Egy vallomással, belátással kezdeném írásom. Egyre inkább azon kapom magam, hogy kifejezetten keresem, előnyben részesítem a mély vizű, számomra még ismeretlen bányatavakat. Olyan szinten a kiszámíthatatlanság a jellemzője ezeknek a tavaknak, hogy már ez önmagában elég csáberőt jelent arra, hogy próbára tegyem magam egy ilyen helyen, ugyanis az itt élő halak megfogása igazán felértékelődik. A lakóhelyemtől alig 20 km-re található Orosházán találtam új kihívásra egy olyan bányatavon, ahol hatalmas mélységek, drasztikus medertörések nehezítik meg a horgászatot, ám ha legyőzzük ezeket a nehezítő körülményeket és rájövünk arra, hogy merre, mikor és mivel érdemes keresni a halakat, akkor bizony akár kapitális egyedekkel is megmérkőzhetünk. A nyár kellős közepén, rekkenő hőségben próbáltam szerencsét ezen a kiszámíthatatlan vízen, az itt szerzett tapasztalatokat, fogós etetőanyagokat és csalikat szeretném most megosztani a kedves olvasókkal…
Kezdésképpen szeretném bemutatni mindenkinek ezt a fantasztikus tavat, és külön örömet jelent számomra, hogy én lehetek az első, aki erről a vízről bármiféle információval szolgálhat itt, a Haldorádó Horgászportálon, továbbá bízom benne, hogy írásom végére sokan késztetést fognak érezni arra, hogy kipróbálják az itteni horgászatot.
Vízterület bemutatása
Amint a bevezetőben is említettem, Orosháza város „szívében” található ez a bányató, amely az „Új homokbánya” névre hallgat. Területe 7 ha. A vízmélység igen eltérő, az átlagmélység 6 méter, de a tó legmélyebb pontja helyenként akár a 20 métert is meghaladja. Rendkívül akadós, olykor nádtorzsás a mederfenék, tehát nem egy egyszerű meghorgászni. Homokbánya lévén szép tiszta, áttetsző a víz, ami már önmagában szinte garancia a halak egyedülálló szépségére és hihetetlen erejére.
Igényes, gondozott környezet várja a horgászokat, sok horgászhelyen kialakított fedett filagóriákkal, ami azért egy intenzív esőzés esetén is kellő védelmet tud nyújtani. De rá is térek a lényegre, a halfaunára, ami azt gondolom, egyedülálló! Kapitális, 15-20 kg feletti pontyok, 20 kg feletti amurok és akár 30 kg feletti tokhalak is lakják a tavat. Természetesen a ragadozók állománya is igen tekintélyes, hatalmas harcsák, balinok, csukák is megtalálhatóak, illetve a kárász és keszegfélék is színesítik a halállományt. Kell ennél nagyobb kihívás?
Horgászhely kiválasztása, bemutatása
A horgászhely kiválasztása nagyban befolyásolja a horgászatunk végkimenetelét általában mindenhol. Egy vadvízen, vagy esetemben egy változatos mederviszonyokkal rendelkező bányató esetén a helyválasztás, helyismeret kulcsfontosságú!
Feederhorgász révén a csónakos, radaros helykeresés számításba se jöhetett, ezért egy kedves barátom helyismeretére hagyatkoztam, aki elmondta, hogy a horgászhelyem előtt 60-70 méterre egy egyenletes homokpadka található (egyenletes 6 méteres vízzel), amit ha pontosan meg tudok, horgászni, akkor szép halakra számíthatok. Helyzetemet könnyítette, hogy ha rátalálok erre a padkára, akkor damilom szép vízszintesen fog „ráfeszülni” a vízfelszínre, ha a padka elé horgászom a mélyebb részre, akkor egész egyszerűen szinte „letörik” a spicc végén a zsinórom a hihetetlen mélységnek köszönhetően. Egyébként ez a padka a tó nagy részén elnyúlik a parttól számított 60-70 méterre, tehát ezek általában jó haltartó helynek számítanak!
Etetés, stratégia, csalogatóanyagok
Ez a nem túlhorgászott víz nincs folyamatosan nyomás alatt, ami nem könnyíti meg az etetőanyag kiválasztását, de vannak tényezők, amik igazán leegyszerűsítik ezt. Mint korábban említettem, az előttem elterülő víz esetén 60-70 méter az ideális dobótávolság, ezért ide terveztem kialakítani egy magmixes etetést, majd később ezt meghorgászni egy Method Flat kosárral. De hogy mi került a Spombba, ami az alapozó etetést jelentette? Mutatom!
Etetés, pipa!
A horgászat stratégiáját egy klasszikusnak mondható párosításhoz igazítottam. Tehát míg, 4,20-as feederbotommal, kiakasztott zsinórklipsz segítségével ezt a Spombos etetőbottal összemért 65 méteres távot horgásztam fixen, addig a 3,90-es feederrel különböző távolságban kerestem a halat.
Közös tényezők a két végszerelék esetén:
Két botom végszereléke megegyezett, tehát egy 30 g-os Method Flat kosár adta a „terített asztalt”.
Eltérő tényezők a két végszerelék esetén:
Az etetőanyag! Sokáig tűnődtem, hogy mi lehet erre a vízre az ideális, majd végül két kézenfekvő etetőanyagra esett a választásom! Íme:
Így zajlott a horgászat…
Végre minden a helyén, nem volt más dolgom, mint hátradőlni. Ígéretes halmozgásokat láttam a vízfelszínen, de hogy ez mennyire jó dolog egy mély vizű tó esetén, az majd a horgászat végén kiderül.
Csendesen telt az első óra, egyetlen kapásra utaló jel sem keltett plusz izgalmat. Volt időm összeszedni a gondolataimat, áttekinteni a lehetőségeket a horgászat hátralévő idejére, illetve egyszerűen csak ellazulni és élvezni a természetben töltött nyugodt órákat.
Már a sokadik ízű és színű oldódó-lebegő pelletet húztam fel a 10 mm-es csalitüskére, mikor a soron következő választásom sikeresnek bizonyult. Legalábbis a kereső boton egy nagyon óvatos, húzós kapásra vághattam be!
Miután első pontyom kezeim közül újra elindulhatott a mélység felé, már a következő dobáson gondolkoztam, hogy visszateszem azt a bizonyos csalit, amivel sikerült megfognom a nap első halát - hátha hasonló élményekkel örvendeztet meg. És tessék, ismét elsült a kereső bot. Nem is akárhogy! Minden előjel nélkül felsírt a nyeletőfék, elemi erővel kérte a zsinórt a hal. Bevágásra szinte szükség sem volt, egyszerűen csak felemeltem a botot, és kezdődhetett az újabb fárasztás.
Kardinális kérdés egy ilyen vízen, aminek medre kagylópadokkal, akadókkal tarkított, hogy mégis miképpen védekezzünk, miképpen ússzunk meg egy esetleges halvesztést. Egyáltalán mik azok a fontos kiegészítők, amivel jó eséllyel győztesen kerülhetünk ki egy fárasztás végén. Elsősorban védelem az akadók, kagylópadok ellen. Ezért is használtam ismételten a Haldorádó Braxx Long Cast fonott dobóelőke zsinórját, mert speciális bevonatának köszönhetően kiválóan ellenáll a már-már extrém körülményeknek. Továbbá a nagy erejű dobások is elképzelhetetlenek lennének nélküle.
A biztonságos fárasztás érdekében a másik nagyon fontos tényező a horog kiválasztása. Már sokadik írásomban említem meg a Gardner Mugga 12-es horgát, nem véletlenül. Nagyon erős, nagyon biztos akadást biztosít, és tökéletesen balanszírozza az oldódó-lebegő pelleteket.
A horgászat során tökéletesen sikerült ráéreznem arra, hogy melyik is az a csali, ami itt és most a favorit! Már a sokadik halamat köszönhettem neki, bár a dolog érdekessége, hogy kizárólag a kereső boton jutalmazott meg hallal. Véleményem szerint, egész évben kiváló eredményeket érhetünk el az Oldódó Lebegő, valamint a Fluo Oldódó Lebegő Pelletekkel. Olyan nincs, hogy valamelyik íz/szín ne működjön. Az Édes Ananász viszont ezen a horgászaton tarolt! Kizárólag ezzel a csalival tudtam halat fogni. Hogy mi ennek az oka? Őszintén szólva nem tudom, de ha a halaknak ez tetszik, akkor ezzel kell csalizni és kész!
A horgászat nagyon érdekesen alakult. Kizárólag a kereső bottal tudtam kapást elérni, az etetésre dobott szerelék szinte egész nap érintetlen maradt. Bíztam benne, hittem, hogy sikerülhet onnan is halat fogni… bár akkor még nem tudtam, hogy mit tartogatott nekem a horgászat utolsó órája.
Szinte meseszerű volt, ahogy a nap végén határozott, húzós kapás jelentkezett az amúgy egész addig érintetlen boton. Bevágás után azt hittem, leakadtam, ám az „akadó” szép lassan elindult. Remegő kézzel lazítottam a féken, őrületes fárasztás vette kezdetét. Majd 25 perc után tudtam partközelbe kényszeríteni a vélhetőleg hatalmas pontyot, mire végre megpillantottam. Egy hatalmas tükrössel szemeztem, már csak a szákolás választott el a sikertől. „Sikerült! Szákban az óriás!” Igazán méltó befejezése lett e remek horgászatnak.
Horgászat összegzése, tapasztalatok:
Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mennyire jó horgászaton vagyok túl. Csodálatos halakkal vehettem fel a küzdelmet, a halak egyedülálló ereje, szépsége egyszerűen arra biztat, hogy ide nagyon sokszor visszalátogassak. A horgászat legjavát kaphattam meg ettől a víztől. Szám szerint 7 pontyot és 4 kárászt sikerült fognom a nap folyamán, egy hal sajnos akadót fogott. A pontyok mind 5 kg felett voltak, a legnagyobb pedig meghaladta a 15 kg-ot! A horgászat további érdekessége, hogy a Chilis Tintahalas FMMFP 6 pontyot adott, így egyértelmű favorit volt, de a FermentX adta a legnagyobb halat. Azt hiszem, szépen kiegészítette egymást ez a két keverék, továbbá az eltérő stratégia. Különös volt számomra, hogy a kapásaim zöme a déli, kora délutáni rekkenő hőségben érkezett. Valahogy azt gondolná az ember, hogy a reggeli, illetve az esti hűvösebb órák lesznek az erősebbek halfogás szempontjából… hát, ezért szép a horgászat, mert sosem tudhatjuk a forgatókönyvet előre.
Remélem, miután ezeket a sorokat olvassák a kedves olvasók, kedvet kaptak ahhoz, hogy próbára tegyék tudásukat ezen a vízen, és bízom benne, hogy a leírt információk valamelyikét felhasználva szép fogásokban lesz részük.
Írta: Bugyinszki Gábor
Fotók: Ambruzs László