Zala folyó, alsó szakasz, Esztergályhorváti. Őszi időszakban egy remek keszeges víz. Ezen a délutáni horgászaton néhány nagyobb dévért szerettem volna fogni. Nem ritkák ilyenkor az 1-2 kg közötti példányok. Pontyot még nem fogtam itt az eddig horgászataim során. Több ismerősöm viszont említette, hogy elvétve horogra akad egy-kettő, amelyek leginkább átlagos méretűek. Nemrég, egy amatőr horgászversenyről megmaradt kb. fél kg method mixem. Mivel még nem próbáltam itt a halas etetőanyagot, ezt vittem magammal, hiszen a nagytestű dévérek és a pontyok is szeretik. Az etetőanyag egy részéhez kevés csemegekukoricát és otthon készített, főtt kendermagot adtam. Ezt juttattam be a csalizás előtt néhány dobással. Miért volt erre szükség? Az itteni horgászat nem egyszerű! Rengeteg apró hal és rák lakik a vízben. Különösen zavaró, amikor még a küszök is lemennek egészen a fenékig. Némi etető- és szemes anyaggal, kisebb-nagyobb mértékben azért el lehet őket kerülni. Összeraktam végül a method szereléket és csaliztam. Csupán egy szem gumikukoricát raktam fel, csalitüskére. Megtöltöttem a kosarat és bedobtam. Egy órán keresztül semmi. Azon gondolkoztam, dobjak-e újra, de hirtelen megrezdült a feeder spicce és megszólalt a nyeletőfék! Bevágás után a hal egyből kitört balra, majd határozottan elindult a folyó közepe felé. Ekkor már biztos voltam benne, hogy az első zalai pontyom van a horgon, ráadásul nem is kicsi! Félelmetes erővel húzott, szinte karikába hajlott a bot! A hal számtalanszor kirohant, több méter zsinórt lehúzva. A fárasztás mintegy 30 percig tartott. Az öreg tükrös megmutatta, mire képes egy igazi, vadvízi ponty! A bot remek tulajdonságainak és a megfelelő fékbeállításnak köszönhetően végre meg tudtam szákolni. Alig fért bele a merítőbe! Észrevettem, hogy egyetlen karcolás sem volt a hal száján! A horgom szerencsére jól akadt, mégis csak egy tűszúrásnyi nyomot hagyott. A várható halak mérete miatt csak 10-es, mikro szakállas horgot használtam! A potykát, a lehető leggyorsabban haltartóba helyeztem és felhívtam telefonon egy falubeli barátomat: - Kellene egy kis segítség! 10 perc sem telt bele és már ketten csodálhattuk meg ezt a gyönyörű tükörpontyot. Gyorsan lemértük és következett a fotózás. Mindez alatt, a hal rendkívül kíméletes bánásmódban részesült. Többször is öntöttem vizet a kopoltyújára, és óvatosan mozgattam, nehogy megsérüljön. A képek elkészítése után nem volt kérdés, hogy mi lesz a sorsa! Azonnal visszaengedtem a folyóba. Öröm volt látni, ahogy boldogan úszik tovább otthonába. :) Életem egyik legszebb napja volt! Nem csak annak örültem, hogy kifogtam a legnagyobb halamat, hanem annak is, hogy mindezt a Zala folyón, a kedvenc vadvizemen. A remek képeket pedig ezúton is szeretném megköszönni, kedves barátomnak!
Felszerelésem:
Bot: Nevis Whisper Feeder 360 MH (High Modulus IM-12 Carbon)
Orsó: Spro FreelinerXR LCS 540
Főzsinór: 0,22-es Nevis Navy Feeder, dobóelőkével, amit Energo Team Power Braid 0,15-ös fonott zsinórból kötöttem.
A leírás nem lehet teljes a pontos végszerelék(ek) nélkül. Ez a következőkből állt:
A szemes anyaggal ellátott keverék bejuttatásához egy keszegező szereléket használtam:
Haldorádó 80 mm-es gubancgátló cső, amelynek forgójába egy 20 g-os Special Round Feeder kosarat akasztottam. A gubancgátlót egy gumigolyó követte, amit rátoltam a 10-es Haldorádó előkerögzítő gyorskapocs forgójára. Horogelőkét természetesen nem használtam.
Method szerelék:
Egy gumiütköző, kb. 20 cm-re az L-es, 40 g-os Nevis method kosár felett (ehhez egy Preston töltőszerszámot használtam). Ezt követte egy Korum gyorskapocs gyöngy. A 13,5 cm-es horogelőkét 0.12-es Climax Flash Braid zsinórból kötöttem. A 10-es Korum Xpert Specimen horog alá egy 7 mm-es csalitüske került.
A csali egy darab, vaníliás aktivátorba áztatott Nevis Flavour Bait gumikukorica volt.