Mini történet 5 képben :)
A mai napra horgászat volt megbeszélve egy cimborámmal.
Reggel (5 óra régi idő szerint- új szerint 4), amikor felkeltem hallom, hogy nagyon kopog az eső a csatornában. :(
De erre nagyjából fel voltunk készülve, hogy jön az :(;.
Egy kis stori, még jó, hogy 2 telefont állítottam be, hogy ébresszen, mivel az okostelefon annyira okos volt, hogy 5-re állítottam be, de ő közben átállította az órát, így régi idő; szerint 6-kor akart csörögni. Még jó, hogy volt a hülye; nokia, amelyik nem akart okoskodni, így csak reggel kérdezte meg, hogy átállítsa-e magát.
Kinyitom az ajtót és majd, visszalök a szél, olyan erővel tombol.
Gyors telefon, majd megállapodunk, hogy várunk, mert az időképen látszik, ezek a felhők átszáguldanak hamar.
6-kor telefon, elállt az eső. (bár még sötét van), de indulok kifele. Már majdnem a csónaknál járok, amikor hív Csabi, hogy olyan széllökések vannak, hogy majd' kitöri a fákat, de az hagyján, megint rákezd az eső.
Odamegyek a lakásukhoz, egyeztetés, hát itt nincs értelme szenvedni. Irány haza.
2 órával később eső el, kivilágosodik, de a szél még mindig fúj.
Mind1, nem érdekel a szél, rápróbálok. Azért megcsörgettem Csabit is, hogy megyek ki és kiveszem a csónakjából az extra nagy súlyt, hátha azzal nem visz el a víz.
Neki sem kellett 2x mondani, már úton is volt a csónakhoz.
A gáton azért megállapodtunk abban, hogy hazafele felhívjuk a körzeti dokinkat, hogy javasoljon egy pszichológust, mert tuti nem vagyunk százasok.
Még jó, hogy a csónakmotor 25 kiló, így nem tudott elfújni a szél pakolás közben.
Motor beindít, átgurulunk a szélvédett oldalra és elkezdünk felfele motorozni.
ÁÁÁ, ez teljesen király, nincs itt semmi gáz! állapítjuk meg.
Még a víz is szinte sima.
Majd, ahogy elérjük azt a kanyart, ahol a szél hosszában éri el a folyót, megtorpanunk, mert már messziről látszanak a fehér tetejű átbukó hullámok. Itt az út vége, ezen a kanyaron nem tudunk átjutni. 60-70 centis hullámokban felesleges kockáztatni. Megpróbálunk a legutolsó még jónak vélt helyen leparkolni. Súlyok kint, de a szél úgy tol minket, mintha csak egy kavics lenne a horgonyok helyén és nem 14+ 10 kg-nyi nehezék.
Visszamotorozunk arra a területre, ahol már nincsenek embertelen hullámok, és ott sikerül is megállni ezzel a súllyal.
Egyetlen cél volt, fogjunk bármit! Egy kicsi durbincsnak is örültünk volna, ha már azt tudunk fogni ebben az embertelen időben.
A lényeg, 2 darab hasonló méretű kis süllőt sikerült horogra csalni 10:10 és 30 között. Mindkettő ment vissza, mi meg hazafele, mert jött az újabb eső.
A fullos ruha miatt nem fáztam egy percig sem, de a körülmények igencsak mostohák voltak.
Hirtelen ennyi!
Üdv:
Peti