Egy-két hónapja immár, hogy kézbe kaphattam a Wizard pergető bot család Edge Spin sorozatának darabjait. A különféle pálcák, amint egyre inkább magam is tapasztaltam, sokféle pergetésre, többféle halra megfelelőek. Átnézegetve a modelleket láttam, hogy folyó- vagy állóvízen egyaránt rablóhalazhatok, pergethetek velük.
Mindig szívesen veszem az ilyen feladatokat, mert ez is garantálja, „kötelezővé” teszi a sok pergetést. Több okból is kellemes ez: egyrészt mert az ősz, a tél nagyon jó időszaka a különféle pergetéseknek, másrészről, ami fontos, a régi kedvenc gumikkal, wobblerekkel, eredményes műcsalikkal próbálom munkára fogni az új botokat. Az általam megjelenésük óta kedvelt Mann’s plasztiko, és az egyéb kedvenc műcsalik a pergetőtáskában mindig ugrásra készek. A legújabban történt kalandokat, pergetéseket szeretném felvillantani, melyek máris hoztak tapasztalatokat az újdonságok tekintetében. Ezúttal még inkább a horgászatra, a halakra szeretném tenni a hangsúlyt, a következő alkalommal, még több pergetéssel a tarsolyomban, részletesebben jellemezném az újdonságokat is.
Bár nem volt még igazán hideg, de már csökkenőben volt a vízhőmérséklet, amikor félve a közelgő áradástól gumizni is kezdtem. Az áradás biztosan zavaros vizet hoz, amit a süllő nem kedvel, tehát szerettem volna még előtte fogni egy-két tüskéshátút. A téli, plasztikos süllőzésnek ugyan nem volt még itt igazán az ideje, de a megfelelő jigfejekkel bármely magasságban vezethetjük a gumikat. Néhány grammos, könnyebb súlyokkal nemcsak a fenék felett, hanem vízközt és akár a felszín alatt is táncolhatnak a gumik. Úgy gondoltam, a még felfelé portyázó süllőkre is próbálkozhatok. A különféle karakterű Wizard Edge Spin pergető pálcák közül a 235 cm-es hosszúságú, 12-36 g dobósúlyú Mediumot univerzálisnak láttam, de a kicsit keményebb, 235cm hosszúságú 25-55 g dobósúlyút is felszereltem. Az orsók közül a Wizard MXT 4000 nagyszerűen illett a pálcákhoz. A könnyebb bothoz a már beváltnak is mondható MXT 8 Braid zsinór 12-es méretű, zöld színű változatát, a keményebbhez pedig a Full Contact sárga színű fonottját választottam.
A két összeállításom rendezését még a parton elvégeztem, de az alkonyat már a Dunán talált. A szokásos, sötétedés előtti balinos portyához már elkésve érkeztem, pedig az Edge Spint gusztálgatva éreztem, hogy hosszú és pontos dobásokra is jó társam lenne. Az első alkalmak a süllőké lesznek – így határoztam és csendesen kikötöttem a csónak orrát egy kövezés oldalán. Átbogarászom a ráfolyó oldalt – ez volt a gondolatom, és a Mann’s tviszterek közül csatoltam egyet a kapocsba. Egy rövid, alsó dobás után jól érzékeltem, amint a gumi aljzatot fogott. Öt méter körüli mélységben, a gyors MXT zsinór vezette kontaktom tökéletes volt. Nyolc grammal a kövezés lábánál erősen áramló vízben is le tudtam tenni a plasztikot. Elkezdtem a táncot. Az aljzatról a meg-megugrasztásokat, fellibbentéseket is jól éreztem, a kőgerinc feneket érő lába előtt vezetgettem a gumit. Csupán egy negyedórányi időm volt. Az Edge bot és minden más is hibátlanul működött, de csak egyetlen, rövid pöccintéssel valami gébféle jelentkezett. Kicsi ütés után rá is csimpaszkodott a gumira. Furcsa, de néha még a közepes méretű tviszterek farkára is rákíváncsiskodnak a gébek. Azt, hogy jól közvetít mindent az összeállítás, máris igazolhattam, de közben rendesen alkonyodott, váltanom kellett, a fényváltós időnek legalább a végét szerettem volna wobblerrel is megvallatni. Az új bot gerincessége, feszessége a dobósúly mellett mutatta, hogy megfelelő lesz a kemény műcsalikkal is. Dobásnál, vezetésnél is érzékenynek, ugyanakkor kellően keménynek is mutatta magát. Én szeretem, ha a bevágáskor és a fárasztáskor is van egy kis tartalék a pálcában. A wobblert jól érzékeltem, de ezen az estén csak én érzékeltem jól. A süllők, a harcsák nem akarták már az első alkalommal jutalmazni kétórányi fáradozásomat.
Másnap este viszont eljöttek az izgalmas pillanatok. Már a sötétedés határán láttam, pontosabban hallottam, hogy ezúttal megvan az étvágya a tüskéshátúaknak. A második rablás után kicsivel a felszín alatt sétáltattam az egyik Salmo wobbleremet. Az átlagos sneci méretű minnow test nagyon egyedi, snecis mozgással táncolt. A szemben ható áramlások és persze a megfelelő vezetésünk ellenállhatatlan életet varázsol elő ebből a műcsaliból. Fent voltak az első csillagok, de a nyugati égbolton még látszott némi fény, amikor elveszett a wobblerem súlya. A veretés ellenállása egy rövid koppanásban eltűnt, és én azonnal éreztem, hogy megjött, akire vártam. Bevágásom után rendes súlyt, majd szinte azonnal életet, menekülő futást érezhettem. Hogy egy új termék, hogy most egy Wizard Edge Spin van a kezemben, szinte eszembe sem jutott, pedig első halam volt a pálca segítségével. Ugyanis a jó pergető bot szinte csak vezényel, átviszi a halig az akaratunkat, de másként nem nagyon veteti magát észre. Olyan érzésem volt, mintha valamelyik, már sokszor használt pergető bot lenne a kezemben. Hiszen a bevágás kemény, „ütős” volt, a bot nem lágyult be, a gyors erőt a horgokig azonnal közvetítette. A Wizard MXT 4000 féke csak egy rövidet muzsikált, a hal többet nem tudott levenni a zsinórból. Néhány húzással, emeléssel berövidíthettem a kint lévő zsinórt és egy-két perc után alátolhattam a kiemelőhálót. Nem kapitális, de szép süllő pihent meg a Wizard kiemelőmben. A sötétben nehezen tudtam fotózni, de igyekeztem néhány képet készíteni, utána minél hamarabb folytatni a pergetést. Nem véletlenül siettem, közben újabb rablást is hallottam. Valóban, jól ettek a süllők, én pedig kísérletezhettem, pergethettem tovább. A fogós után másik wobblerekkel is próbálkoztam. Egy megakasztott halam lemaradt, egyet pedig, az elsőhöz hasonló méretűt meg is fogtam. A második „tesztalkalom” tehát eredményesen alakult. Két nap múltán, még az áradás elején is elkaptam egy szép süllőt. A bot, orsó, zsinór harmóniában, megbízhatóan teljesített akkor is. Egy sárga Mann’s tviszter volt a kapocsban, és a kedvenc darab ismét bizonyított.
A beérkezett áradás később már gyors volt, és a valóban zavaros vízzel nem sok esélyt hagyott a Duna a süllős pergetésekre. Ezért is, meg a kíváncsiság okán is a Mecsekben elterülő sekély vizű tározóra ugrottam ki egy kis pergetésre. E vízen elég sok a fiatal süllő, ezért egy kimondottan nagyhalas Mann’s gumit kapcsoltam az előkém végére, vagy húsz éve egyik nagy favoritom a Swimmin Grub modell. Számtalan felejthetetlen, kemény rávágást, sok szép süllőt jelentett számomra, hogy mindig bíztam benne. Még állóvízen is, még lassú tempóban vezetve is nagyon szépen adja a süllőt, de a csukát is. A Medium Wizard Edge pálcával tehát pergettem egyet az öreg, sekély vizű tavon is. Hogy milyen megtévesztően utánozza a táplálékot ez az eredményes Mann’s gumi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az újra megtapasztalt kemény, behörpölős kapásaim. Nagyobb süllőt nem sikerült fognom, de néhány kiló alatti, mohó tüskéshátú tápláléknak nézte a sárga plasztikokat. A halak sértetlenül megúszták a tévedésüket, én pedig néhány fotóval és immár egy állóvízi tesztpergetéssel lettem gazdagabb. Természetesen nagyon vártam már a csukás pergetéseket, azóta ezeken is túl vagyok, hamarosan a kalandokról, és az immár jól megismert Wizard összeállításról is részletesen beszámolok.
Forrás: Bokor Károly
EnergoTeam
