Télen, amikor tavainkat még jégpáncél borítja, a folyóvizeken való horgászatot pedig mindenféle, hozzá nem értő ember által hozott balga törvény korlátozza (Szlovákiában), nem marad más hátra, mint megkeresni azokat a helyeket, ahol van még némi remény a halfogásra. Nem messze otthonomtól, az egyik falucska közepén találtam pár éve egy ilyen helyet. Elhatároztam, hogy teszek egy próbát január végén, a kis kanálison.
Először is, mivel ebben az időben nagy a forgalom a csatorna partján, az oda illő felszerelést kellett kiválasztanom. Legmegfelelőbbnek a rakós botot tartottam, mivel a csatorna mindkét partján sokan horgásznak orsós botokkal, nyitott dobokkal úsztatva a szereléket, melynek hossza nem ritkán eléri a tizenöt, esetenként a húsz métert is. Egyértelműnek tűnt, hogy a vízre hosszan felfekvő zsinórjaik között csak a rakóssal van esélyem, hogy nyugodtan, gubancolódás mentesen horgászhassak.
Pirkadatkor érkeztem a partra, mégsem én voltam az első. Egy régi ismerősöm már megkezdte a horgászatot. Mire mindent előkészítettem, összeszereltem, már további négy horgász csatlakozott hozzánk. Mindegyikük rácsodálkozott, hogy mire készülök.
Régi ismerősöm szerint a szereléket teljesen át kellett úsztatni a híd alatt, mert azok a
fránya halak csakis és kizárólag ott hajlandóak reggelizni. Mikor az etetőanyagot kezdtem bekeverni, akkor már mindenki bolondnak nézett.
- Minek a halaknak két-három kiló kaja! - mondogatták. - Jön az etetés nélkül is!
Nem sokat törődtem velük. Az előző évek tapasztalatai is azt mutatták, hogy a koncentrált etetéssel és a megfelelő csalival oda lehet húzni a halakat a híd innenső oldalára is.
Lássuk tehát az etetőanyagot. Nem mondhatom, hogy egy speciális téli keveréket választottam, hiszen ha megnézzük az egyes alkotóelemeit, akkor inkább egy tavaszi horgászatra jellemző összetételt látunk magunk előtt. Az alapot a Mosella termékcsalád néhány, mindannyiunk által jól ismert terméke képezte.
Mosella Select Allround és Mosella Praxx anyagokból egy-egy kilóhoz ízesítésnek egy nagy marék Mosella mézeskalács őrleményt raktam. Hogy még érdekesebbé tegyem a keszegek számára, egy kevés pirított, őrölt kendermaggal is feldúsítottam. Ezzel már majdnem kész is volt az anyag. Semmi sem hiányzott belőle, kizárólag egy kis kavics, nehezékként.
Beetettem a kollégák mosolygása kíséretében. Jöhetett a csalizás. Mikor a táskámból előhúztam a csalinak szánt műszúnyogot, akkorra már mindenki paff volt tőlem. Kérdezték is többen, hogy mi a füttyfenét akarok, azzal a pár darab fityegő műanyagdarabkával. Szerényen megjegyeztem, hogy magam sem tudom. Tudtam viszont egyet. A keszegnép nem nagyon tud ellenállni a szúnyoglárvának. S mivel a Berkley cég által forgalomba hozott PowerBait műszúnyog nagyon hasonlít az igazira, nem maradt más hátra, mint hogy reménykedtem. A horogra tűzött két szem csonti és négy-öt szál műszúnyog, első látásra egészen jól mutatott a horgon. Reméltem, hogy a halak tetszését is elnyeri.
Elkezdődött a horgászat. Az első negyed óra eredménytelenül telt. Szépen, folyamatosan úsztattam a szereléket, közben itt-ott visszatartottam. Sleppeltem, ahogy illik. Hopp! Végre megérkezett az első kapás, majd a második...
Eleinte az apró snecik jelentek meg az etetésen. Fogtam is belőlük legalább húszat. Jó háromnegyed óra múlva végre megérkezett az első jobb hal. Egy szép tenyeres ezüstkárász. Eljött az ideje a ráetetésnek. Mielőtt azonban ezt megtettem volna, megtoldottam az etetőanyagot egy kis csontival. Nyolc-tíz tyúktojásnyi gombócot dobtam be. Meg is lett az eredménye. Jöttek a kárászok, bodorkák és karikakeszegek szép számmal.
Amikor ilyen szépen beálltak a halak az etetésemre, a többi horgásznak, akik a híd túlsó végén szedegették a halat, egy kicsit legörbült a szája sarka. Az történt ugyanis, hogy náluk leálltak a kapások. Csak néha sikerült nekik megakasztaniuk egy-egy kóbor halat.
Volt még egy érdekessége is a horgászatomnak. A fent említett halak mellett sikerült megszákolnom tíz darab, méretben ritka szép szilvaorrú keszeget (25-35 cm). Ez önmagában nem is nagy mutatvány, hiszen sikerülhetett volna bármelyik horgásznak, akik az etetésem mellett úsztatták el szerelékeiket. Mégsem sikerült! Az eredményességet csak annak tudom tulajdonítani, hogy a csalinak használt műszúnyog nemcsak küllemben, hanem fogósságában is megközelíti az eredetit.
Délig nyomtam az ipart. Közben a körém sereglett horgászokkal beszélgettem. Egytől egyig a csalim felől érdeklődtek. Egyikük sem hitte volna, hogy a pontos koncentrált etetés, és a megfelelő csali ennyire befolyásolja nemcsak az én, hanem az ő horgászatuk eredményét is.
Csaknem öt kiló hal lett, a horgászat végeredménye. Természetesen az egész zsákmány visszanyerte a szabadságát.
