A megszokottól eltérően e cikksorozatom harmadik epizódjának keretében egy teljesen egyedi megoldással szeretném elérni, hogy a Tisztelt Olvasók, Érdeklődők későbbi horgászataik során még eredményesebbek lehessenek. Úgy döntöttem, hogy egy 5 felvonásos, videóval kiegészített irománysorozattal napvilágra hozom mindazon praktikáimat, amelyekkel akár a legnehezebb körülmények között vagy a legelképzelhetetlenebb helyzetekben is sikerült már kimásznom a csávából! Bízom benne, hogy e cikkek, videók sokak számára hasznos információkat tartogatnak…
Mint ahogy azt a bevezetőben is olvashattátok, e beszámolóim elsősorban azt célozzák, hogy elétek tárjam azokat a praktikáimat, tapasztalataimat, amelyekkel még a számomra teljesen idegen vizeken, akár a legbarátságtalanabb körülmények közepette is képes voltam/vagyok a sikert elérni. Több részben is megismerkedhettek majd a horgászatok, illetve forgatások alatt szereplést vállaló segítőimmel, barátaimmal, hiszen úgy vélem, egy teória működőképességének bemutatása akkor a leghitelesebb, ha bizonyítottan nem csak az ötletgazdánál hozza a várt eredményt!
Első körben azoknak a horgászoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik (elsősorban a nyári időszakban) nagytestű amurt szeretnének fogni.
Az amur a bojlis pontyhorgászat egyik gyakori „mellékvágánya”, megítélése nem mondható egységesnek. Vannak emberek, akik legszívesebben az utolsó szálig kiirtanák minden egyes példányát a vizeinkből, míg vannak olyanok, akik kiváló küzdőképessége miatt továbbra is előszeretettel horgásznának rájuk. Tapasztalatból tudom (hiszen kb. 6-7 esztendővel korábban még én is ebben a cipőben jártam), hogy vannak olyan horgászok is, akik mindent elkövetnek azért, hogy e titokzatos halfaj akár egyetlen példányát is horogra csalják, azonban van, hogy évekig nem sikerül nekik. Ez utóbbi csoportnak szeretnék most elsősorban segítséget nyújtani, illetve természetesen bárkinek, aki érdeklődéssel fogadja praktikáimat az amur horgászata terén.
1. lépés: Mi a legfontosabb dolog az amurozásnál?
Bizonyára azok, akik kapásból a megfelelő csali kiválasztását vágnák rá a kérdésre, most csodálkozva fogják olvasni soraimat, hiszen számomra az első és a legfontosabb dolog mindig a horogválasztás. Miért is?! Mert kínálhatunk az amuroknak akármilyen tuti csalit, ha azt olyan horoggal tesszük, amely nem képes felvenni a harcot a nádrágók könyörtelen szájszerkezetével! E szájszerkezet az amur életmódjához igazodva úgy alakult ki az evolúció során, hogy képes legyen vele letépkedni a számára táplálékot jelentő vízparti növények bizonyos részeit (elsősorban leveleiket). Emiatt az amurok szájperemét olyan csontos felépítés jellemzi, amelyet eddigi tapasztalataim alapján egyik horog sem képes átütni. Aki nem hiszi, járjon utána!
Eddig minden szép és jó, de arról még nem esett szó, hogy tulajdonképpen ez a momentum miért is fontos nekünk, hiszen egy termetes amurnak akkora szája van, hogy a szájperemen kívül is ezeregy hely van, ahová akadhat a horog.
A problémák általában akkor kezdődnek, amikor észreveszi az ember, hogy fix végszerelékekkel végzett bojlis pontyhorgászat során milyen akadás figyelhető meg leggyakrabban a kifogott halaknál. Ekkor bizony azzal a ténnyel szembesülhetünk, hogy a fix végszerelékes kialakítás az esetek 80-90%-ában alsó akadást produkál, így máris megkapjuk az eredményt, hogy miért „macerásabb” ezzel a rendszerrel az amur horgászata, mint a pontyé.
Ahhoz, hogy egy horogtípus az ismertetett problémát képes legyen áthidalni, véleményem szerint az a legfontosabb kritérium, hogy a kampó öble átfogja az amur szájperemét teljes egészében. Ehhez szükségünk lesz egyrészt a megfelelő kialakításra, másrészt a megfelelő méretre. Azt azért megemlítem a rend kedvéért, hogy természetesen kis szerencsével érhetünk el bármilyen horogtípussal jó akadást az amuroknál, ha a célhal a horgot mély(ebb)re nyeli, vagy ha a kampó a szájának valamely oldalsó szegletét böki át. De miután az előbbiek során összegeztem az észrevételeimet az akadások gyakoriságának helyeit, illetve a nádrágók szájfelépítését illetően, úgy vélem, túl nagy lenne a hibaszázalék, ha a horog feladatának megoldását pusztán a véletlenre bíznánk.
Amelyik horogtípus nekem több éve sikeresen teljesíti a leírt követelményeket, az nem más, mint a Gamakatsu G-Carp Specialist A1-es szinterezett horga. Mióta elkezdtem ezt a modellt használni pontyozásra, azóta látványosan megszaporodtak az amurfogásaim is. Eleinte nem tudtam hová tenni ezt az észrevételemet (pusztán a véletlennek tulajdonítottam), de ma már tudom, hogy miért fogok több amurt, mióta ezt a horgot használom. Mert pont olyan a kialakítása, és pont akkora méretben használom, amely képes átfogni egy nagytestű amur szájperemét is.
2. lépés: Milyen előkezsinórt válasszunk?
A következő fontos apróság nem más, mint a megfelelő előkezsinór kiválasztása. Sokan azzal az indokkal használnak amurra fonott zsinórt, hogy a nádrágók „elharapják” az előkéjüket a garatfogukkal. A fonott előke használatával önmagában nincs is gond, de maga az indok véleményem szerint nem helytálló. Egyrészt azért, mert kevesen használnak olyan hosszú előkét, amelyet tényleg garatra tudna nyelni a célhal. Másrészt az amur se olyan bolond, hogy ne próbálná meg kifújni a horgot, ha érzi, hogy valami nincs rendben. Harmadrészt pedig azért, mivel mi (bojlis pontyhorgászok) általában fix végszereléket használunk, így kicsi a valószínűsége annak, hogy a rendszer lehetővé tenné, hogy az érdeklődő az előkezsinórt horgostól, csalistól, mindenestől a garatfogánál is mélyebbre(!) nyelje.
Észrevételeim szerint ez az „elharapásos” eset általában akkor szokott előfordulni, ha a megtréfált horgász egy gyenge monofil vagy egy vékony fonott horogelőke típussal próbálkozik/próbálkozott (főleg, ha még egy kagylós vagy akadós terepen zajlik mindez).
Szemléltetésképp hoznék erre egy egyszerű példát: Vágjatok le egy kb. félméteres darabot egy tetszőleges, 14-es vagy 16-os vastagságú monofil zsinórból. Először próbáljátok meg (kézzel) eltépni úgy, hogy a zsinórt szépen, lassan, apránként terhelitek/húzzátok két irányba. Sérülés nélkül egy jobb minőségű „madzagnál” még az is lehet, hogy az eltépés sem fog sikerülni. Azonban, ha úgy próbálkoztok, hogy egy hirtelen mozdulattal hajtjátok végre ugyanazt a folyamatot, mint az előbb, akkor a zsinór egyszerűen megadja magát és elszakad.
Hogy mi köze ennek az amurhorgászathoz? A válasz a célhal viselkedésében, fárasztás közbeni „vérmérsékletében” rejlik. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy az amur heves kirohanásait, agresszív fejrázásait nagyon kevés olyan előkezsinór képes tolerálni, amely vékony átmérőjű. Ezért használjunk bátran olyan előkezsinórokat, amelyeket kimondottan bojlis pontyhorgászatra terveztek, ebből is minimálisan a 15 lb-s szakítószilárdsággal rendelkezőket, de a 20, 25 lb-s kivitelek is tökéletesen megfelelnek e célra.
3. lépés: Milyen csalikat válasszunk és hogyan tálaljuk azokat?
Elérkeztünk egy újabb fontos momentumhoz, egész konkrétan ahhoz, hogy mégis milyen csalival érdemes becserkésznünk az amurokat. A csali kiválasztásához a variációk széles választéka áll rendelkezésünkre, ezért én a siker kulcsát elsődlegesen nem a csali típusában látom, hanem abban, hogy azt miként tálaljuk a célhalnak. Bár megfigyelésem természetesen nem minden hazai vízre érvényes, mégis, nekem az a tapasztalatom, hogy az amurt akkor tudjuk leghamarabb becsapni a számára felkínált finomsággal, ha az a legtermészetesebb hozzáférési módot nyújtja számára. Hogy konkrét példát is említsek, észrevételeim szerint nem célszerű nádlevéllel fenék közelében csalizni, mint ahogy a vízfelszínen felkínált kukoricától se várjunk az esetek túlnyomó többségében (kivétel természetesen előfordulhat) csodát. Sőt, ez utóbbinál (ráadásul nem is annyira ritkán!) e jelenség olyan szinten is érvényes lehet, hogy már egy lebegtetés, sőt a balanszírozás is gyanút kelthet a titokzatos nádrágóknál.
Bármennyire is hihetetlenül hangzik, nekem amurozásnál kimondottan a süllyedő csalik működtek eddig a legjobban. Ha az ember egy picit is átgondolja, hogy mi történhet az etetésen, amikor odatéved az amur, hamar rájöhet, hogy nem is akkora badarság mellőzni a lebegtetést. Abból sem lebeg egyetlen szem sem, amit beetetünk (kukoricát, bojlit, pelletet stb.), legalábbis nem hiszem, hogy bárki is pop-up termékekkel etetne… :) … mégis feleszi az amur, ezáltal teljesen logikus, hogy a hajszálelőkén felkínált (süllyedő) csalit is fel fogja venni előbb-utóbb, főleg, ha az egyáltalán nem gyanús! Ráadásul - észrevételeim szerint - miután az amur a pontynál nehézkesebben tudja felenni a meder alján fekvő eleséget, ebben a táplálkozási helyzetben akarva-akaratlanul is kénytelen mohón, egyszerre nagy mennyiségben felhörpölni a kiszemelt táplálékot, hogy a táplálék megszerzésére fordított energiát minimumon tartsa, azaz hogy maga a táplálkozás energetikailag ne legyen számára veszteséges. Ebből következik, hogy fekvő csalik felvételekor az amur vélhetőleg kevésbé óvatos, mint egy lebegő csalinál, ezáltal a nem lebegő csalétkekkel nagyobb az esély a megfelelő akadásra. (A lebegő csalik miatt érdemes visszagondolni azokra a kellemetlenségekre is, amelyet a kemény szájperem okozhat!) Egy fontos apróság, amelyet érdemesnek vélek az előbbi gondolataimhoz hozzáfűzni: Az amur táplálkozási szokásait és a kimondottan süllyedő csalival történő horgászatokat tekintve nekem nagyon bevált a rövid (kb. 15 cm-es) horogelőkék alkalmazása.
A helyszín és a körülmények
Az első helyszín, amely praktikáim kisfilmen keresztül történő bemutatásául szolgált, a legendás Miszlai-tó, amely elsősorban gyönyörű pontyairól és országos rekordhoz közeli méretű compóiról ismert a legtöbb horgász számára. Nem titok, mi is eleinte pontyozni jöttünk ide, azonban a körülmények váratlan (pozitív értelemben vett) változása révén kiváló lehetőségünk nyílt arra, hogy leforgassunk egy amatőr kisfilmet a nádrágók horgászatáról. Ezzel részben már sikerült is lelőnöm a poént, hiszen ennek az epizódnak a főszereplője nem én leszek, hanem két segítőm (akik a forgatásban és az általam fabrikált csalik tesztelésében is aktívan részt vettek), név szerint Krisztián és Gábor.
Érdemes róluk tudni, hogy a horgászatot egyikőjük sem ma kezdte, az ország több vízterületén is sikerült már szép halakat horogra csalniuk. Ezen a horgásztúrán mindkettőjüknek sikerült pontyból, amurból is compóból is egyéni rekordot dönteniük, azonban nem szaladok ennyire előre, ne legyünk telhetetlenek, hiszen lesz erre a célra egy külön, 5. felvonás is. :)
Tehát visszatérve a miszlai túrára, itt az volt az elsődleges a célom, hogy bebizonyíthassam egy kisfilm keretében, hogy azok a praktikáim, amiket bemutattam a cikkben és a videómban, nemcsak nálam működnek! Krisztián már évek óta szeretett volna amur fogni, most, ezen a túrán sikerült neki! Nem is akármennyire!
Miután Gábor is sikeresen megdöntötte egyéni pontyrekordját, elhatározta, hogy az utolsó éjszakára csatlakozik az amurprojekthez, hátha neki is sikerül egy szebb fűevővel búcsúztatnia ezt a nagyszerű túrát. Bejött az elképzelése, méghozzá annyira, hogy egy akkora amurt sikerült horogra csalnia, amely abszolút rekordhala lett minden szempontból.
Bízom benne, hogy mostani írásom segítségével valamelyest hozzájárulhattam ahhoz, hogy Nektek is sikerüljön a jövőben…
* Egy apró megjegyzés a videóhoz: a napszemüvegért elnézést kérek mindenkitől, de sajnos a nyári időszakban a szemeim érzékenysége miatt muszáj használnom.
Írásom zárógondolatául annyit még megjegyeznék, hogy ahhoz, hogy a körülmények ennyire kedvezőek lehessenek az amurozáshoz, természetesen nem csak a mi felkészültségünk szükséges. Hogy e horgászaton részben minek tulajdoníto(tta)m a miszlai amurok szokatlan bőségét, arra az „Az abiotikus (élettelen) környezeti tényezők hatásai a pontyok táplálkozására” nevezetű cikksorozatom harmadik epizódjából hamarosan fény derül… addig is kívánok mindenkinek eredményes horgászatokat és sok nagytestű halat!
Írta: Jávorka Dániel (Abiotic Carp Baits Team)
Fotók: Flúgos Futam fotóarchívum (Köszönöm, Jeszy!), Krisztián, Gábor, Dani
A videót készítette: Krisztián, Gábor, Dani
A videót összeollózta: Dani
