Menyhal
Fogás ideje:
2010-02-04 20:00:00
Időjárás:
Borult
Napszak: Éjszaka
Napszak: Éjszaka
Horgász:
jesse-james
Fogás helye:
Felső-Tisza
Súly: 0.51 kg
Hossz: 42 cm
Hossz: 42 cm
Csali: halszelet
Módszer: fenekező
Módszer: fenekező
Részletek
A menyhalak nálam mindig a kedvencek közé tartoztak a halak világában. Rejtélyes életmódjukból adódóan egy kis misztikum lengi körül őket, ezért (is) különös hangulata van a horgászatuknak. Általában novembertől februárig többnyire őket kergetem. Ezen a télen azonban eddig teljesen meghiúsult a menyusozás, különböző okok miatt (szokatlanul meleg idő, kedvenc helyre vezető út lezárása, folyók áradása, folyók befagyása, stb.). De a héten kezdtek kedvezővé válni a feltételek. Leapadtak a vizek, több helyen lement a jég, járható lett néhány út, és k..va hideg volt. Februárban végre bele lehetett kezdeni.
Először a Szamoson próbáltunk rá haverral, de annak annyi volt az eredménye, hogy egy méter széles helyen toporogva kegyetlenül összefagytunk. Csütörtökön a Tiszát vettük célba. A 20 centis hóban nem volt egyszerű a lejutás sem az autóval. Aztán megláttuk, hogy a folyó is elég rendesen zajlik, de nem vette el a kedvünket. Havert még jobban hajtotta, hogy ő még az elsőt szerette volna elcsípni.
Eddig soha nem fogott menyust. 4 óra körül, még világosban bedobáltuk a cuccainkat. A jégtáblák folyamatosan próbálták vízre vágni a botokat, sűrűn kellett újra dobnunk. Fél 7-ig kellett várnunk az első jelentkezőre. Barnus megfogta élete első menyhalát. Örömében hamarosan rá is kontrázott, és fogott még egyet, ami a 60 dekájával a legnagyobb volt aznap este. Utána már nálam is beindult az élet, és felváltva kaptunk a botokért. Mohóságuk ellenére párszor sikerült lenyúlniuk a csalit.
A -11-12°C fokban nem volt egyszerű dolgunk. A csalinak szánt darabosabb karikát elég volt feldarabolni. A kőkemény halszeleteket az elkékült ujjakkal meg kínszenvedés volt horogra tűzni. De amint megrezzent a spicc, rögtön elfelejtettük, hogy fázunk.
Éjjel 11-ig bírtuk. Fél órája nem volt kapás, a köd is kezdett leszállni, meg még haza is kellett érni (olyan rossz volt az út, majdnem végig 40-nel mentünk), így elkezdtünk pakolni. Végül 10 darabnál álltunk meg. Egy méret alatti volt. Nekem 6, Barnusnak 4 jött.
Másnap is kinéztünk a Tiszára, haver faterjával kiegészülve. Akkor viszont valami nem tetszett nekik. Nagyon foghíjason ettek, rengeteg rontott kapás volt. Lehet, hogy a tiszta égboltot nem csípték, mert előző nap sötét, borús idő volt. 7-et így is elcsíptünk, abból 4 olyan apró volt, hogy menyhalból ilyen kicsiket még nem is láttam.
A becsülethalakat megfogtuk. Pedig már tartottam tőle, hogy ezt a telet megússzuk menyhalak nélkül.
Zsóti
Kommentek
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!
