran a bőség zavarával küszködünk. Felmerülhet a kérdés, érdemes-e ebben a helyzetben zamatanyagokat tartalmazó adalékok házi előállításával „szenvedni”. Nos, a válasz igen, ha egyedi bukéjú etetőanyagot szeretnénk kínálni, ha a „gyári” aromára szánt keretet inkább másra költenénk, de akkor is, ha szeretnénk hasznosan eltölteni a kevés horgászlehetőséget adó téli időszakot.
Sokféle kellemes aromaanyagot tartalmazó növényi részt használunk fel etetőanyagaink ízesítésére, illatosításra. A gyökér, a gumó, a szár, a kéreg, a levél, a bimbó, a portok, a termés, a mag mind-mind fűszer lehet… a terméshéj is csak egy a sorban, ám itt most éppen ez kap főszerepet.
A rutafélék családjába, a citrus nemzetségbe tatozó növények kellemes illatú illóolajokban igencsak gazdagok - e növények mindegyik része hordoz illatanyagot, a levelek, virágok csakúgy, mint a termések. Házi módszerekkel legkönnyebben a termésben, pontosabban a külső terméshéjban található aromaanyagokat tudjuk kinyerni, felhasználhatóvá tenni. A citrusfélék közül céljainknak leginkább a narancs és a mandarin felel meg. (A grapefruittal sokkal több a munka, ugyanakkor erősen fanyar íze miatt kevésbé kihasználható anyagot ad, a citrom mint aroma pedig könnyen hozzáférhető a forgalomban lévő kész etetőanyagok formájában is.)
Ismerkedjünk meg a zamatot adó résszel! A citrusféléknél a külső terméshéj kétrétegű, egy külső színes (ált. sárgás-narancssárgás), fényes felületű és keményebb, illetve egy belső, fehér vagy sárgás és puhább, szivacsos (állagában taplógombára emlékeztető) alapszövetből épül fel. A számunkra értékes részt a külső réteg képviseli, ebben nagyszámú - a sejtek feloldódásával keletkező - olajtartó üreget, hólyagot találunk. Az ezekben tárolódó erős illatú illóolaj határozza meg elsősorban gyümölcs aromáját, ám a termésfal számos más - aromaként is értékes - összetevőt tartalmaz (karotinoidokat, heszperidint és egyéb bioflavonoidokat, keserű anyagokat, narancssavat stb.). A termésfal számunkra hasznos - illatos-ízes - összetevői a héj (nedves) tömegének kb. 2%-át teszik ki, ennek legfeljebb negyede lehet az illóolaj. Ezt a 2%-nyi anyagot sajtolással is kinyerhetnénk a friss (nedves) héjból, ehhez azonban nem adottak a lehetőségek egy átlagos háztartásban, ezért ezt nem is tarom - bárki számára könnyen hozzáférhető - lehetőségnek. Az alkoholos kivonatok készítése már járható út - bizonyosan az, hiszen ismert, híres italok meghatározó aromaanyaga az így feldolgozott narancshéj (Curaçao, Cointreau, Glayva, Grand Marnier, sorolhatnám sokáig… a végére téve a hazai Hubertus likőrt is). Ezt az alternatívát azonban egyrészt csak azoknak ajánlom, akik egyébként is használnak alkoholos kivonatokat (akár csalik ízesítésére), másrészt az így előállított adalék már messze lesz a gazdaságostól, feltéve, hogy az elkészítéséhez szükséges tiszta etil-alkoholt (ajánlott a gyógyszertári tömény változat) is meg kell vásárolni. Házi feldolgozásra az aromaanyagok megtartásának szempontjából kisebb hatékonyságú, ám minden más megközelítés szerint praktikus és gazdaságos őrlemény-előállítást ajánlom. Ez valójában szárítást és darálást jelent, azaz a narancs- és mandarinhéjat nem „nyers”, nedves állapotában, hanem kiszárítva kell finom szemcsékké aprítani.
Lássuk, hogy megy ez a gyakorlatban:
A vastag, illó aromaanyagot alig tartalmazó belső termésfalat a narancshéjról levágom, mert az az őrleményben csak a púderszerűen finom por mennyiségét és az édeskés-émelyítő „szárítottnövény-bukét” fokozza. A rendszerint igen vékony termésfalú mandarinfajták esetében a belső fehér részt a héjon rajta szoktam hagyni.
Tehát a narancs- és mandarinhéjat még puha állapotban fel kell darabolni (hogy kávédarálóval le lehessen darálni), majd minél gyorsabban meg kell szárítani. (Tipp: ha éppen nincs időnk foglalkozni a héjjal, de később szeretnénk felaprítani, 1-2 napot eltarthatjuk hűtőben. Szobahőmérsékleten elég gyorsan bepenészedhet, mert a héjra kívülről felvitt gombaölő szer gyorsan elbomlik, hatását hamar elveszti!)
Ahogy a héj szárad, először a szélein töpped össze, ezzel a vágási felülete mentén megnyitott olajtartók jó része lezárul, a darabkák belsejében található illóolaj-hólyagocskák pedig a tartalmukkal együtt száradnak be. A felvágással ugyan elveszítjük az illékony hatóanyagok egy részét, azonban a maradékot így zárhatjuk be sikerrel a később megőrlendő héjdarabkákba. A téli fűtési szezonban a fűtőtesteken akár egyetlen éjszaka elég, hogy zörgősre száradjon a teljes felaprított mennyiség (gázkonvektoron, kályhán óvatosan szárítsunk, gondoljunk a tűzveszélyre is!) .
A még puha héj felaprítása tehát előnyös, azonban nem kell lemondanunk a már kőkeményre száradt nagy héjdarabok feldolgozásáról sem (ha ilyet kapunk, ne utasítsuk vissza!). Ezzel sem ússzuk meg az aprítást, hiszen a darálót a nagy darabokkal nem tudnánk optimálisan megtölteni. A keményre száradt narancs- és mandarinhéj már nem vágható, de ujjainkkal egyszerűen apró darabokra törhetjük. Az így előkészített héjdarabok átlagmérete ugyan nagyobb lesz az apróra vágott majd megszárított változathoz képest, de darálásra így is alkalmas. Ha már - akár csak kissé - beszáradt a narancshéj, akkor a fehéres belső termésfal levágását nem tudjuk elvégezni, hiszen ez a szivacsos rész esik össze, szárad be leghamarabb.
Mandarinhéjnál ez nem gond, ott friss, puha állapotban sem szükséges (sőt gyakran nem is lehetne) levágni a belső részt, ezért ott emiatt nem lesz különbség a különböző szárítással előkészített héjak őrleménye között. Narancs esetében az egyben szárított héj megmaradó belső termésfala miatt valamivel kevésbé aromás és világosabb színű őrleményt kapunk majd.
Az így előkészített - megszárított, apró méretű - héjat vagy nyomban le kell darálni, vagy légmentesen lezárható helyen kell tartani. Erre praktikus lehetőség a befőttes üvegben való tárolás. A különféle műanyag dobozokat és zacskókat nem ajánlom! Ezek anyagát egyrészt kikezdheti, megszínezheti a héj részben olajos tartalma, másrészt ezek többsége valójában (anyagának áteresztőképessége miatt!) nem képes a légmentes szigetelésre. Az előkészített héj illó anyagainak egy része kiszabadul ugyan az üveg légterébe, de a lezárt üveg miatt onnan nem jut ki, ezért telítődik az üveg légtere, aminek gátló hatása miatt több illékony anyag nem is szabadul fel a száraz héjdarabokból (ezért célszerű telepakolni befőttesüvegeket, hogy minél kevesebb szabad légtér maradjon, és ezért is előnyös, ha minél kisebbek a héjdarabok). Értelemszerűen ugyanezen okból a végterméket, az őrleményt is így, lezárt befőttesüvegben célszerű tartani.
A narancs- és mandarinhéj őrlését egy magvak darálására ajánlott konyhagéppel végzem. Ez ajánlott felhasználási területe ellenére egy tipikus - bár talán a megszokottnál valamivel nagyobb térfogatú - kávédaráló… A munkához szükségünk lesz még egy nagyobb, mélyebb tálra, egy szitára és egy adagoló eszközre (én sima evőkanalat használok). Jól jön egy durva szőrű kis ecset is, mert az olajtartalmú őrlemény egy része hajlamos a daráló falára tapadni - ez a jelenség egy ecsettel kiválóan „kezelhető”.
Az őrleményt tehát praktikusan kezelhető adagokban leszitálom, és ami fennmarad a szitán, azt újra és újra átdarálom, amíg el nem fogy az aktuálisan rendelkezésre álló héj… A végeredmény narancsos világossárga színű, felettébb kellemes illatú, enyhén fanyar és nagyon narancsos-mandarinos ízű őrlemény lesz. (Tipp: az egyébként számunkra jelentéktelennek tűnő különféle keksz- vagy péksütemény-morzsalékokat érdemes a darálásra váró száraz héjat tartalmazó üvegbe tölteni, így azok a narancshéjjal összeőrölve etetőanyagunkat gyarapítják majd. A pattogatott kukorica maradékának narancshéjas őrleménye kiváló feederkaja-adalék!)
A darálás folyamata kapcsán tán érdemes megemlíteni azt, hogy egy lendületből 10 menetnél többet nem foglalkoztatom a gépet, mert nagyon felmelegszik (mivel kettős szigetelésű, rossz szellőzésű műanyagházban dolgozik a nagy fordulatszámú motor). Ha nem hagynám pihenni (azaz kihűlni), akkor lehet, hogy leégne a motor. Ilyen használat mellett évek óta szolgál. A másik megemlítendő, hogy maga a darálás - legalábbis az első másodpercekben - meglehetősen zajos (a kőkemény héjdarabok csörögnek, zörögnek, csikorognak…), ezért pihenni vágyó családtagok jelenlétében nem ajánlatos ezzel foglakozni.
A hosszú téli időszakban sok-sok ilyen üveget megtölthetünk, csak rajtunk múlik… illetve nem egészen. Hiba lenne nem megemlíteni, hogy ehhez nagyon-nagyon sok narancs és/vagy mandarin kell, főleg, ha abból indulunk ki, hogy kilóra a gyümölcsöt vesszük meg, nem a héjat. A héj mennyisége eleve csekély a gyümölcséhez képest, össze is zsugorodik kb. negyedére a száradás során, majd porrá őröljük… egy-egy befőttesüvegnyi őrlemény akár 8-10 kg gyümölcs héját is tartalmazhatja! Nem titok, számomra évek óta kollégák és családtagok is gyűjtik az alapanyagot - így hozzá lehet jutni téli szezononként annyi héjhoz, amiből már jelentős mennyiségű adalék jön össze tavaszig. (Tipp: mivel nem csak a friss, még puha héjakat használhatjuk fel, a szobájukat így illatosítóktól is elkérhetjük az egyébként kidobásra ítélt, már megszáradt héjdarabokat.)
Mire és hogyan használhatjuk?
Én etetőanyag adalékként használom, sikerrel. Tudok róla, hogy jó pár ismert és elismert hazai bojlis horgásztársunk használja/használta sikerrel csaligolyók készítéséhez is, erről viszont nincs saját tapasztalatom - akinek ilyen tervei vannak, érdeklődjön bojlis ismerőseinél! Bojlikészítésnél különösen érdemes lehet a narancshéjat és a mandarinhéjat külön feldolgozni, bár ez az etetőanyag adaléknak szánt őrlemények készítése esetén is megfontolandó, ha valaki ebben lát fantáziát.
Etetőanyag adalékként a narancshéjat, mandarinhéjat vagy ezek keverékét még nem sikerült túladagolom, ezért úgy vélem, használata során ettől nem kell tartani. Előfordult, hogy 3 kilónyi sneciző kajához hozzáöntöttem hét deciliternyi narancs-mandarin eredetű anyagot, plusz tettem még bele pár evőkanálnyi grapefruithéj-őrleményt (a grapefruit héja nagyon fanyar, és ezért bár az is jól felhasználható, óvatosan kell adagolni). Sikere volt!
A narancsos-mandarinos buké nekem főleg küszözéshez, ill. dévérezéshez, kárászozáshoz, pontyozáshoz vált be, utóbbiakhoz hozzáteszem, hogy a meleg nyári időszakban különösen hatásos. A gyári pastoncino zamatának fokozásához, kiegészítéséhez is kiváló, emellett a hasonló ízvilágú, illatú etetőanyagokkal magától értetődően igen jól megfér, de sikerrel használtam tipikusan „halas-büdös” etetőanyagokhoz keverve is.
Édes-pastoncinós etetőanyaghoz adagolva remek dévérező-pontyozó anyagnak bizonyult az RSD-n és a Balatonon, illetve kiválóan bevált keszegezésre a Dunán - itt a dévérek és karikák mellett a bagoly- és laposkeszegek is megjelentek az etetésen (sajnos a gébeket ez sem riasztja). Halas vagy sajtos alapzamattal rendelkező etetőkhöz keverve pontyot, márnát, jászt, karikakeszeget, dévért hozott.
Fontos, hogy őrleményünket az etetőanyagban közvetlenül annak felhasználása előtt keverjük el. Előre kár összekeverni a száraz összetevőkkel, mert hosszabb tárolási idő alatt az illóolajok párolgása miatt sokat veszít a bukéból (a műanyag tasakok és vödrök sosem zárnak 100%-osan!).
A narancs- és mandarinhéj őrleményével tuningolt etetőanyag a nagy olajtartalmú etetőkhöz hasonlóan erősen dolgozik felfelé is - a gombócok szétbomlását követően a vízfelszínen (ez értelemszerűen inkább csak állóvízen feltűnő) jól látható a vízben nem oldódó olajok és apró, olajtartalmú szemcsék „tánca”. A mélyben a távcsali hatást éppen a szemcsékhez kötött aromaanyagok biztosítják - ezért fontos elem a héj megőrlése -, hiszen maga az illatos olaj nem oldódik vízben. Mindezt érdemes figyelembe venni a felhasználás során: vízközti, vízfelszíni horgászatra ideális, fenéken akkor, ha az állóvíz sekély és/vagy a vízközt mozgó halakat is le akarjuk csábítani az etetéshez, folyóvízen viszont mindenképpen ajánlott a kellő nehezítés és ragasztás (utóbbira a PV1 kiválóan bevált).
Mindenkinek ajánlom, próbálja ki! Nekem nagyon sok szép horgászélményt adott ez a filléres, ugyanakkor igen kellemes zamatot hordozó adalék.
Csörgits Gábor (csg)
Fotó: csg