A tegnapi mélytengeri horgászat végett, reggel kissé nehézkesen ébredtünk, mágnesként vonzott az ágy bennünket. A kemény tempó, amit napról-napra diktálunk magunknak kezdi megbosszulni magát. Nagy nehezen rendbe szedtük magunkat és elindultunk a világhírű Everglades mocsárba egy egész napos horgászatra. Célirányosan a fekete sügeret, amerikai harcsát és a helybéliek által csak aligátor csukának nevezett ragadozó halat próbáltuk horogra csalni.
Megérkezéskor a látvány hatása alatt állva, szinte lemerevedtem. Fenséges látvány tárult a szemünk elé! Tökleveles nádfalak, csatornák, öblök és a vízi madarak valósággal elbűvöltek bennünket. Ekkor még, nem sejtettük, hogy ezt az idilli állapotot valóságos horror fogja felváltani. A délelőtti kényelmes és igen eredményes horgászat után elszabadult a "pokol". Elégedettek voltunk a délelőtti fogásokkal, hisz több fekete sügeret és Sun fischt is sikerült fogni, ezért elhatároztuk, hogy a horgászatból hátralévő időt az Everglades mocsár bejárásával fogjuk eltölteni. A csatorna rendszerek zegzugos útvesztőin eltöltött közel fél órás csónakozás után ráleltünk egy igen hangulatos keskeny csatorna elágazásra. Utunkat erre folytattuk tovább és hamarosan a döbbenet kezdett eluralkodni rajtunk. A csatorna mindkét partján több pihenő aligátorral találkoztunk! Többször is kissé félve ugyan, de megközelítettük őket. Nem igazán mutattak félelmet a látványunktól. Sőt!! Többször kíváncsian elindultak a csónakunk felé, majd a szívbajt hozva ránk ezek a mázsásnál is több fenevadak! Végül is egy órás motorozás után, mikor már fogalmunk se volt, hogy merre járunk lehorgonyoztunk egy víz fölé hajló fa árnyékában. Feri és Norbert még a szereléssel voltak elfoglalva mikor a bolognai bottal megkezdtem a part mellett halszelettel a mártogatást. Már az első botspiccről történő leengedésre rávágott a halszeletre valami. Szerencsémre a bevágás után azonnal a nyílt felé vette az irányt, elkerülve az akadókat. Ami azután következett az még a legrosszabb rémálmomban se jöjjön elő soha! A vékony zsinórral nem igazán tudtam erőltetni a vadul küzdő ellenfelemet, de nem is igazán akartam, hisz Feri videokamerával követte a fárasztásomat. Annyira belemerültem a küzdelembe, hogy Feri figyelmeztető kiáltása szinte sokként ért.
- Vigyázz Tamás! Aligátor! Egyenesen feléd tart! - üvöltötte Feri.
Csak ekkor vettem észre a már víz tetején vergődő hal felé közeledő aligátort. Hiába keményítettem be és próbáltam beemelni a csónakba a halat, az aligátor előbb ért oda. A következő pillanatban csak egy hatalmas burványlást lehetett látni, majd sivítva megindult az orsóról a damil. Az aligátor pillanatok alatt lerendezte a felszerelésemet. Mindhárman szótlanul álltunk a csónakban egy hang se jött ki a torkunkon.
- Rajta voltunk a kamerával? - kérdeztem remegő hangon Ferit.
- Igen. Félelmetes látvány volt, az egész pillanatok alatt lezajlott. - suttogta Feri.
Nem hiszem, hogy sok horgásszal megtörtént már ehhez hasonló, de nem is kívánom senkinek. Félve folytattuk tovább a horgászatot. A módszeren változtattunk, áttértünk a pergetésre vékony fonottal.
- Ha még egyszer zsákmánynak nézi egy aligátor a megakasztott halunkat, ezzel a felszereléssel gyorsan a csónakba tudjuk emelni. - mondtam Norbinak és Ferinek kissé bizakodva.
Hiú ábránd volt csak ez az elképzelés! A pergetve megakasztott első hal után mamit a víz tetején kezdett tombolni, hirtelen szétnyílt a túlsó parton a tökleveles és mint a torpedó elindult felénk egy újabb aligátor. Esélyem se volt a rendkívül jól küzdő halat beemelni a csónakba. Egy újabb hatalmas burványlással kisérve eltűnt a halam, majd megindult az orsóról a zsinór. Kétségbeesésemben ráfogtam a dobra, de semmi foganatja nem volt. Csónakunkat kifordítva, a vízparti ágak közé behúzva pillanatok alatt széttépte szerelésem az aligátor.
- Befejeztem a horgászatot! - szóltam csendesen és lerogytam a csónak aljába.
Feri összeszedve bátorságát tovább folytatta a pergetést. Kissé üveges tekintettel figyeltem a mozdulatait, mikor hirtelen karikába hajlott a botja.
- Tépjed! Erőltesd a csónak felé! - üvöltöttünk Norbival szinte egyszerre, miközben hihetetlenkedve néztük a vergődő hal felé több irányból is elinduló aligátorokat.
A Feri által megakasztott hal sem kerülhette el a sorsát. A leggyorsabb aligátor pillanatok alatt lecsapott rá! Több száz méteren át vontatott bennünket, felváltva fárasztottuk Ferivel. A zsinór elvágásának a gondolata is megfordult bennünk, mikor hirtelen mint egy harcsa lefeküdt. Dühödten téptem felfelé a Shimano Exagevel, a könnyű kis pergető bot karikába hajolt.
- Mit kibír ez az ötrészes bot - hüledeztek Feriék.
Végül is a töréshatárát súrolva a csónak mellé kényszeríttettem az aligátort. Csak ekkor érezte meg igazából, hogy baj van és hirtelen elengedte a halat. Kevésen múlott, hogy nem vágok egy hátast a vízbe! Még csak az kellett volna!
- Pakoljunk és tűnjünk innét. - mondta ki Feri mindannyiunk gondolatát.
A kikötőbe motorozva, nem sokat szóltunk, mindenki elvolt foglalva a saját gondolataival. Az autóba való bepakolás közben tudtuk meg, hogy az aligátorok szigorúan védettek. Ez igen! Nem lehet tőlük nyugodtan pecázni, és még ha bosszúságot okoznak nekünk mi szorulunk érte. Nagyon meg kell választani az Everglades mocsárban, hogy hol horgászunk!!!
| 
|
| 
|
| 
|
| 
|
| 
|
| 
|
| 
|
| 
|
