Nyár van! Hosszabbak a nappalok, rövidebbek az éjszakák. Heves zivatarok enyhítik a pusztában a forróság parazsát. Felfrissül a vad a viharfelhők esővizétől. A csiga nyalja-falja a zöldellő nádlevélről az esőcsepp hűsítő varázsát. Felfrissül a természet, a folyó vize is oxigéndúsabb és kedvenceink is mutatkoznak a felszínen. A vihar elvonult!
Nagyon otthon érzem magam, ha erről a folyócskáról van szó, mivel szülőfalunk mellett folyik. Szinte nincs olyan hét, hogy ne látogatnám meg ezt a gyönyörű szakaszt akár sportolási célból, akár horgászat szándékával. Itt nőttem fel, és visszaemlékezve édesapám itt tanított pontyozni is. Élénk emlékként maradt meg bennem az, amikor már az is nagy zajnak számított, hogy felkeltem a székből… Persze, Ő egyből rám szólt a „Ne zörögj, ne csináld ezt-azt…!” mondatokkal. Akkor még nem értettem, miért olyan nagy gond, ha mozgok, de hát még gyermek voltam. :-)
Ezúttal egy egyéjszakás horgászatra vertünk sátrat kedves barátaimmal, Gáborral és Dáviddal. A helyválasztás a Fekete-víz és a Kis-Duna összefolyásához esett, hátha szerencsénk lesz a pontyokkal az éjszaka folyamán. Többek között azért is választottuk ezt a helyet, mert a Fekete-vízből, ill. a Kis-Duna vizéből lefelé vonuló halakat korábban is sikerült már eredményesen becserkészni.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy esetleg mivel is tudnám horogra csalni a víz pontyait. Elmélkedtem hosszú előkés, folyóvízi kosaras szereléken, de mivel nem szerettem volna állandóan dobálni, s ezzel zavarni a Kis-Duna félénk pontyait, inkább egy ólmos végszereléket készítettem. Az erős folyás, sodrás miatt mindenképp nagyobb tömegű ólmokat kellett feltennem. Az oldalunkon és a túloldalt is egyaránt vastag nádfal borította a partszélt. A nádtól beljebb, kb. 2 méterre meredeken lefelé törő mederre találtam, ahol akár a 3 métert is elérte a víz mélysége. Nem volt min hezitálni, mivel imádom a náddal borított területeket és a mélyebb vizeket, egyértelmű volt, hogy itt helyeztem el végszerelékeimet. Apropó, akkor már essék szó az egyszerű, de hatékony összetevőkről is!
Kis-Dunai végszerelékem, vadvízre hangolva:
Az ólmom egy nem óriási, de könnyűnek sem mondható 130 grammos, bevonatos darab volt, elhagyós szereléken. Az ólom homokkal és apró szemű kaviccsal volt bevonva. Ezt azért is alkalmaztam szívesen, mert nem szeretek semmit a vétetlenre bízni. A víz élőlényei ezen a szakaszon a homokos, kavicsos mederhez vannak szokva, így szerintem ezt a súlyt „látva“ biztosan nem kezdenek el gyanakodni. Az előkezsinórom Korda Super Natural típusú fonott volt. Krémszínű tónusának köszönhetően a vízbe érése után szinte láthatatlanná válik, ugyanakkor meglehetősen strapabíró is, még a kagylóknak is ellenáll. A legfontosabb elem a horog! Idei nagy kedvencem a Korda Mixa, amellyel nagyon jók a tapasztalataim. Lehet, hogy nem épp a legolcsóbb horog, de nincs kétségem afelől, hogy megéri, mert ebben nyugodtan bízhatok akkor is, ha akár életem hala akad rá! Acélos, erős, mégis vékonyhúsú horog, és egyrészt ezért is választottam, mert ezt a hal is könnyebben tudja felszívni a csalival, másrészt akadás után is jobban fog ülni.
Ahogy mondtam, egyszerű, de annál hatékonyabb összeállítás. No de mivel sikerült tulajdonképpen halat fogni? Máris mutatom!
Előszeretettel készítek nagy mennyiségben fermentált magvakat a kert végében, amire Nagyapám csak annyit mond: „No, gyerek, ez megint büdös lett!” Etetésem tehát főként jó savanyú, erjesztett magvakból állt. Ebben volt kukorica, búza, tigrismogyoró és repce is. Nem volt túl nagy területű az etetésem, csak a nád szélét szórtam meg, úgy gondoltam, hogy itt járnak majd el a víz lakói.
A magvak mellé a FermentX Tejsavas Mézes pálinka etetőanyagot rostán áttörtem, és máris elkészült. Ezt a keveréket pasztaként az ólomra gyúrva használtam. Nagyon jól tapadt az ólom köré, gond nélkül be tudtam így juttatni. A horog utáni hajszalelőkére 1 db mangós Tornado Pop Up XL csalit fűztem fel, majd egy kisméretű sörétólommal állítottam be a finom falat lebegését.
Nehezen érkezett meg az első érdeklődő, de annál izgalmasabb volt a kapás! Az éjszaka folyamán nem sikerült halat becserkésznem, de a kora reggeli óra izgalmas pillanatokat tartogatott. A sátramban szundikáltam még, majd arra lettem figyelmes, hogy az orsó fékje vadul zakatol. A bevágást követően éreztem, hogy jó hal van a horgon, amelyre megérte várni! A reggelt egy vad nyurga köszöntötte.
Látszik, hogy minden falatért megküzdenek ebben a vízben a halak, nagyon izmost teste és méretes úszói voltak!
Kérlek benneteket, vigyázzatok ezekre a becses vadvízi kincsekre és ilyen forróságban hamar engedjétek vissza őket az élőhelyükre, mert könnyen elpusztulhatnak!
Egy éjszakát töltöttünk el ezen a helyen, majd a következő napokban egy másik szakaszt kerestünk, ott próbáltunk újfent szerencsét.
Brutális hőség fogadott minket e napon, a halak is valahol a hűsben kerestek nyugalmat. A nappali időszaktól nem sok jóra számítottunk, de az éjszakában annál jobban bíztam! Vagy legalábbis reméltem, hogy tartogat nekünk valamit az újabb éjszaka a Kis-Dunán. Kiszámíthatatlan víz, épp ez benne a szép!
Az etetés ugyanazon a szisztémán alapult, viszont most az egyik botom horgára más csali került fel.
A tigrismogyorót egy fúróval a közepén keresztbe fúrtam, így egy kis lyukacska keletkezett rajta. A közepébe egy kis parafadarabkát helyeztem el, ezzel a tigrismogyorót kikönnyítettem. Ezt húztam fel a hajszálelőkére, majd végül egy szem SpéciCorn Mega Eper + Kókusz csalival egészítettem ki. Pár centire a horogtól ismét egy sörétólmot pattintottam az előkére, így a fenéktől elemelkedve lebegett a csalim. Az a tapasztalatom, hogy így mindig hamarabb gazdára találnak a pontyfalatok! Nem sokkal a bevetés után máris jelentkezett az első pontyocska!
Nagyon sikeresnek bizonyult ez a kombináció, várakozáson felüli eredményeket hozott!
Egy újabb nap telik el a Kis-Duna partján. A nyári horgászatoknál nálam főként a kora esti és az éjszakai órák a favoritok. Már-már lenyugszik a Nap, a békák csoportos éneklése üdvözli a Holdat. A tücskök is muzsikába kezdenek, szinte az egész rét tőlük harsog. Imádom ezt a feelinget!
Megérkezett az éjszaka, nagyon izgatott voltam. Sokan nagyon ellene vannak a kapásjelzők használatának a feederbotos horgászatnál. Napközben engem is kifejezetten zavar, de így, éjjeli horgászat során nagyon megkönnyíti a dolgunkat. nem sokkal napnyugta után nagyon erős, sípolós kapás érkezett. Rohantam, hogy mihamarabb kézbe vegyem a botot! A Duna erős folyása is megnehezítette a fárasztást, mivel a hal lefelé indult el. Kőkemény 20 perces küzdelem után a matracon pihent meg az éjszakai pikkelyes.
A fogás után a sátorban mi is nyugovóra tértünk. Csapadékos volt az éjszaka, felfrissülve várta a természet a hajnalt.
Kora reggel újra megszórtam a nádfalat némi csemegével. A csali a jól bevált Tornado Pop Up XL Mangó volt, amely mellé most tigrismogyorót fűztem a hajszálelőkére. Milyen jól tettem! A ráetetést és a csali frissítését egy újabb szép nyurga hálálta meg a kora reggeli órákban.
Hamarosan újra fölénk kúszott a nap, elviselhetetlen volt a hőség. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a megfogott halakat minél előbb a vízbe tegyük, de magunkra is vigyázzunk, akár 3-4 liter folyadékot is vigyünk be szervezetünkbe, és főleg könnyebb, rostosabb ételeket fogyasszunk!
Még mindig tartogatott meglepetéseket a Kis-Duna, mivel egy gömbölyded, jóllakott pontyot küldött vendégül nekünk. Ő is megállt ebédelni a partszélben és elcsábult a „mangós desszertre” is.
Ez volt túránk utolsó hala, igazán örültem neki, ilyen gömbölyded halat még nem fogtam itt.
A túra összességében meglepően sikeres lett. Nem számítottam ennyi halra, hálás vagyok a Teremtőnek, hogy mindig meglep valami élménnyel. Szóval, így telt el ez a 2 nap ezen a vízterületen. Ide hamarosan visszatérek, ebben biztos vagyok!
Írta: Erdélyi Róbert
Fotó: Majlinger Gábor, Balázs Dávid, Erdélyi Róbert
