Tegnap megismerhettük Horváth Balázst, aki a 2012. év legszebb fogásai „nemes hal” kategóriát megnyerte, a mai írásban pedig bemutatjuk azt a horgász, aki az „egyéb hal” kategóriában diadalmaskodott. Ő Szabó Gábor, a fogás pedig, amivel megnyerte ezt a díjat, egy gyönyörű compó!
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
Az utam már a születésem napján eldőlt. Szerencsém volt, hogy egy olyan családba születtem, ahol a halak, a természet szeretete kiemelkedő szerepet töltött be. A családi és a közeli rokonsági körömben megtalálható biológia/környezetismeret tanár, vadász, halász, sporthorgász és hobbi horgász egyaránt. Mindenki sokat tett a természethez való hozzáállásával ahhoz, hogy idáig el tudjak jutni. Nagyon sok szép közös élményt kaptam, nagy családi horgászatoknak lehettem részese a múltban, melyeknek köszönhetően gyökeret tudott ereszteni bennem egy, az életemet meghatározó érzés, a horgászat iránti szeretet.
Első horgászélményeimet 5-6 éves koromban éltem át, egy - a nagyszüleim lakóhelyéhez közeli - kis csatornácskán. Spiccbottal, illetve úszós készségekkel vettük üldözőbe a nádszélben, hínárfoltokban megbújó kisebb-nagyobb halakat. Nagyon kezdetleges módszerrel, taktikával vágtunk bele a horgászatba, ám annál nagyobb sikerrel zártuk le a nap végén. Egy szál gilisztával, netán kis csipetnyi, saját készítésű ízesített kenyérrel próbáltuk meg horogvégre csalni a halakat. Nem várattak sokat magukra, szép számmal jelentkeztek az apró mozdítások érzékeny úszóinkon. Termetes sügéreket, törpeharcsákat, kárászokat, sőt még kisebb pontyokat is sikerült becsapnunk csodacsalétkeinkkel. Kezdeti sikereket elkönyvelhettem, melyeket természetesen kisebb-nagyobb kudarcok, bakik követtek, de ezek sem tudták megrendíteni a horgászat iránti fokozódó érdeklődésemet.
A 2005-ös év elején egy újabb szakaszába lépett pályafutásom, megismerkedtem két egyesületi vízzel. Édesapámmal és öcsémmel éves engedélyt váltottunk ki a Dunapataj közelében elterülő Szelidi-tóra. Édesapám - dunapataji származása révén - jó ismerője a tónak, sok szép halat sikerült már szákba terelnie ott az évek során. A horgásztársak, a stégek, az árnyékot nyújtó fák, bokrok már mind régi ismerősként fogadták a visszatérő horgászt. Kedvenc módszerem - amire édesapám tanított meg - a nád előtti úszózás volt. Nagyon pontos dobásokat követelt meg, a nád elé közvetlenül, mintegy 20-30 centiméter távolságban kellett bevetnünk horgainkat egy-két marék csemegekukorica kíséretében. A jól irányzott dobások mindig beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, az úszó elfektetése, majd lassú elmerülése adta tudtunkra az újabb érdeklődő jelenlétét, azután kezdődhettek az izgalmas, nád előtti csónakos fárasztások a finom szerelékekkel. Azonban volt egy nagy hátránya az előbb említett módszernek, ősszel, a lehűlő vízben lehetetlen feladat volt így a halfogás, kizárólag a tómederben és annak közelében lehetett kapást kicsikarni. Ezekben az időszakokban sajnos felszerelés nélkül kellett elkísérnem édesapámat a tópartra.
A 2011-es évet már az Állampusztai Horgász Egyesület kezelése alatt álló vízterület partján töltöttem, mégpedig a gálházai szakaszon. Horgászataim során nem is egy nagy egyeddel - amurokkal, igazi vadvízi nyurgákkal - kerültem összetűzésbe, azonban a szákolásig már nem sikerült eljutnom. A vastag nádfal, a bennük kialakított járatok, az akadók minden egyes alkalommal segítették harcos társaim szabadulását…
Hol laksz? Mivel foglalkozol?
Már születésem óta egy alföldi kisvárosban, Izsákon élek. A helyi általános iskola elvégzése után kerültem be a kecskeméti Bolyai János Gimnáziumba. Az intézmény emelt szintű matematika tagozatán koptattam nap mint nap a padot, s az idei tanév során csatlakoztam a végzős diákok csoportjához. Az érettségire való készülésnek és a „Hova tovább?!” kérdésen folyó agyalásnak köszönhetően csak korlátozott mértékben tudok szabadidőhöz jutni. Sajnos nincs mit tenni, egyszer minden embernek át kell esnie az élet e szakaszán, én sem lehetek kivétel. Főleg a műszaki-mérnöki pálya az, ami felkeltette az érdeklődésemet, de hogy pontosan hova is fogok felvételt nyerni, arra csak a jövőben fog fény derülni…
Melyek a kedvenc horgászmódszereid?
Én is - mint sokan mások - az úszós horgászattal kezdtem el a halak kergetését. Először csak spiccbottal, majd ahogy teltek-múltak az évek, és ahogy látták szüleim a horgászat iránti komolyodó érdeklődésemet, úgy bővítettük közösen a horgászfelszerelésemet. A spiccbotot és az úszós felszerelést először hagyományos teleszkópos fenekező botra, majd ezt feeder-, illetve bojlis botokra váltottam le. Az életkori változással a módszereket is váltogattam, végül megérkeztem a számomra legkedvesebb módszerhez, a bojlis pontyhorgászathoz.
Magával a bojlival és fogósságával 2009-ben találkoztam legelőször. Hallani már hallottam róla előtte is, azonban csak ekkor volt lehetőségem élesben is a kipróbálni. Saját készlettel még nem rendelkeztem, barátomtól kaptam pár szemet, melyeket nagy bizalommal, gyufával megütköztetve varázsoltam rá a helyben megkötött első igazi bojlis előkéimre. A csodagolyókba fektetett bizalmam meghozta a gyümölcsét, nem sokkal a bedobást követően máris egy szép, egészséges izsáki potykát tarthattam a kezemben. Ilyen kezdet után már nem is volt kérdéses, pontosan ez az, amit eddig is kerestem és tudom, hogy még várnak rám pozitív meglepetések az alkalmazása során.
A bojlizás volt az a tényező, amely segítségével összehozott a sors két olyan horgásztárssal is, akikkel a „munkánkon” kívül az életben is szoros baráti viszonyt ápolunk. Első közös túránkat - ahol mind a hárman jelen voltunk - a tavalyi év júniusában ejtettük meg egy már jól ismert vadregényes horgászvízen, a Miszlai-tavon.
A túráról szűkszavúan csak annyit említenék meg, hogy relatíve rövidnek számító bojlis kirándulásunk számos meglepetéssel szolgált. Krisztián barátomnak és jómagamnak is sikerült 3 halfajból (amur, compó, ponty) egyéni rekordunkat megdöntenünk.
Itt nyílt először lehetőségünk egy új bojlicsalád használatára, ami rögtön elnyerte mindannyiunk bizalmát. Ezeket a csalikat Dani barátomnak köszönhetjük, ő hozta magával és ösztönzésére kezdtük el vallatni velük a vizet. Nem akartunk hinni a szemünknek, hogy erre van kapás, a többire meg nincs. Ekkor még csak a véletlennek tulajdonítottuk mindezt, azonban hamar rá kellett jönnünk, ebben tényleg van valami… hiába, az abiotikus tényezők hatásának ismerete komoly előny a horgászatban. Azóta más helyszíneken is bizonyították már számomra fogósságukat az Abiotic Carp Baits csalijai, sikerrel alkalmaztam őket. Az elért eredményeim nem maradtak megválaszolatlanok, egy felajánlásnak eleget téve válhattam a termékek teszthorgászává.
Melyek a kedvenc horgászhelyeid?
Bárhol, ahol csak esélyt látok a halfogásra, képes vagyok leülni a vízpartra és órák hosszat áztatni zsinórjaimat. Azonban - mint mindenkinek - nekem is van egy kedvenc vizem, amelyhez sok szép élmény fűz és ahová mindig nagy reményekkel térek vissza. Nálam ezt a kitüntetett szerepet az Izsáki Horgász és Pihenőpark tölti be, azon belül is a Nagy-tó.
A tavat egész évben rendszeresen látogatom, nagyon szeretek ide kijárni. Nagyon sok szép fogást, kemény fárasztásokat és sok-sok emlékezetes pillanatot köszönhetek ennek a csodálatos víznek. Itt tereltem szákba életem első bojlival fogott halát, itt sikerült átlépnem a bűvös 10 kilogrammos határt, valamint itt sikerült megfognom életem eddigi legnagyobb pontyát is. Ha össze kéne foglalnom, ez az a hely, ahol megtörtént velem mindaz, ami fontos lehet egy horgász számára.
Rendkívül rapszodikussá is tud válni a víz, és sokszor csak nagyon nehezen, nagy-nagy küzdelmek árán tárja fel kincseit, de ha rátalálunk az éppen aktuálisan működő taktikára, garantáltan feledhetetlen élményekben lesz részünk.
Sok szép nagytestű hal él a vízben, amelyek között vannak kitanultabb, óvatosabb, de mohóbb példányok is, amelyek egytől-egyig mind mosolyt csalnak kifogóik arcára. Történetük azonban itt még nem ér véget… Nagy örömöt okoz egy-egy szebb hal kifogása, de nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy itt élőlények élete foroghat veszélyben, vigyázzunk rájuk! Bánjunk velük úgy, ahogy azt mi is elvárnánk fordított esetben, hisz az élet nem játék!
Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?
A horgászatban elért sikereim tekintetében, számomra a 2012-es esztendő bizonyult a legtermékenyebbnek. A miszlai túrámon 3 halfajból is sikerült egyéni rekordot döntenem: compó 3,32 kg, ponty 11,2 kg, amur 12,5 kg. Az itt kifogott amurom jelenti az abszolút rekordomat is. E pontyrekordomat egy 11,76 kg-os nyurgával sikerült megdöntenem egy augusztusi izsáki horgászat során. A legnagyobb harcsám megfogásának is az IHP Nagy-tava adott otthont, még májusban csaltam horogvégre a kereken 6 kg-os bajszost.
Meglepődtél, amikor a 2012. évi jelöltek között láttad magad?
Tudatában voltam annak, hogy szép halat sikerült szákba terelnem, lemérlegelni, lefotózni, majd visszaengedni éltető elemébe, de azt álmomban sem mertem remélni, hogy később vele együtt be fognak választani engem is egy ilyen erős mezőnybe. Nagyon örültem a lehetőségnek és kellett hozzá egy-két nap, mire fel tudtam fogni, tényleg én vagyok ott a compóval!
Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?
Engem igazából az tölt el büszkeséggel, hogy én lehettem az a horgász, akire e gyönyörű compó „rá merte bízni az életét” és megajándékozott engem kifogásának élményével. Azt a nézetet vallom, miszerint véletlenek nincsenek, mindig minden okkal történik, és ezt ebben az esetben sem vélem másképp. Valamivel vagy ki kellett érdemelnem ezt az elmúlt évek során, vagy majd ki fogom érdemelni a jövőben. A választ még nem tud(hat)om, de bízom benne, erre is sor fog kerülni.
A szavazás menetét napról napra nyomon követtem, nagyon jó érzés volt látni a sok beérkező szavazatot, melyek visszaigazolást adtak arról, hogy másoknak is pont annyira tetszik a fogásom, mint nekem annak idején, amikor e csodás halat a kezemben tarthattam. Titkon bíztam a győzelemben, de ha másképp alakult volna a végkifejlet, akkor sem csüggedtem volna, hisz veszíteni is tudni kell. Sok szép fogás közül lehetett választani, amelyek hasonlóképp megérdemelték volna a győzelmet. Szeretném is megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak a szavazás minden résztvevőjének!
Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?
A fogás napját - pont úgy, mint az egész túránkat - nagy hőség, fülledt meleg, már-már kánikulai idő jellemezte. A kifogott halak nagyon óvatos bánásmódban részesültek, próbáltuk őket minél hamarabb visszahelyezni a védelmet nyújtó közegbe, nehogy maradandó károsodást okozzunk a nyálkaréteg megsérülésével. Így jártunk el a hatalmas compóm esetében is. Inkább készüljön róla egy kevésbé jó kép, de ússzon el egészségesen, éljen tovább és szerezzen más horgászoknak is hasonló élményeket!
Nem egészen egy óra elteltével, egy újabb szép compót tarthattam a lencse elé egy fotó erejéig.
A nem mindennapi hal visszaengedéséről készült felvétel az alábbi linken tekinthető meg:
http://www.youtube.com/watch?v=casetb-TWIQ&feature=youtu.be
Mit jelent számodra a horgászat?
Számomra a horgászat jelentése nem merül ki a hal megfogásában és visszaengedésében, ennél sokkal nagyobb szerepet tölt be az életemben. Horgászataimat minden alkalommal úgy várom, mintha az még csak a legelső lenne, rendkívül izgatott leszek a közelgő időpont gondolatától. Mindig célokkal, új kérdésekkel ülök ki a vízpartra, bízván abban, hogy talán majd most fogom megválaszolni azokat. Ha nem sikerül, ügyet sem vetek rá, máris a következő pecát tervezgetem, mert a „csatát” lehet, hogy elvesztettem, de a „háborút” nem fogom! Hogy miért nem? Mert nem csupán a halfogás az, ami vezérel engem. Mindig is lenyűgözött a természet változatos élővilága, egyszerűen nem tudok vele betelni. Meg ott vannak azok a csodálatos hajnalok, mikor jön fel a nap, szépen lassan megjelennek az első fénynyalábok, gőzölög a víz felszíne, megmutatkoznak az első halfordulások, énekelnek a madarak… mindez utánozhatatlan és egyben megunhatatlan érzés is. Én emiatt járok horgászni, mert otthon érzem magam a természetben.
Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?
Ebben a kérdésben a szülők az elsődleges „fegyverek”. Ha tehetném, mindenkinek olyan apát ajándékoznék, mint amilyen nekem megadatott. A felnövekvő gyermekek mindig a szülők, de legfőképp az apa példáját követve cseperednek fel és a látottaknak megfelelően próbálják formálni jövőjüket. Édesapám kitűnő mesternek bizonyult az élet számos területén, s mára példaértékűvé nőtték ki magukat tanításai, valamint hozzáállása mind a természethez, mind a fiaihoz. Mindig is nagy türelemmel fordult felém, önzetlenül, saját érdekeit háttérbe szorítva segített nekem, amikor és ahol csak tudott.
Rövidre fogott monológom végén szeretnék minden horgásztársamnak sok szabadidőt és kiemelkedő eredményeket kívánni erre az esztendőre is! Görbüljenek azok a pálcák!
