Egy olyan felszerelést mutatok be, amely már az első kézbevétel során beindította a fantáziámat és rögtön éreztem, hogy ezt mindenképpen ki kell próbálnom. A Finezze MH bot elcsábított könnyűségével, érzékenységével, feszességével, modern gyűrűzésével, a 2015-ös újdonság Okuma Caymus pedig gőzmozdonyokra emlékeztető fekete-piros színével, kecses formáival, ötletes rotor-kiképzésével, sima futásával és pontos illesztéseivel. A magamfajta szenvedélyes pergetőnek csak a szívét fájdítja, ha csak szárazon ízlelgetheti a felszerelést, de nekem szerencsém volt! Nem kellett sokat várnom, hogy a vízparton, szép halakkal tehessem próbára az összeállítást: mit is tud a gyakorlatban?

„Egy életközösséget alkotó számtalan állat-, növény-, gombafaj egymásra gyakorolt kölcsönhatása hallatlanul összetett. A különböző élőlények egymáshoz való alkalmazkodása, amely csak geológiai léptékkel mérhető idő alatt következett be, amilyen csodálatra méltó, olyan könnyen megzavarható egyensúlyi állapothoz vezetett. Az életközösségek önszabályozó mechanizmusai biztosítják, hogy az időjárás hatásai ne okozzanak jóvátehetetlen károkat. Az olyan lassan bekövetkező változások, mint a fajok evolúciója, vagy az éghajlat fokozatos megváltozása, nem károsítják az életközösséget. A hirtelen változások azonban, még ha látszólag csekély mértékűek is, jelentős, akár katasztrofális hatásúak is lehetnek. Egy ártatlannak tűnő állatfaj behurcolása a szó szoros értelmében hatalmas területeket tehet pusztává, mint ez Ausztráliában történt meg a nyúl esetében. Az élőhely egyensúlyának felborítását az ember okozta.”(Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne)

Hazai horgászvizeink őshonos halállományát egyre több veszély fenyegeti napjainkban, oly mértékben, hogy lassan csodálkoznunk kell, hogy egyáltalán tudunk még halat fogni. Bár így is nyilvánvaló mindannyiunk előtt, hogy siralmas a helyzetünk, még inkább elkeserítőnek tűnne, ha összehasonlítanánk az egy-két évszázaddal ezelőtti halbőséggel. A paradicsomi állapotok elmúlásának több oka is van, a vízszabályozások nyomán töredékére csökkent élő-, táplálkozó-, és szaporodóhelyek, a hajóforgalom növekedése, a környezetszennyezés, a halászati és horgászati eszközök fejlődése, az emberi kapzsiság fokozódása által meggyengített halállományunk helyzetét tovább súlyosbította a tájidegen, behurcolt halfajok elterjedése.

Cikksorozatunk 3. fejezetében a horgászok nagy többsége számára talán mindeddig ismeretlen, a tudomány legfrissebb vívmányaiként nyilvántartott vízkezelési módszereket mutatjuk be.

Az emberiség által napjainkig alkalmazott módszerek az eutrofizáció, vagy annak káros hatásainak csökkentésére: vegyszeres kezelés és fizikai módszerek - talán ez is lehetne rendkívül fontos témát boncolgató írásunk alcíme vagy mondhatni mottója. Cikksorozatunk jelen fejezetében igyekszünk egy áttekintést adni arra vonatkozóan, milyen módszereket fejlesztett ki a tudomány napjainkig vizeink kezelésére.

Cikksorozatunk egy áttekintő, kifejezetten horgászok számára összeállított ismeretanyag, amely a vízi élővilágról szól. Mondjuk úgy, hogy közelebb szeretnénk vinni a horgászokat ahhoz a lenyűgöző és összetett biológiai rendszerhez, amibe nap mint nap bedobja a horgot. Megmutatjuk a szépségét és a rá leselkedő veszélyeket…