Nem is tudom, milyen nem szalonképes jelzőt lennék képes illeszteni a mostani télre, de hogy ezúttal kegyetlenül hosszúra sikeredett, az egyszer biztos! Az idei szezonkezdet a pontyhorgász berkekben meglehetősen kitolódott, és ez sokunkat nyilván igen kedvezőtlenül érintett. Az utóbbi éveim horgászatai során egyre nagyobb kitartással tudtam nekiindulni egy hidegvízi portyának, most viszont egy-két januári, elvonási tüneteket marasztaló próbálkozásomat leszámítva tulajdonképpen a nemzeti ünnepünk időpontjára lett olyan időjárásunk, amely már kedvező feltételeket kínált ahhoz, hogy a pontyokat bojlival is üldözőbe vehessem. Ha kellőképpen furdalna benneteket a kíváncsiság, hogy miként sikerült a két márciusi horgászatommal megnyitnom a szezont, az írásomra kattintva választ kaphattok a kérdésre…
Ahogy azt a bevezető végén is szóvá tettem, márciusban kettő, hétvégébe nyúló, 2, illetve 4 napos horgásztúrát sikerült beiktatnom szűk szabadidőmbe, melyekből természetesen igyekeztem a lehetőségekhez képest kihozni a maximumot. Azt azért tegyük hozzá, hogy bármennyire is szerencsésnek érezhettem magam a kifogott időjárást illetően, a víz hőfoka még a hónap végén megejtett túrámon is épphogy átlépte a 10 Celsius-fokot, tehát - véleményem szerint - túlzás nélkül beszélhetünk hidegvízi horgászatokról.
Mivel is érdemes felkészülni az embernek ilyenkor, ha eredményes szeretne lenni?
Az egészet ott érdemes elkezdeni, mint minden más horgászatot, ez pedig nem más, mint a megfelelő helyválasztás. Lehetőség szerint a sekély, partközeli szakaszokon tartom célravezetőnek a pontyok felkutatatását az évnek ebben az időszakában. Izsákon ilyen szempontból az ún. öböl rész ideálisnak (vagy inkább univerzálisnak) mondható, hiszen legyen szó bármely évszakról, itt mindig találhatunk olyan jellegzetes mélységeket, illetve mederviszonyokat, amelyek az adott időszakokban éppen a legmegfelelőbbek lehetnek számunkra. Ezért választom én is szinte minden egyes alkalommal a vízterület e szegletének valamely horgászhelyét a halak becserkészésének kiindulópontjául. Márciusi túráimon azonban olyan szinten ragaszkodtam a hagyományokhoz, hogy még a horgászhelyemen sem voltam hajlandó változtatni, még a korábbi, kevésbé jól sikerült próbálkozásom ellenére sem. Hogy ez vajon hit kérdése, esetleg bizonyítási vágy-e, vagy szimpla flúgosság, azt mindenkinek saját fantáziájára bízom. :)
Az első (márciusi) horgászat előtt - a januári sikertelenségből kiindulva - alaposan felkészültem mind a felszerelések, mind a csalik terén, hogy a hosszúra sikeredett tél után végre egy kicsit feltöltődhessek friss élményekkel. Gyári bojlik tekintetében hamar összeállt a kép, hogy miket fogok vinni, viszont szerettem volna egy olyan, saját elképzeléseim alapján összeállított golyót is megalkotni, amivel tényleg kellően felkelthetném a pontyok érdeklődését. Bojlikészítés tekintetében mindig annak az ideológiának a képviselője voltam, hogy lehetőség szerint olyan bojlit kell készíteni, amely valamilyen formában emlékeztetheti a pontyokat az adott víz valamely természetes táplálékforrására. Mindezt az izsáki Nagy-tóra levetítve nem volt egyszerű feladat megvalósítani, viszont úgy véltem, hogy a Mišel Zadravec által megalkotott Gammarus alapmix talán megfelelhet elképzeléseimnek. Összetevői között nagy százalékban szereplő tüskés bolharák ugyanis egy olyan apró, az aljzat közelében aktívan mozgó vízi szervezet, amellyel a pontyok többsége fejlődésük során (táplálékként) jó eséllyel találkozott már. Ahhoz, hogy az általam „megálmodott” természetes hatást még jobban megközelíthessem, oldódó formátumban gyártottam le a Gammarus-os golyócskákat. Az elképzelés mozgatórugóját az oldódó golyók jellegzetes és egyedi viselkedése adta, ugyanis az oldódás során gyorsabban kiáramlanak a bojliból azok az apró részecskék (összetevők), amelyek elősegítik, hogy a pontyok hamarabb felfigyeljenek, a számukra táplálékot jelentő ízekre. Mindemellett - a vízbe érkezést követően - a golyó felületéről fokozatosan leváló (lebegő) szemcsék nagyobb százalékban imitálhatják azt a jelenséget, amit a pontyok feltételezésem szerint az apró testű bolharákkal állíthatnak párhuzamba. Miután ez a képesség egy főzött bojliból teljes mértékben hiányzik, nem volt kérdés számomra, hogy ahhoz, hogy elképzelésemnek teret nyithassak, nem a klasszikus elkészítési eljárásokban kell gondolkodnom. Végül legyúrtam az elgondolásaimnak megfelelő recept alapján egy kisebb adagot, és vártam a nagy napot, hogy végre elérkezzen a bevetés ideje.
Szerencsére nem kellett csalódnom a gondolatmenetben, hiszen az idei első pontyaimat ennek az összeállításnak köszönhettem. Hozzátenném, a jelenleg meglévő 10-féle (!) oldódó bojlimból az első horgászat alkalmával csak a Gammarus-szal sikerült halat fognom. Nem mondom azt, hogy haldömpingem volt vele, de a körülményeket tekintve már ekkor meggyőzött. Eleinte kisebb pontyokat sikerült csak fognom vele, de a besötétedés után megérkezett az idei első szebb példány is.
Persze nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy csak a saját bojlival tudok halat fogni, így szenteltem időt a gyári termékek használatára is. Néhány típus kipróbálását követően köztük is találtam egy olyan ízesítést, amely végül „gazdára talált”, ez pedig nem volt más, mint a Winter Competition széria Monster Crab névre hallgató golyója. Érdekességként említem meg, hogy ezen időszak alatt - korábbi tapasztalataimtól eltérően - ezúttal a gyümölcsös, illetve fűszeres jellegű bojlik működtek nálam kevésbé. Ki érti ezt?!
A második próbálkozásom alkalmával - noha ez csak feleannyi időt jelentett számomra, mint a 15-i hétvége esetén - már valamelyest könnyebb dolgom volt, hiszen kialakult már bennem előzőleg a teljes kép és tudtam, hogy mivel kell majd készülnöm. Ezt a horgászatot főleg a Winter Competition széria új, 16 mm-es bojlijainak tesztelésére szenteltem, illetve egy Pop-up bojlival történő csalizási technika fejlesztésén „dolgoztam”, de erről majd csak későbbiekben nyilatkoznék (egy másik cikk keretében), mert még „csiszolnom” kell valamelyest a technika megvalósításán.
Továbbá természetesen vittem az elmaradhatatlan oldódó golyókat is. Egy csütörtöki nap estéjén indítottam a „hajszát”, s úgy döntöttem, hogy amíg teljesen elkészül a tábor - szórakoztató feladat volt a teljes sötétségben :) - addig oldódó golyókat fogok bevetni. Epres-fahéjas, halas, illetve a már ismert Gammarus-os ízek csobbantak a vízbe, ez utóbbit a múltkoriak után már 25 mm-es átmérővel (kíváncsiságból), míg a másik kettőt 20 mm-es átmérővel vetettem be. Ki nem fogjátok találni, melyik talált leghamarabb gazdára…
Nagyon örültem a halnak, hiszen legutóbb a négy nap alatt nem fogtam ekkorát, most pedig elsőre egy ilyen szép példány érkezett. Tudtam, hogy lesz itt még meglepetés. A szépség visszaengedését követően lassan a tábor is teljesen elkészült, ideje volt főzött bojlikra váltani, majd nyugovóra térni. A jobbos felszerelésen egy ananász-hal, a középsőn pedig egy szőlő-hal nevezetű bojli került fel 16 mm-es méretben a hajszálelőkére. A balos motyót meghagytam a konkrét elképzelések kiskapujának, így a taktika értelmében Monster Crab ízű boijlival váltottam a Gammarus-os oldódót (hogy a horog és a csali közötti táv stimmeljen, másfél szemet fűztem fel). Minden horgot egy apró PVA csomaggal láttam el, a vaksötét miatt alapozó etetéssel már nem bajlódtam.
Hajnali három óra környékén járhatott az idő… Bepittyent az adó-vevőm. Kimentem megnézni, hogy mi történhetett, ekkor a kapásjelzőm határozott ejtést közvetített, melynek gondolkodás nélkül utána is tekertem. Éreztem, hogy horogra akadt az elkövető, az ereje alapján pedig gyanítottam, hogy egy újabb szép darab lesz. Eleinte nem is gondoltam a meglátását követően se, hogy valójában mekkora lehet, a merítést követően lepődtem meg igazán…
Érdekességként említeném meg, hogy e hónapban a kapások többsége valamiért az éjszakai, illetve a hajnali órákra tevődött át. Mivel a legtöbb vízen cseppet sem szokatlan jelenség, hogy van a halaknak ún. táplálkozási periódusa, itt is valószínűleg ennek az eredményeként voltak működőképesek ezúttal az éjszakák. Egyedül a folyamat miértje a furcsa számomra, hiszen tavaly még pont nappal sikerült a halaim többségét kifognom. Hogy mi okozza ezt az időszakos jellegű változást, az számomra egyelőre rejtély.
Miután a nappali órák többnyire csendesen teltek, volt időm gondolkodni, hogy milyen új elképzeléssel tudnám még hatásosabban becsapni a halakat. Év elején sokat kísérletezgettem zsugorcsöves megoldásokkal, próbálgattam a különböző szögkialakítások mellett a horogtípusokkal is új lehetőségeket megteremteni. Alapvetően nem igazán kedveltem a hátsó füllel kialakított modelleket, azonban valamilyen ihlet folytán kipróbáltam egy típust, hogy miként viselkedik zsugorcsővel szerelve. Ekkor nagyra kerekedett a szemen, mert szemmel láthatóan sokkal könnyebben fordult be, és sokkal kisebb hibaszázalék jellemezte tapasztalatom alapján a beakadást (az ujjamba :)), mint a bármely egyenes füllel rendelkező és zsugorcsővel szerelt modellt. Sajnos nem erősségem a fizika, így nem tudnám megindokolni, mi okozza a látványosan hatásosabb befordulást, egy azonban biztos, ha még nem kísérleteztetek volna hasonlóval, higgyétek el, egy próbát megér! Szántam egy éjszakát én is a kötés kipróbálására, és a tapasztalataim az akadásokat tekintve pozitívak voltak.
Tekintettel arra, hogy tavaly májustól sikerült ténylegesen megnyitnom a szezont, a mostani márciusi túráim után úgy vélem, hogy a jelek mindenképp bíztatóak, és remélhetőleg ezúttal egy igen eredményes horgászidénynek nézhetünk elébe.
Hasonlóan szép, és eredményes évkezdést kívánok mindenkinek!
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók: Dani
