Hegyhátszentjakab szerintem csak a „vájt” fülűeknek mond igazán valamit. Nem forog közszájon. De hát így járnak azok a települések, melyek kimaradnak a helyi tó, víztározó nevéből, mint az itt, a Vadása-tó esetében is látható.
A Vadása az Őrség egyik, ha nem a legfelkapottabb üdülőövezete. Jó helyen fekszik, kiváló adottságú a környezet, és a nemzeti park védett természeti területének elég jól járható turistaútjai is itt futnak össze.
Persze a horgászok kevésbé túráznak, ha helyben adott a lehetőség a nyaralás során egy kis pecázásra, csak az elvetemültek mennek még arrébb. A Vadása rögtön több lehetőséget kínál, ezek közül az út nyugati oldalán húzódó két tározó a leginkább említésre méltó.
A kis elő-tározó és a nagyobb, strandot is elviselő alsó tó együttest alkot. Külön érdemes róluk beszélni, hiszen két, egészen különböző jellegű vízről van szó.
Szerintem a kis felső tó a legkevésbé ismert és legméltatlanabbul elfeledett vizek közé tartozik. Pazar kép fogadja a látogatót, ha lehet ilyen panellel kezdeni egy bemutatót. De hát tényleg így van. Az akadókkal láthatóan nem fukarkodó vízbe első pillantásra beleképzeltem a kishallal bukdácsoló csukázó úszós szereléket.
A sűrű erdővel szegélyezett tóparton közvetlenül a víz fölé hajlanak a fák, a partszegélyben sáscsomók kötik össze a vizet és a szárazföldet, a vízben a csökök meredeznek az ég felé. Valóban idilli a kép. A keleti part előtt mindjárt találunk is néhány kiálló fát, de a java része az akadóknak a tó közepén van.
Az észak-dél irányultság és a tömött, közvetlen vízparti magas fák miatt a délelőtt és a délután teljesen más arcot ad a víznek. Az árnyékok a napszaknak megfelelően vándorolnak, a kis víz elég nagy részét le is tudják fedni. Csak a gátnál nincs fa, ezért a tó felé délidő környékén talál utat legjobban magának a fény.
A fenék, az elő-tározók sorsát szomorúan tudomásul véve iszaposodik, hiszen ez a dolga. A horgászható átlagmélység két méter körüli, de változó. Tényleg mindenféle hal van benne, de szerintem a csukát érdemes itt kergetni igazán, esetleg kóbor süllőket. A terep adottságához hozzátartozik az árok: a patak eredeti medre végig sejthető a tuskók és a zsilip elhelyezkedéséből. Nem mondom, hogy feltétlenül a mélyebb részt kell keresni, mivel sokszor part előtt fogták meg a csukát.
A zsilipen át folyamatosan csordogáló víz megadja az alaphangulatot ahhoz, hogy az alsó tó felé fordítsuk tekintetünket.
Ez teljesen más habitusú víz. A strand és a tőle nyáron hangos északi, keleti rész olyan magamfajta horgászokat, akik ha tehetik, a vadságot keresik a vízben, némileg elrettenthet. Persze nem ez a lényeg: a halat kell igazán keresni, és a strand nem rossz horgászhely (a környék aljzata kavicsos, finoman iszapos), már ha engedik a horgászatot ott. Strandszezonban ez ugyanis tabu. A vízpart további részei sem igazán az őstermészetet adják vissza. Nem is várható ez el egy üdülőövezeti, kis területű tótól. Sétányon majdhogynem körbejárható (a strand körbekerítése miatt északról nem közelíthető meg a keleti rész, csak erdőjáró kerülővel). A sétány amúgy diszkréten ad helyet a horgászoknak. Mindjárt az alsó sarokban, az alsó gátnál, az út felőli oldalon találhatunk egy nagyobb placcot. Ezért is ültem le első lendülettel ide. Innen befelé és a gát felé is lehet dobni, sőt egy mini öblözetet is meghorgászhatunk, ha éppen ott sejtünk halakat.
De a halakat - legalábbis a pontyokat - nem kell sejteni, elég jól mutatják magukat. Ugrott a ponty a nyugati part egyik víz fölé hajló, inkább dőlő (talán éger-) fája alatt, ugrott bent a nyílt vízen, de vagy két méterrel a gát előtt is, ott, ahol egy kisebb törést véltem felfedezni a mederben. Ez szimpatikus volt részükről, azzal az aprócska kis hibával, hogy a csalit nem vették fel.
Szemközt a helyek ugyancsak gyakran látogatottak. Ott kicsit mélyebb a víz (egyébként átlagosan 2 m mély), azon a részen van a kifolyó is, az eredeti patakárok. Egészen a strandig horgászhatunk a keleti részen. Az utolsó kis kiszögelléses álláson - tulajdonképpen már a strand alján - bojlizni szoktak, innen lefelé, befelé, és még felfelé is kényelmesen bevethető a szerelék.
A némileg tagoltabb nyugati partra visszatérve kis öblöt találhatunk a strand magasságában.
A nagyobb békéshalakat rendszeresen horgászott (talán etetett is) helyen fogják, főleg nagyot dobva, a víz közepe felé. A telepített, együtt mozgó, ill. a már magányosabb életet élő, de nem kapitális halak pedig elárulják magukat, mint korábban említettem, ezért bármelyik állás jó lehet.
Leginkább csuka és süllő adja a ragadozó hal horgászok zsákmányát. Fenekeznek, úszóznak, de igazán erről nincs elegendő tapasztalatom, ezért nem is részletezem.
Egy biztos, érdekes vízkettőst találhatunk Hegyhátszentjakabnál, amire üdülőként is és vándorhorgászként is megéri rápróbálni, ha időnk megengedi.
Kezelő: | Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége |
Területe: | 1 + 3 ha |
Halak: | ponty, amur, keszegfélék, süllő, csuka, balin, harcsa, compó |
Telepítés: | utolsó őszi pontytelepítés: 245 kg nyurga |
Szabályok: | OHR szerint |
Horgászidő: | 0-24 h |
Elvihető: | OHR szerint |
Csónakos horgászat: | nincs |
Napijegy ára: | 1000/500Ft |
Váltható: | a vasi jegybizományosoknál, legközelebb: helyben, a Vadása-tó jegypénztárosánál. Körmend - SHELL Benzinkút, Rákóczi u. 94/594-042; WINCHESTER Vadászbolt, Rákóczi u. 941; Horgászbolt Körmend, Szabadság tér |
További infó: | Vas megyei szövetség - 06 94 506 835; Szombathely. Welther K. u. 17. |
Megközelítés
Zalaegerszeg felől 76-os úton Körmend, majd arról letérve Zalalövő felé - Zalalövő után Felsőjánosfánál jobbra, észak felé - Hegyhátszentjakab faluközpontjában az éles jobbkanyarnál jobbra tartva, a „Vadása-tó” felé - az üdülőövezethez érkezve a tó az útról jobbra látható.
