Menyhal
Fogás ideje:
2010-02-19 22:20:00
Időjárás:
Esős
Napszak: Éjszaka
Napszak: Éjszaka
Horgász:
jesse-james
Fogás helye:
Felső-Tisza
Súly: 0.68 kg
Hossz: 44 cm
Hossz: 44 cm
Csali: halszelet
Módszer: fenekező
Módszer: fenekező
Részletek
Péntek este ismét kiültünk a menyusozni. Hirtelen jött a melegedés, aznap délután már 12°C volt, így éreztük, már nem sokáig lesz esély menyhalat fogni. Nem volt kérdés, hogy húzunk kifelé a Tiszára. Fél 6 körül értünk ki, már vaksötétben. Az elolvadt hó miatt nem volt egyszerű a lejutás, végig dagonyáztunk a latyakban, sárban. Egy lejtőn sikerült is perecelnem egy rendeset. A helyre leérve még rosszabb volt a helyzet, mert a hólé többnyire odafolyt. A magas partnak nem is mertünk kimenni a széléig.
Halszeletek fel, szerelékek be, aztán csak vártunk, csak vártunk... De nem jött semmi. Tudtuk, hogy ez a jó idő nem tett jót nekik, na de hogy ennyire?! Csak az áradó folyó által szállított lom mozgatta néha a botokat. Olyan negyed 9 körül már kezdtük unni, és megegyeztünk, hogy elpusztítjuk a kivitt kaját, piát, aztán megyünk haza. Ám ekkor megrezzent a botom. Rávetődtem, és boldogan tekertem ki a (már) nem várt szakállast. Meglepődtem, mert ilyen későn nekem még soha nem jött az első. Rögtön változott a hozzáállás, simán maradunk még! Ekkor azonban, hogy ne legyen olyan jó kedvünk, elkezdett esni az eső. Nem baj! Ha már megy a hal, nem megyünk sehova!... Kettőt sikerült még rövid időn belül kiszednem. Lehet, a takony idő tetszett meg nekik. Aztán megint csend.
Egy órán át áztattuk még magunkat, de nem akart jönni a folytatás, így tényleg elkezdtünk pakolni. Szerencsére mániám, hogy mindig a botokat veszem ki utoljára. Miközben szedtük össze a cuccokat, ismét bólintott egy nagyot a spicc. Odarohantam, és a következő cibálásra bevágtam. Éreztem, hogy ez valamivel jobb lesz, mint az előzőek. De félúton egyszer csak megállt, és nem jött tovább. Valószínűleg az ólom akadt be valahova, mert a hal továbbra is küzdött, rángatta a botot. Mentem jobbra-balra, húzogattam, pengettem, engedtem a zsinórt, de nem akart kijönni. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ez most ott marad. Elkezdtem húzni a cájgot, és mázlim volt, megmozdult az akadó. Kiszabadult a szerelék, és rövidesen kivehettem a negyedik, egyben az esti bandanagy menyust, ami a tél (sajnos csak 4-5 alkalmának) legnagyobbja is lett (és nagy valószínűséggel a szezonzáró is).
Egy pillanatra átfutott az agyunkon, hogy talán még maradni kéne, de hamar elvetettük, mert már a gatyánkban is állt a víz. Összekaptuk a holmit és dagonyáztunk fel az autóhoz. Mire odaértünk, megjöttek a határőrök is. Lemeózták a zsákmányt, aztán persze a kocsit, és indulhattunk haza száradni.
Zsóti
Kommentek
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!
