Nagy lelkesedéssel indultam neki újra a horgászatnak, bizonyosságot akartam kapni arról, hogy valóban igazak-e azok az állítások, miszerint mindössze egy kiló jól megválasztott etetőanyaggal az ember igazán sikeres horgászatot könyvelhet el. Előző nap igen elégedetten távoztam, reméltem, hogy második húsvéti horgászatom sem zárul rosszabb eredménnyel.
Vasárnap nem Pestről indultam, hanem egy közeli településről, kedvesem szüleitől. A felkelő nap már fél hétkor a tóparton talált, és valami csoda folytán néhány méter eltéréssel szinte ugyanoda tudtam letelepedni, mint szombaton. Vasárnap már ilyen korai órán is többen voltak a parton, de a „bejáratott” helyem szerencsére szabad volt. A horgászatot korábbi időpontban terveztem befejezni, hiszen „Apósékkal is kellene néhány órát tölteni, végtére is Húsvét van”, mindenesetre bíztam benne, hogy a rövidített időtartam alatt is sikerül maradandó élményhez jutnom. Rekordsebességgel szétpakoltam, beállítottam a székemet, összeraktam a botokat.
A felszerelésemen a tegnapihoz képest semmit sem változtattam, és miután a botokat felszerelve szállítom, csupán az etetőanyag bekeverése vett igénybe időt. Tudom, előző nap is bekeverhettem volna, és akkor ezt az időt is megspórolom, de őszintén szólva akkor nem tudtam volna megállni, hogy ne horgásszak tovább. Inkább ki se bontottam a zacskót, nehogy kísértésbe essek.
A mai napon csupán egy kiló etetőanyagot kevertem be, természetesen az előző napon is kiváló eredményt hozó Haldorádó Vad Ponty volt horgászatom fő fegyvere. Az etetőanyagba kevertem egy marék csontit és egy fél doboz csemegekukoricát is. Semmi más adalékot, aromát nem adtam hozzá most sem.
Horgászatomra magammal vittem az előző napról megmaradt, hozzávetőleg másfél kilónyi és Fekete Gyémánt pelletekkel kevert Pelletes Fekete etetőanyagot is, melybe még belekevertem a tegnapról megmaradt kevéske Ponty Piros etetőt.
Előző írásomban nem tértem ki az etetőanyag illatára. Most sem fogok. Ennek egyetlen oka van, fogalmam sincs, hogy milyen illatú etetőanyaggal tudtam horogra csábítani pontyaimat. A horgászatot megelőző napokban sikerült egy kis tavaszi náthát, megfázást összeszednem, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem illatokat. Sajnos ízeket sem, ez különösen „izgalmassá” tette a húsvéti evést-ivást, dőzsölést. Kellemetlen dolog, nem kívánom senkinek sem.
Márciusi, ünnepi horgászatomkor beszélgettem egy horgásszal, aki akkor is tudott néhány pontyot fogni, nem úgy, mint én. A mai napon úgy hozta a sors, hogy szomszédok voltunk, és folytattuk az akkor elkezdett beszélgetést. Megtudtam róla, hogy mivel a közelben lakik, a tó rendszeres látogatója, és igen jó eredménnyel használja a Haldorádó termékeket is. Mikitől, merthogy így hívják, kaptam néhány ötletet a mai és a jövőbeni horgászataimhoz. Ismeri a tavat és tapasztalt helyi róka, érdemesnek tartom a véleményét figyelembe venni. Elmondta, hogy ebben az időszakban szinte kizárólag a Vörös Démon pelletet használja, és nem jellemző, hogy fogás nélkül távozna. Remek visszaigazolás, hiszen ez működött az előző napon is. Felhívta figyelmemet arra is, hogy nappali horgászatnál az élő csalit mellőzzem, hacsak nem a tóban élő rengeteg tenyeres kárász és kisponty a célhalam.
Megerősítette azt a meglátásomat is, hogy a patakmeder környékén kell keresni a pontyokat. Nagyjából mindketten hasonló távolságot horgásztunk meg, én feederekkel, ő hagyományos pontyozó botokkal. Nekem a spiccek, Neki az elektromos csipogó jelezte a kapást. Nem mondtuk ki, de mindkettőnkből előtört a baráti versengés. Vajon melyikünk fog több halat?
Miután spicceim még az első két-három dobást követően sem jeleztek kapást, viccesen odaszóltam Mikinek, hogy halkítsa lejjebb a csipogóját, mert zavar a koncentrálásban. Neki ugyanis már a második hal húzta a damilját.
És akkor elhúzta! Miközben új horgászcimborámmal viccelődtem, rövidebbik feederbotom spiccét elemi erővel a tó közepe felé hajlította valami. Nyeletőfékem ciripelésére fordultam vissza a botomhoz (ezért szeretem a nyeletőfékes orsót.) Megérkezett végre az első ponty! Boldogan mutattam szomszédomnak, hogy végre nekem is hajlik ám! Elsőre egy szép, 2 kiló körüli tükröst tudtam fényképezkedésre bírni.
A következő néhány órában szomszédommal nem sok időnk maradt a beszélgetésre. Hol ő, hol én fárasztottunk és szákoltunk sikeresen pontyot. Szinte folyamatosan, megállás nélkül vette fel valamelyikünk csaliját egy-egy éhes potyka. Rajtunk kívül viszont a legtöbben csak ültek botjaiknál azt remélve, hogy egy-egy ponty azért az ő csalijuk felé is eltéved és elcsábul rá.
A kifogott pontyok átlagosan 1,5 és 2,5 kiló között mozogtak. Feederbotokkal szerintem az ilyen súlyú halakkal is tökéletesen el lehet szórakozni.
Szeretem az olyan horgászatokat, amikor két feederboton egyszerre, vagy legalábbis kis különbséggel, kapás jelentkezik. A mai napon volt ilyen is. Míg az ötödik pontyomat szabadítottam meg a horogtól, a másik feederem is akcióba lépett. A már partra segített halat ezért fényképezés nélkül visszaengedtem, fontosabbnak tartottam a hatodik ponty megszákolását.
Végszerelékem mindkét boton egyforma volt. A 25 grammos, távdobó gubancgátlós etetőkosárnak a jól ismert módon kijjebb húztam a szárát, felülről kb. 30 centire megütköztettem két söréttel, alul pedig egy gumi es egy műanyag ütközőgolyóval, majd a legkisebb méretű Korum micro gyorskapoccsal zártam. A kapocsba jött az előke, mely nem volt hosszabb 10 centinél. Háromféle horoggal próbálkoztam, a legtöbb halat a 6-os méretű Gamakatsu 2260B adta, kisebb csalihoz a Korum S4 10-es méretű, nagy csalikölteményekhez pedig a 6-os méretű E.S.P D-rig T-6 Raptors horgot használtam.
A nap sikercsalija egyértelműen a Vörös Démon Oldódó Pellet volt. Kizárólag kikönnyítve használtam, hol az oldódó-lebegő, hol a Pop Up változattal párosítottam. Szinte mindegy volt a méret és a típus. Barátom javaslatára kipróbáltam fordítva fűzve is, a horoghoz közelebb volt a lebegő és a horogtól távolabb az oldódó változat. Ekkor nem hóemberszerűen áll a mederfenéken a csali, hanem az áramlás billegteti. Jól működött még az a módszer is, hogy a különböző pelleteket félbevágva egymáshoz illesztettem.
Az ily módon felkínált csalival sikerült megfognom a két nap legnagyobb pontyát. A közel négykilós hal igazán jól küzdött, bizony én is elfáradtam kifogása közben.
Dél-egy óra körül erősen elkezdett hűlni a levegő, az ég beborult, és az eső is szemerkélni kezdett. Délután két órára teljesen elfogyott a Vad Ponty etetőanyagom. Nagyjából idáig terveztem a horgászatot is. Komótosan összepakoltam és elindultam hazafelé. Miki barátom 17 pontyot fogott, így legyőzött, de ezt egyáltalán nem bántam, hiszen így is egy remek horgászaton voltam túl. Csalizásunkban egyébként volt egy apró, ámde jelentős különbség. Ő a Vörös Démon pelletjeit az azonos ízesítésű pordippel kezelte. Ez adhatott némi előnyt, de szerintem a tó ismerete és Miki tapasztalata volt az, ami inkább a több halhoz segítette.
Összegzésül elmondhatom, hogy rendkívül izgalmas és eredményes kétnapos horgászaton vagyok túl a saját mércém szerint. Boldog vagyok, hogy a két nap alatt 22 méretes pontyot tudtam ideiglenesen partra segíteni. Úgy gondolom, bebizonyosodott az a tézis, hogy mindössze egy kiló helyesen, a halak ízlésének megfelelően kiválasztott etetőanyaggal és csalival is szép eredményeket lehet elérni. A mai horgászatomon, ha összeszámolom, nem érte el a kétezer forintot az elhasznált etetőanyag és csali értéke. Fogtam viszont 14, számomra gyönyörű pontyot, és ez az eredmény, emlék anyagilag felbecsülhetetlen! Gondolom, írásaim olvasása után többekben az a gondolat ébred, hogy ez reklám. Valóban, vállalom, ami működik, azt szívesen reklámozom.
Kívánom, hogy sokaknak legyen hasonló élményben részük, és ezt osszák meg másokkal is!
Írta: Lacházi István (lachazii)
Fotók: Istihorgász
