Elsiklott felettünk a tél, és egy újabb évszak veszi kezdetét. Egy új, talán csodásabb, vidámabb év, évszak vár ránk. De ezt csak remélni tudjuk, reménnyel és hittel vágunk neki mindennapi teendőinknek. A nap első melegebb sugarai simogatják arcom, a barka érzi, hogy áthaladt fejünk felett a „télkirály” és a „napkirályé” lesz a főszerep, így rügyei megfakadva ékesítik a rét pompáját. A hóvirág sem tétlenkedik és máris szirmait engedi szét a hideg földből kibújva.
Az év minden napján, lehet szó esőről, viharos szélről, fagyról és zord időjárásról, ha horgászni akarok, akkor nem tántoríthat el semmi és senki. Az igazat megvallva, lelkem mélyén már én is vártam a tavaszt, a megújulás évszakát. Bár az igazi tavasz még odébb van, véleményem szerint már ez is sok horgászt kicsalogathatott a vízpartokra.
Egy szombati napon utaztunk el szeretett apósommal a nagyszigeti horgásztóra, szerette volna, ha pár feeder fortélyt, trükköt megmutatnék neki. Korán érkeztünk, a tavon rajtunk és a tógazdán kívül más nem volt. A tógazda elmondása alapján idén még csak a „nádszegi gyerekek” tudtak pontyot fogni, ami 2 hete történt, majd kiderült, hogy azok is mi voltunk.
Első lépésként a helyeket vettem szemügyre, mivel ez már nagyrészt befolyásolhatja a napi eredményességünket. Egy bedőlt fához, a vízbe nyúló faágakhoz, illetve bokrokhoz szerettem volna a végszerelékeimet elhelyezni, így ilyen helyet választottunk. A víz még rettentő hideg, próbáltam vermelő helyeket, esetleges mélyebb pontokat keresni, de tapasztalataim szerint nem csak itt bújhatnak meg a víz lakói. Az előbb említett vízbe hajló faágak, bokrok nagyon jó haltartó helyek lehetnek, itt biztonságérzete lehet a pontynak, ezért szeretnek itt megbújni.
Kora tavaszi mézédes pontymenü
A következő lépés az etetőanyag bekeverése. Nagy hangsúlyt fektetek a halak táplálékára, a cél mindig 100%-os odafigyelést igényel. Fel szerettem volna hívni a pontyok figyelmét, így egy attraktív, jól látható kaját kevertem be. Egyik tavaszi kedvencemre esett a választás, ez nem más volt, mint a Gold Feeder Champion Corn és a Vad Ponty egyvelege.
Nagyon sok halat megfogtam már ezzel a kombinációval. Natúr ízeket tartalmaz és nevéből is adódóan fő alapanyaga a kukorica, amely egyszerűen homok állagúvá van kifinomítva. A Vad Ponty fehér színe szintén vonzó a pontyok számára, de ez az egyveleg még roppantott magvakat és apró pelleteket is tartalmaz, tehát igazi pontycsemege. E két etetőanyagot összekevertem, majd turmixolt kukoricát adtam hozzájuk, így fokoztam a kaja fogósságát.
Az etetőanyagot 15 perc pihentetés után rosta segítségével áttörtem, majd véglegesítettem az állagát pár csepp vízzel.
Mi kerüljön a csalitüskére?
Egyértelmű! Ezen a vízterületen már bizonyították fogóságukat a Legend Pelletek, és hát, ami egyszer bejött, azon minek változtatni? Előnyt élveztek a wafterek és pop-upok, ebből is az édeskés ízesítésűek.
Picit megfaragva kerültek fel a csalitüskére, majd a kajával együtt method kosárba töltöttem őket, és már is csapódtak a vízbe.
Az előkém fluorocarbonból készült, a végére pedig egy apró, 12-es Gamakatsu horog került fel 10-es csalitüskével. A csalitüskére Mézes Pálinka Legend Pellet Pop Up került, abból is a kisebb méret. Az előkémet még elláttam egy apró sörétólommal, így szépen beállítottam a csali pozícióját a vízben. A kosár tetejére csábító illatú és színű adalékanyag került, ez volt a Legend Max Jam Édes Ananász aroma.
„Jött. Nem mondanám, hogy váratlanul. Sőt! Nagyon is vártam. Ahogy minden évben. (...) A fák dalra fakadtak, lombokat szültek, a nyíló virágok megfestették az utcákat, a Nap pedig meleget töltött a virágok kelyhébe. És a lelkekbe. Mert nem csak a virágok, de a lelkek és a mosolyok is kinyíltak. Ezt a csodát hozta a vendégem. Úgy hívják: tavasz!” (Csitáry-Hock Tamás)
Élvezem a „napocska” sugarait, amit már érezni lehet a bőrünkön is, olyan lágy és meleg. A mezei pacsirta az egyik kedvenc madaram, imádom, ahogyan énekel, dalolászik. Ámulatba ejt a természet illata, a fák suttogó szele, s minden, ami ehhez fűződik. A spicc is görbül finoman, és én már rohanok is. Lassú mozdulatokat reagál le a feederbot és pár perces tréning után már a szákban is leli magát az ellenfél, a nap első hala.
Számomra már minden teljesült, hogy kint lehetek a természetben és ráadásul még halat is foghatok! De hol van még a vége? Pár perc után egy újabb pikkelyes kerül lencsevégre az átláthatatlan víztömegből.
Úgy látszik, a méret és a tömeg is emelkedik! Máris repültek vissza a szerelékek a faágak közvetlen közelébe. Itt nagyon résen kell lennünk, különösen azért, mert ha a hal „futásba” kezd, akkor lőttek a felszerelésünknek, és a hal is megléphet előlünk, így hát közvetlenül a bot mellett kellett élveznem a természet varázsát.
Reggelizésbe kezdünk, házi falusi kolbász a tőkén friss, ropogós házi kenyérrel, mustárral és az elmaradhatatlan lilahagymával. A horgásznak is kijár a jobb falatozás. Persze, hogy a horgászok 99%-a ilyenkor jut kapáshoz, ez így volt nálam is. Elkéstem! A hal a faágak sűrűjébe menekült! Ez elakadt! Sok horgász ilyenkor próbálja tépni, húzni minden erejével a halat, de én máshogy döntök és meglazítom a feszes húrt, hogy a hal magától jöjjön ki a faágak közül. Sikeresnek bizonyult a módszer, és egy még nagyobb ponty került terítékre.
Főként az ebédidőben érkeztek meg a pontyok, majd egyszerűen délután, ahogyan a hőmérséklet is esett, úgy a kapások is meggyérültek. A délután folyamán mi is hazatértünk és vártuk a jövő heti folytatást, még nagyobb és több ponty reményében…
„Visszanézek, eltelt pár év
Jó és rossz talán…
Mit másként tettünk volna, az már
Nincs többé, csupán
Elengedni kell, mi elmúlt
Mint lombjait a fák
Engedik, mert újra jön még
Tavasz a tél után”
(Bagossy Norbert)
A hétvégén újra főszerepet kap imádott szenvedélyem, ami már életstílussá vált. De, hogy miért is szeretem ezt a sportot? Egyszerű a válasz, mégis összetett! Az ember a természetbe született, az ősök itt nevelkedtek, a természet ölében. Számomra megnyugvást, megújulást jelent, ha kimegyek, akár csak sétálni vagy futni az erdőbe. De térjünk vissza a kérdésre! Mivel szakácsként dolgozom, imádok az ételekkel „játszani”, kombinálni ízeket. Szeretek kísérletezni a konyhában és a vízparton is egyaránt, de az igazat megvallva, a konyhában nem tudom magam úgy kiélni, mint a természetben, avagy a horgászatban. Csak gondoljunk egy-két dologra, ami egyből az eszetekbe jut. Imádom a mező illatát, a föld szagát, a madarakat és persze nagy állatbarát is vagyok egyébként. Sokan teszik föl a kérdést, hogy hogyan tudok megfogni annyi halat? A válasz mindig a megbecsülésről szól. Azaz minden halat meg kell, hogy becsüljek, így még több halat tudok fogni a későbbiek során. Persze, nemcsak a megbecsülésről szól, hanem a türelemről és főleg a kitartásról is. Egy mondattal, imádom már gyermekkorom óta ezt a szenvedélyt űzni!
Újra megérkeztünk Nagyszigetre, most a korábbiakhoz képest már pár horgász kimerészkedett a tó partjára. Ugyanarra a helyre ültünk le, ugyanazzal a stratégiával. A cél még nagyobb halat fogni! A felkészülés után szerelékeim hamar a vízbe kerültek. Nem kellett sokat várnom, alig fél óra után máris hajlott a spicc.
Majd minden dobás után felfalták a method kosaram tartalmát a halak.
„A horgászat sokkal több, mint halfogás, életünk lehetősége visszatérni ősapáink egyszerűségéhez." (Herbert Hoover)
Hogyan fogjak még nagyobb halat? Térjünk rá az egyszerűségre! Ha kukorica alapú az etetőanyagom, akkor miért is ne legyen a csalim is kukorica formájú? Elővettem egy újdonságot, amely 2022-ben jelent meg a Haldorádó palettáján, ez nem más, mint a SpéciCorn Mix, abból is a mangós változatot használtam. A tégelyben kétféle méretű műanyag kukoricaszem található. A színük sárga és narancssárga. Az utóbbi zavaros vízben kifejezetten jól érzékelhető, mivel elég élénk színű. Én a Mega változatát alkalmaztam a nagyobb halfogás reményében.
Ebédidő van. A harangszó is a delet üti. Falatozásba kezdünk, majd egy jó forró kávé kortyolgatása közben a horgászágyamban pihengetek. A lágy szellő megáll. A nap jobban tündököl, mint azelőtt. A jégmadár még mindig a vizet figyeli, talán ő is halat szeretne fogni… De vajon ki lesz az ügyesebb? Trükkös kapást követően rohanok a botokhoz és a berántás után nagy súlyt érzek a horgomon. Nagyon finom mozdulatokkal úszik felém az öreg harcos, komótosan harcol a víz alatt. A hideg víz ellenére is nehezen adja magát.
A matracon egy újabb hal, igaz, ez most az, amiért én itt vagyok!
Apósom orsójától is hangos lett a vízpart, majd ő is kiemel egy tükröst. Boldogságom még nagyobbra fokozódik, hálás vagyok a „természet anyának”, hogy megajándékozta hallal a sporttársam.
Gyönyörű nap ez a mai, hiszen mindketten halat tudtunk fogni. Élveztük a természet látványát és a friss levegőt. Jót beszélgettünk, nevettünk és élveztük a nap minden momentumát. Pár cselt, trükköt azért sikerült átadnom neki, és izgatottan várjuk a következő túrát.
Rakodás közben sem csillapodott a halak étvágya, még kettő megtisztelt.
Tartalmasan alakult ez a hétvége is. A gyönyörű, tavaszias időé volt a főszerep, és reméljük, legközebb már a virágok illatától lesz édes a természet. A sorok végéhez értünk, köszönöm, hogy megtiszteltetek figyelmetekkel és elolvastátok élménybeszámolómat. Próbáljátok ki az említett stratégiát, legyetek türelmesek és kitartóak, akkor biztosan az eredmény sem marad el! Élvezzétek a természetben eltöltött időt és fogjatok még több halat!
Barátsággal,
Robi
Írta: Erdélyi Róbert
Fotók: Nagy László, Erdélyi Róbert
