Csak találgatni lehet az okát, hogy a tengerentúl oly nagy népszerűségnek örvendő multiplikátor orsók miért nem tudtak igazán meghonosodni a magyar horgászok között. Nyilván a borsos ár is közrejátszott abban, hogy csupán a fanatikus multi-rajongók engedték meg maguknak egy-egy márkásabb darab beszerzését. De a helyzet változóban van, hiszen ma már a korábban jellemző árak töredékéért is hozzá lehet jutni ilyen orsókhoz. A kedvező ár, és az európai ízlésnek megfelelő, balkezes hajtású modellek megjelenése sokakat csábít arra, hogy megismerkedjenek a számunkra még idegen technikával. Az információhiány elég nagy ezen a területen, ezért tesztünkkel mi is szeretnénk hozzájárulni a multik körüli homály oszlatásához.
Súly: | 240 g |
Áttétel: | 5,1:1 |
Visszaforgásgátló: | fokozatmentes |
Dobófék: | mágneses |
Csapágyak: | 5+1 |
Zsinórkapacitás: | kb. 130 m / 0,30 mm |
Ház anyaga: | műanyag |
Dob anyaga: | alumínium |
Ár: | 11.690 Ft |
Az első meglepetés még a doboz kibontása előtt ért. Szinte hihetetlen, hogy a megszokott mérethez képest alig feleakkora dobozban elfér ez a kompakt kis orsó, melynek mérete nem nagyobb egy kisiskolás gyerek öklénél! A Banax Tova külső megjelenésében a műanyagok dominálnak, de a váz, a fedelek és a fékcsillag anyaga szilárdnak, megbízhatónak tűnik. A hajtómű futása sima, összességében egy szimpatikus, jól összerakott szerkezettel van dolgunk.
Mivel a multi orsók kevésbé közismertek, először vegyük sorra, hogy mi mire való ezen a kis masinán!
A hajtókar mibenléte nyilván nem szorul bővebb magyarázatra. Vele közös tengelyen foglal helyet a fék beállítását szolgáló, jellegzetes alakú „ötágú csillag”, ami esetünkben legfeljebb a halakkal szemben gyakorolt önkényuralom jelképe lehet. Ugyancsak a bal oldalon található az a recés, fém kupak, amelynek elforgatásával a dob futásának könnyűségét állíthatjuk be, a dobni kívánt súlynak megfelelően.
Horgászat közben a képen látható módon áll előttünk az orsó, vagyis lovagló helyzetben foglal helyet a boton. Amikor dobáshoz készülünk, hüvelykujjal lenyomjuk a kioldó billentyűt, ezzel szabadon futó helyzetbe hozzuk a dobot. Ugyanezzel a mozdulattal egyidejűleg lefogjuk a dobot is, suhintáskor pedig a megfelelő pillanatban elengedjük. Dobás után a hajtókar elfordításával ismét összekapcsolódik a dob a hajtóművel, és megkezdhetjük a becsévélést.
Az orsó szétszedése, és a dob kiemelése első látásra nem tűnik egyszerű feladványnak, de nem ördöngösség. A jobb oldalon elhelyezkedő „PUSH” feliratú gomb lenyomásával a fedél - bár nem könnyen, de mégis - elfordítható, és leemelhető.
A dob cseréje - már persze ha lenne tartalék dob - a fenti módon egyszerűen elvégezhető. Ám pótdob híján sem teljesen elméleti jelentőségű ez a lehetőség, ugyanis egy bonyolultabb gubanc elhárítása alkalmával jól jöhet, hogy ilyen egyszerűen ki tudjuk emelni a dobot a helyéről.
A fedelet leemelve láthatóvá válik a dobófék is, ami a multiorsók sajátossága, és a dob túlpörgésének megakadályozására hivatott. A multik egy részénél a dobófék centrifugális elven működik, míg más részüknél - így az előttünk álló darabnál is - mágnesféket alkalmaznak. A tárcsán látható kis, fényes „tabletták” voltaképpen erős mágnesek. A nagy sebességgel forgó dobban a mágneses erőtér hatására örvényáramok indukálódnak, amelyek felemésztik a felesleges forgási energiát. A mágnesek dobtól való távolságát, és ezzel a dobófék erősségét egy tízfokozatú korongon állíthatjuk be. A beállító gomb ujjheggyel tekergethető, bár nem valami könnyen, ami a véletlen elállítás ellen is biztosítékot jelent.
A zsinór szabályos terelésének feladatát ellátó, végtelen hornyú csigaorsó régi ismerősünk lehet. A multiknál már régóta alkalmazzák ezt a megoldást, innen került át a színvonalas peremfutó orsók dobemelő berendezésébe ez a kulcsfontosságú szerkezeti elem.
A dob pontosan illeszkedik a vázba, alig 0,15 mm rés van közöttük. Mivel ilyen vékony zsinórt nem szokás multira tenni, ezért a zsinór bekapásának, beszorulásának a veszélye gyakorlatilag kizárt.
A csigatengely két vége poliamid perselyeken támaszkodik, a zsinórvezető szem és a csiga tokozása ugyancsak műanyag.
A hajtókar tengelye mindkét végén golyóscsapágyazott. Ugyancsak erre a tengelyre hat az azonnali működésű, tűgörgős visszaforgásgátló is. A fék egyik tárcsája maga a meghajtó fogaskerék. A fékerőt a hajtókar melletti csillaggal állíthatjuk, maximum 3 kg-ig. A szabályozási tartomány kb. fél fordulat, a beállítási fokozatokat jól hallható kattanások jelzik.
A multiorsók közös sajátossága, hogy hüvelykujjunkkal a dobra ráfogva, könnyen és kényelmesen rásegíthetünk a fékre. Fárasztáskor egyébként is praktikusnak tűnik az egykezes kezelés. A csónak alá törő hal kirohanását könnyedén kivédhetjük a kioldó billentyű lenyomásával, és a dob kézi fékezésével. Peremfutó orsónál hasonló helyzetben kapkodás, és bottörés lehet az eredmény, ha nem sikerül időben elérni a féket, vagy kinyitni a felkapókart.
A dobot hajtó kis bronz fogaskerék elmozdítható a dob tengelyén. A kioldó gomb lenyomásával a fogaskerék nyakát körülfogó műanyag alkatrész félrehúzza a fogaskereket a tengely lapolt részéről, így teszi szabadon futóvá a dobot.
Egy csapágy a tengely túlsó végén található, a másik kettő a kis fogaskereket fogja közre.
A csapágyak zárt kivitelűek, és igen pontosan illeszkednek a vázba.
Összegzés:
A multiorsókat illetően - horgásztársaim többségéhez hasonlóan - kevés összehasonlítási alappal rendelkezem, ezért a minősítés helyett inkább az ismerkedésre helyeztem a hangsúlyt. Ezzel együtt a Banax Tova 600 L egy precíz, masszív kis műszer benyomását keltette bennem.
A száraz tesztet követően az ismerkedést a cikk második részében, ha nem is nedves de - kemény tél lévén - jeges viszonyok között folytatjuk. Hamarosan kiderül, hogy mekkorát dob egy zöldfülű a multival.
