Az édesvízi ragadozó halak között van egy különc, amelyik a békés halak közül került ki, és bár teljesen áttért a ragadozó életmódra, mivel a ragadozó életmódhoz szükséges fogakat nem kapott, gyorsaságával, rafináltságával kell megoldania a mindennapi táplálkozását… ez a hal nem más, mint a balin.
Persze a gyorsaság relatív, mert például egy harcsa is hihetetlen gyors tud lenni, de meggyőződésem, hogy a csuka, süllő, sügér - na, és a harcsa is - inkább fedezékből, lesből támad. A balin viszont - szinte egyedülálló módon - a nyílt vizek vadásza, folyamatosan mozgásban van és keresi a prédáját. A horgászatuk sok esetben kihívást jelent, mert gyakran látványos rablásukkal hívják fel a figyelmet magukra, ezekben az esetekben minden horgász gondolata elkezd cikázni: hogyan is foghatja meg ezt a ragadozót? Az esetek nagy részében a pergetés a legeredményesebb módszer, ezért most ezt járjuk körbe.
Hol?
Nagyon lényeges kérdés, hogy hol szeretnénk megfogni a balint és csak utána jöhet a mikor, mivel és hogyan. Ebből a szempontból a legnagyobb két, különállóként kezelendő csoport a folyóvizek és az állóvizek. A folyóvizekben egyszerűbb a pergetés, ami elsősorban abból adódik, hogy a vízen látványosak azok a helyek, ahol a balinok vadásznak. Ilyenek a felgyorsult vizű szakaszok és azok környékei - ezek lehetnek erőművek, mellékfolyó, befolyó torkolata, duzzasztógátak alatti részek, különböző akadályok (vízbe dőlt fa, mesterséges kövezés) melletti részek. Lényeg, hogy az aktuális átlagos vízfolyás valamiért felgyorsuljon. Ezek környékén gyakran vadásznak balinok, imádnak a kavargó vízben vadászni, ráadásul a táplálékhalak is védtelenebbek az ilyen vízben. Persze a leglényegesebb szempont itt is a táplálékhalak jelenléte, melyek az oxigéndúsabb és a táplálékban gazdagabb víz miatt tartózkodnak nagy számban az ilyen területeken.
Az állóvizekben már korántsem ilyen egyszerű és egyértelmű a helyzet, bár ott is lényeges szempont a táplálékhalak jelenléte, viszont a megfigyelhető jelek nem egyértelműek, sőt inkább nincsenek jelek, maximum a rablások utalnak arra, hogy éppen merre vadásznak a balinok. Persze egy állóvízen is előfordulhatnak kisebb-nagyobb áramlások, lehetnek befolyók - utóbbiak rendszerint remek balin vadászhelyek állóvizek esetében is. Az „állóvízi balinok” általában nehezebben csaphatók be. Ez adódik abból is, hogy az állóvizek általánosságban tisztábbak, és minél tisztább egy víz, annál nehezebben csapható be a balin: a kristálytiszta vizekben talán a legnehezebb becsapni, ráadásul egy állóvízben minden neszt megéreznek a halak, ellenben a fortyogó zúgókban kis túlzással élve akár zajonghatunk is horgászat közben. Fontos megjegyezni, hogy a balin nem szereti a sűrű növényzettel benőtt területet, mivel a hirtelen lerohanás itt nem működne. Ellenben a sűrű vízi növényzet szélén már szívesen portyázik, és a ritkás növényzet is kiváló pálya lehet.
Mikor?
Elérkeztünk a balinhorgászat szempontjából fontos következő kérdéshez. Nagyon nem mindegy, milyen napszakban vagy évszakban szeretnénk megfogni őket. Az elején szeretném leszögezni, a balin nem kizárólag nappali ragadozó, szépen lehet fogni éjjel is, ráadásul egy adott területen a szebbeket éjjel lehet megfogni. A balin ívása a tavaszi hónapokban történik a keszegívások előtt, ezután intenzív táplálkozásba kezd. Ebben az időszakban érdemes figyelni az apróbb keszegek ívását, mert nagyvalószínűséggel ekkor a balin is megjelenik a környéken és jókat lakmározik, az ívó vagy ívásra készülődő halakból. Ebből a szempontból a leglényegesebb a sneci ívás, ez ráadásul rendkívül látványos is, szinte forr a víz a jobb sneci íváson, erre pedig biztosan megjelennek a ragadozók, köztük a balin is. Ezután jön a nyári időszak, mikor szinte minden balinnak megvan a maga vadászterülete, ezek a fentebb már említett területek szoktak lenni. Ahogy hűlnek a vizek, a táplálékul szolgáló halak elkezdenek összeverődni és a telelőhelyekre vonulni, amiket rendszerint a balinok is követnek - ha ebben az időszakban megtaláljuk őket, rengeteget foghatunk belőlük.
Minél nagyobb egy balin, annál kisebb csapatban bandázik, az apróbb balinok „ezresével” is fellelhetőek, míg a kapitális példányok csak ritkán verődnek össze több egyedet számláló csapatba. Az év nagy részében a felszín közelében keresik táplálékukat, kivéve a téli időszakot, amikor akár 8-10 méter mélyen is megtalálhatjuk és foghatjuk őket.
Mivel?
Ez már egy összetettebb kérdés, mert rengeteg kiváló csalit lehetne felsorolni, amik rendkívül fogósak balinra. Így, az elején csak a műcsalik jellegzetességét sorolom fel. Kiemelten fontos a balinnál is, hogy éppen milyen méretű táplálékhallal táplálkozik, ez vizenként és évszakonként szintén változó lehet. Megesik, hogy csak a nagyobb méretű keszegeket vadássza (persze ezek a keszegek nem magas hátúak, mert azok csak ritka esetben képezik a balin táplálékát), de az is előfordul, hogy a rendkívül apró, centis halakat habzsolja, ekkor hiába dobáljuk a nagyobb méretű műcsalit, csak ritkán kapja el, de ugyanígy van ez fordítva is.
Mivel a balinok óvatosak, és sokszor szinte elérhetetlen távolságban rabolnak, a jó balincsali egyik fontos tulajdonsága a jó dobhatóság, amihez jó aerodinamikával kell rendelkeznie, illetve megfelelő súlyúnak kell lennie. Az első ilyen tulajdonsággal bíró csoportba a pilkerek tartoznak: ezek általában jelentős súlyúak, kicsi a légellenállásuk, így igen nagy távolságban horgászhatunk velük, ugyanakkor hátrányuk, hogy kevés vibrációt keltenek a vízben, ezért kevésbé fogósak. A körforgó villantóknak már nagy a vibrációjuk, kiválóak is balinra (különösen a kisebb példányokra), ám hátrányuk, hogy kevésbé jól dobhatóak. A következő jelentős csoport a wobblereké, ezek közül kiválóak a hosszúkás, felszín közelében húzhatóak, bizonyos esetekben a kétrészesek is jók, de általánosságban az egyrészesek a favoritok. Jók még az apró, duci wobblerek is, sőt ezek, ha csörgősek, még fogósabbak a balin esetében. Persze vannak még azok a wobblerek, amik teljesen a víz tetején vezethetőek, ezekre rendkívül látványos kapásaink lehetnek, de eredményességben elmaradnak a többi wobblertől. Meg kell említeni még a plasztik csalikat is, melyek vezetésével rengeteget trükközhetünk, de ez már szerintem a balin horgászatában egy magasabb iskolát jelent.
Nem lehet elmenni a balinólmos-műlegyes együttes mellett sem, ami hungarikumnak számít. Ennek összeállítására és használatára, valamint annak előnyére később térek vissza.
Abban az esetben, ha egyetlen műcsalit vihetnék el balinozni, akkor viszont biztos vagyok benne, hogy az a Salmo Thrill lenne, ez megfelelően nehéz, kicsi a légellenállása, így a nagy távolságok is elérhetőek vele, ráadásul van egy minimális, de annál fogósabb rezgése is, amivel őrületbe kergethetjük a balinokat.
