Szürke felhők vándorolnak, keringenek a fejem felett. A felhők elkezdik a sírás-rívást, akár egy kisgyermek egy fázós, zord éjszakán. Az eső hideg cseppjei zörgetik a fák halott leveleit, amelyek a földön színesítik be a talajt. Hideg levegő éri el orcámat, de szenvedélyesen és célratörően lépem át a félelem határát, majd a kanális partján portyára indulok…
Egy fázós őszi délután úgy döntünk Dávid barátommal, hogy a zord időjárás sem állíthat meg minket, így útnak indultunk a vadon rejtelmeibe. Ahogy reggel felkeltem, az ablakon kinézve szakadó, már-már özönvízszerű őszi eső zúdult le a mi kis községünkre. Szakadó esőben útnak indultunk a szeretett kis csatornánkra, ahol nagyobb testű pontyot, pontyokat szerettünk volna a part mentén becserkészni. A kanálist megpillantva gyönyörű látvány fogadott, benőtt nádfalak és tökleveles részek ékesítették ezt a szűk csatornát.
Egy szimpatikus helyet választottam, ahol a száraz nádlevél a víz felszínére olvad rá, és a nádtól beljebb töklevél-mező húzódik. Biztosra véltem, hogy itt akár megbújhatnak a félénk pontyok is. Mivel a csatorna vize nagyon tisztának tűnt, arra gondoltam, hogy itt inkább az éjszakai órákban várhatok majd valamiféle kapásra.
Mit szerethetnek itt a halak? Mi az, ami kedvükre való lehet ebben a hideg időben?
Nem vittem túlzásba az etetést. Pár kanalas finomságból állt össze a vadvízre szánt mixem, amely magvakból és halibut pelletekből készült. Ezt az egyveleget még megspékeltem az őszi kedvenc ízesítőszeremmel, ami a Carp Syrup Fűszeres Vörös Máj.
Halkan, csendben lépkedve a nádtorzsa felé, a dobókanálból máris pattognak ki a finomságok, amelyek talán pontyszájra találnak majd az éjszaka során. A nádszegélytől kb. 2 méterre kanalaztam be az etetést, egy sávba. Nem csaptam nagy ricsajt, mivel az itt elő pontyok nagyon félénkek és könnyen megijednek az idegen zajtól.
Mit is választhattam csaliként? Hát, ez nem kérdés! A már jól bevált vadvizes kombinációt, amely kikönnyített tigrismogyiból és Tornado Pop Up XL-ből állt össze. Egy kisméretű ólmot használtam súlyként, ami nem merül el nagyon az esetleges lágy iszapban. Nagyon sok hínár és különböző növényzet borította az aljzatot, így még nehezebb volt a dolgom. A tigrismogyoró és a Tornado Pop Up XL az aljzattól 20-25 centiméterre helyezkedett el. Az arra tévedő ponty hamarább észreveheti ezt a falatot, így könnyebben érhetek el kapást.
A felhők továbbálltak, a zivatar elvonult. Csorog a megtépázott lombokról a friss őszi eső, a hangyák szorgosan gyűjtik be a fáról lepotyogott eledelt. A nádból előbújó énekesmadaraktól hangos az erdő.
Frissen illatozik az erdő, majd a Nap is szunnyadóra tér, éjszakai őrjáratként váltja fel a Hold. Beköszönt az éjszaka. A hőmérséklet már-már az 5 fokot veri. Melegen felöltözünk, majd vacsorát készítünk a csillagösvényes éj alatt. A sütőlapon frissen sült házi szalonna, kolbász, oldalas, no meg a kertből szedett friss zöldségek… igazi betyár kaja volt. Mi már jóllakva ülünk a kényelmes székünkben és várjuk, hogy a halak is megkezdjék vacsorát.
Bámulva figyeljük a csillagok bámulatos fénykavalkádját, a hullócsillagok csak úgy süvítenek a fejünk felett, akárcsak egy rakéta a az űrben. Este 11 órát üti a harang, és mi is pihenni készülünk a sátorban. Egyszer csak a kapásjelző nagyon hangosan kiabál, ordít, jelzi a hal rohamát. A fejlámpát a fejemre húzom és nagy iramban a nádba rohanok, majd egy határozott mozdulattal jelzem a sporttársnak, hogy megküzdhetünk. Berohan a töklevelesbe, majd lefelé keres menedéket, nagyon nehezen adja magát, úgy látszik, ő még sosem volt horgon. Közeledik a csatorna királya, töklevelet, hínárt és miegyebet is hozott magával. Barátom nagyot merít a hal alá, sikeresen hatástalanítottuk a csatorna lidércét.
Hihetetlenül boldog vagyok! A szerotonin-szint az agyamban a kicsúcsosodásához közeledik. Az idei kihívás teljesítve, mivel a cél az volt, hogy egy több mint 10 kilogrammos pikkelyest csaphassak be egy szűk csatornáról. Hát, ez megvan!
Éjfélt ütött már az óra, ideje nekünk is nyugovóra térni. A sátorban melegen betakarózva, elbújva a hideg, zord éjszakától. Szeretek a természetben aludni, a vadonban mindent kipihenni, nagyon más kikapcsolódás ez, mintha otthon tenném. Éjjeli 3 órakor felriadok, hogy a sátramra ráesett egy faág, ez valami jel lehet? Talán a természetanya ébreszthetett fel? Felkelek az ágyból nagyot nyújtózkodva, ásítozva. Kinyitom a sátor ajtaját, majd kiülök a csillagos ég alá. No de álljunk meg egy szóra! Hova tűntek a csillagok? Mi történik itt?
Sűrű köd tör előre a határ felől, színe olyan fehér, mint a tej. Közeledik felénk, kísérteties ez az éjszaka. A köd támad, akár a lidércek egy horrorfilmben. Elnyel mindent a köd, a víz felszíne gőzölög, mintha lávafolyó mellett éjszakáznánk. Majd egy hangos sípolás jön a távolból, és úgy tűnik, ez bizony a kapásjelzőm! Máris futok, de merre is induljak? Olyan áttörhetetlen falat képez a köd, hogy még a tájékozódás is nehézkesnek tűnik. A berántást követően nagy halat sejtek a horog végén. Lefelé indul el a part mentén, és én csak megyek utána, mintha Alfát, a huskymat sétáltatnám az utcán… Nem hagyom, hogy meglógjon, így határozottabban lépek fel ellene. Ahogyan a fejlámpámmal a vízre világítok, úgy bújik ki a hatalmas fej… Barátom álmosan a hal alá merít, én pedig ujjongok örömömben, mert tudom, hogy ez nem mindennapi hal!
Agyoncsókolva, gyorsan fotózva, minden védelemmel együtt hagyta el a kezeimet, majd máris indult útjára ez a ponty.
Az adrenalintól alig tudok visszaaludni, lassan már hajnali 4 óra van. Leülök a székemre odakinn, majd nézem a víz forró gőzölését, ahogyan a hideg levegővel csap össze. A szarvasok párra vadásznak az éjszaka során. Hangos szarvasbőgéstől harsog az egész erdő. A pockok alamizsnát keresnek a sátor körül, talán jut nekik is betevő a mai éjjel során. Elpilledek a székben, majd a sátorban álomra hajtom a fejem…
Reggel van! A dalolászó madarak ébresztenek fel. A napocska lágy, gyenge sugara melegíti fel sátrunk vásznát. A természet ébredezik, az erdő virágai újult erőre kapnak.
Nagyon sok helyen megterem a csipkebogyó. Igazi őszi vitaminbomba mind az állatoknak, mind az embereknek. Ne féljetek tőle, nyugodtan szedjétek le és készítsetek belőle finom, forró teát, akár a szabadban is. Nagyon sok C-vitamint tartalmaz, ami elengedhetetlen az egészséges immunrendszer fenntartásához.
A seprence általában még októberben is virágzik, a hideg ellenére is, beszínesíti az erdőt, igazi túlélő!
„Amikor az erdőben jársz-kelsz, és azt hallod, hogy a fák lombjai halkan susognak, figyelj rájuk, mert azt mondják neked, mi is a testvéreid vagyunk.”
Nagyon hálás vagyok a természetnek, hogy elbűvöl minket nap mint nap és mindig váratlan meglepetéseket tartogat számunkra. Nagyon nagy örömmel térhetek haza, mivel egy éjszaka alatt sikerült 2 darab 10 kilogramm fölötti pontyot fognom egy szűk csatornából. Ajánlom figyelmetekbe ezeket a kis kiterjedésű vízterületeket, el sem hinnétek, mekkora halakat rejtenek az efféle helyek. Sok sikert kívánok nektek és élvezzétek horgászat közben a természet szépségét, de kérlek szépen benneteket, vigyázzatok is rá, tartsátok tisztán!
Írta: Erdélyi Róbert
Fotók: Balázs Dávid, Erdélyi Róbert
