Úgy tapasztaltam, hogy az erőgumi alkalmazása meglehetősen megosztja a könnyű szerelékkel békéshalazó horgászok népes táborát. Barátaimat a nevezett eszközről kérdezgetve, meghallgattam minden véleményt pro és kontra, de igazán nem lettem okosabb. Mivel szeretem kipróbálni azt, amiről később véleményt alkotok, ezért úgy döntöttem, mégiscsak teszek egy próbát az erőgumival.
A történet első feederbotom megvásárlásával kezdődött. Noha a klasszikus feeder végszereléket régóta használom, vágytam már egy igazi színes-spiccesre (persze nem a jó öreg „ólmozott önetető-hajigáló-pontybüntető” fajtából...). Választásom egy középkemény darabra esett. A szigorú gerinc és erős bottest komoly pálcát sejtetett. Bár középtávoli és távoli horgászatra szántam, mely meghatározza a főzsinór minimális átmérőjét, mégsem szerettem volna lemondani a finom előke használatáról, ezért adta magát az erőgumi beiktatásának lehetősége, melynek szükségét vadonatúj szerzeményem valóban indokolttá tette. Persze alaposan áttanulmányoztam az idevonatkozó szakirodalmat és cikkeket, majd betértem a horgászboltba. Az elém rakott két típust látva, rövid dilemma után a finomabbra esett a választásom, mivel egyrészt monofil főzsinórral, másrészt az ahhoz képest jóval vékonyabb előkével szándékoztam horgászni. A vékonyabb gumi nyúlása elég bíztatónak tűnt, 2,7 kilós szakítószilárdsága pedig jól illeszkedett szerelékem többi eleméhez. A boltból hazafelé tartva, gondolatban épp a felszerelés lehetséges összeállításának variációit kombináltam, mikor felötlött bennem a kérdés: vajon matchboton is alkalmazhatnék erőgumit? A felvetést az indukálta, hogy mindkét matchem ún. nagyhalas pálca, melyek - velem ellentétben - nem igazán szeretik a vékony előkéket. Miért ne próbálhatnék ki egy olyan összeállítást, mellyel hatékonyan kiküszöbölhetem az említett, erősebb felszerelés korlátait?
Otthon azonnal munkához láttam. Feederemet félre rakva, az erőgumi matchbotos horgászatán kezdtem el gondolkozni. Alaphelyzetben, az általam leggyakrabban használt, fenékközeli horgászatra való, úszós végszerelékből indultam ki. Magától értetődő volt tehát, hogy ebben az összeállításban, a gumitoldalék az úszó alá, a főzsinór és az előke közé kívánkozott. Ezután következett a gumi hosszának meghatározása. Tekintettel arra, hogy ha tehetem csúszó wagglerrel horgászom, de ki nem állhatom az alsó cérnaütközők kötözgetését, ezért úgy terveztem, hogy az úszót közvetlenül a gumi csatlakoztatására beiktatott forgókapocs ütköztetné meg. Mindebből kiindulva, annak hosszát gyakorlati tapasztalat és egyéb útmutatás híján, az általam használt leghosszabb úszó méretéhez igazítottam, annál 5-10 centivel hosszabbra hagytam.
Következő lépés az ólmozás elhelyezésének dilemmája volt. A súlyt az úszó alá, ám a gumi fölé, a főzsinórra helyezve, túl nagynak ítéltem az úszó alatti zászlót, mely későbbi gubancok forrása lehet, ráadásul a horog fenékre való lejutását is jelentősen lassíthatja, a gumi alá rakva pedig az ólmozás variálásának lehetősége korlátozódik. Mindezek tükrében köztes megoldást igyekeztem kitalálni. Az előzetes próbák során kiderült, hogy az erőgumi sörétólmok rögzítésére tökéletesen alkalmatlan. A húzásra elvékonyodó keresztmetszete miatt, a legerősebben rányomott söréteket is könnyedén levetette magáról, ezért a gumira egy univerzálisnak tűnő, 2 grammos cseppólmot csúsztattam, mely legtöbb waggleremhez (természetesen némi „sörétadagolással”) jól passzolt. Mivel az úszó teljes kisúlyozásához szükséges sörétólmokat valahogy a szerelékre kell rögzíteni, ezért a gumi alá a főzsinórral megegyező átmérőjű, 50-60 centi hosszú, strapabíró felületű monofil zsinórt rögzítettem a következő módon: a gumi végét öngyújtó lángjával kissé megperzseltem, majd kicsiny gömböt formáztam belőle. Ezt követően a jól ismert horogkötést alkalmazva, rákötöttem a monofil zsinórdarabot, melynek csomóját óvatosan lehúztam a gömbig.
Mivel nem akartam, hogy a gumin csúszó cseppólom kárt tegyen a csomóban, vagy az „ütközőben” az ólom alá előzetesen egy kis méretű gyöngyöt húztam a gumira.
Hozzáteszem, hogy mindezt a rám törő kísérletezési roham alatt követtem el. Semmi akadálya annak, hogy a gumi alsó végébe is forgót rögzítsünk, a „kötözés” inkább a gumis waggler felszínközeli használatánál lehet indokolt, de erről majd később...
(Zárójelben megjegyzem, hogy én a bemutatott összeállítással elakadva, nem tudtam eltépni sem a szóban forgó kötést, de még az előkét sem, elszánt beszakítási kísérletemre kihajlott a horog...)
Az „ólomelőkén” rögzített söréteket a hossznak megfelelő keretek között tetszőlegesen variálhatjuk. Felhúzhatjuk az egészet a cseppólom alá, megoszthatjuk egyenletesen, vagy koncentrálhatjuk a horog közelébe is.
Végül csak az előke volt hátra, melyet a söréteket cipelő zsinórdarab végére kötött, újabb kis forgó szabad végébe hurkoltam.
A kész szerelék röviden tehát a következőképpen áll össze:
Attól függetlenül, hogy csúszó, vagy fix wagglerrel horgászom, a 0,17-es, süllyedő főzsinór forgóval kapcsolódik a kb. 50 centis erőgumihoz, melyen egy 2 grammos cseppólom csúszik szabadon. Ezután a gumira sima horogkötéssel rögzített, 40-50 centi hosszú - sörétólmok elhelyezésére szolgáló - 0,15-0,17 mm átmérőjű zsinórszakasz kerül, melynek végén újabb forgón a főzsinórhoz mérten igen vékony, 0,10-es előke kap helyet, rajta 16-18-as horoggal.
Elmondhatom, hogy a vázolt összeállítás saját gyakorlatomban akár közepes, középtávoli, vagy távoli dobásokkal horgásztam, egyaránt nagyszerűen bevált. Egy lényeges dolgot azonban szem előtt kell tartani alkalmazásánál. A gumi hosszát a meghorgászandó távolság növekedésével csökkentenünk kell, ugyanis a főzsinór és a gumi együttes nyúlása jelentősen csökkenti a bevágások hatékonyságát. Ami 25 méterről szépen ül, az 45 méter távolról már lemaradásokat eredményez. Igazán messzire horgászva tehát elegendő egy 25-30 centi hosszú erőgumi beiktatása is.
Említhető hátránya még talán az ólmozás elhelyezésének és a legrövidebb ereszték beállításának viszonylagos korlátja, ám ezeket is kiküszöbölhetjük.
A sörétólmok variálására, szét- vagy összehúzogatásához rendelkezésre álló zsinórhossz átlagos körülmények között legtöbbször elegendő. Ha mégsem, akkor pillanatok alatt hosszabbat készíthetünk.
A közvetlen felszínközeli horgászathoz, mikor 0,8-0,5 méteren keressük a halakat, már némileg módosítani kell az egész összeállításon. Ilyen esetekben a főzsinórt a korábban említett horogkötéssel rögzítem az erőgumihoz. Mindezt azért teszem, hogy a lehető legkevesebb zavaró súly legyen az úszó és a főzsinór közötti damilon. Mint ahogyan azt korábban már megjegyeztem, aki nem bízik ebben a megoldásban, nyugodtam használhat forgót ezen a ponton is. A gumira nem rakok cseppólmot, végére csupán egy forgókapcsot kötök. Ezt követi az „ólomelőke”, melynek hossza ez esetben rövidebb, 25-30 centi körül mozog. Erre a zsinórra kerül a waggler, illetve a szükséges ólommennyiség (ezt adott esetben akár el is hagyhatjuk), majd forgókapcson az előke. Ha szükséges, a gumi forgókapcsos végébe közvetlenül is köthetjük az előkét, az úszót pedig fixen az erőgumira helyezhetjük, így akár 30-40 centis eresztékkel is horgászhatunk.
Persze a felszerelés működési elvét és összeállításának menetét elolvasva, joggal fölmerülhet a kérdés: léteznek könnyű, 2-12, 5-15 gramm dobósúlyú matchbotok, amik rugalmasságuknál és akciójuknál fogva alkalmasak az egészen finom előkék használatára, minek körülményeskedni, erőgumival variálni? Nos valóban így van, ám egyrészt ezek a botok, pont könnyebb mivoltuk miatt, inkább csak közepes távolságú match horgászathoz ajánlhatók, másrészt nem mindenki tud, vagy akar egy adott horgászmódszer minden változatához komplett felszerelést összeállítani!
Összességében az a tapasztalatom, hogy az erőgumi waggleres horgászatban történő alkalmazásával sokoldalúbban kihasználhatjuk az erőteljesebb nagyhalas matchbotokat. Előnye elsősorban abban rejlik, hogy olyan vékony előkék használatát teszi lehetővé - akár távolabb, akár közelebb horgászunk - melyekre korábban nem is gondolhattunk, mivel lengéscsillapító hatása miatt jelentősen csökkenti a keményebb felszerelésről magukat leverő, illetve a sérülékeny előkét elszakító halak számát.
Nem elhanyagolandó mindezek mellett az sem, hogy az erőgumi hatékonyan akadályozza meg komolyabb gubancok kialakulását, melyek a wagglerezés kellemetlen és gyakori velejárói.
Természetesen nem állítom, hogy az említett összeállítás az etalon és követendő, mindenesetre érdemes kísérletezni vele és az adott viszonyoknak megfelelően módosítani. Remélem, hogy az alapkoncepciót sokan eredményesen tudják majd hasznosítani horgászataik során.
