A Kis-Balaton az a víz, amely a magyar tenger után a legjobban meg tudja dobogtatni a szívemet. Mindig örömmel horgászom itt, sok szép emlék és élmény fűződik ehhez a csodálatos vadvízi rengeteghez. Tavaly fejembe vettem, hogy újra üldözőbe veszem az itt élő óriás pontyok egyikét, „Púpost", a Kis-Balaton királynőjét. Elszánt voltam, de tudtam, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet, ami azonban ezután történt, azt még most is nehéz elhinni…
Sorozatom második részében az orsók belső szerkezetének felépítéséről, tisztításáról és karbantartásáról lesz szó. Egyes típusok igen komoly műszaki tartalommal rendelkeznek, rengeteg alkatrészből állnak, ezért bizonyos esetekben érdemes szakszervizhez fordulni!
Január lévén a horgászati lehetőségek erősen korlátozottak, ugyanis a legtöbb állóvíz befagyott. Ettől függetlenül a tanóra nem maradhat el, és bőven van olyan téma, amelyet egy szobában is be lehet mutatni. A felszerelésünk előkészítése a szezonra ugyanis pont annyira fontos, mint maga a horgászat. Ebben a részben együtt elkészítünk egy kompletten felszerelt botot, valamint megpróbálok kicsit segíteni abban, hogy milyen végszerelék elemeket érdemes beszerezni, mire kezdődik a nagybetűs szezon!
A hagyományos típusok ismérve az volt, hogy az elhelyezett ólom a kosár oldalán található. Ez nagyon jó volt kis és közepes távolságokra. És csak azért erre a kettőre, mert a nagyobb távolságok elérése bizony gondot okozott ezekkel a kosarakkal. Mégpedig azért, mert a dobás mozdulata után az etetőkosár nem tudott szépen, áramvonalasan előre repülni, mivel az ólom az oldalán volt, és így picit megdőlve, oldallal előre repült a kiszemelt helyszín felé. Így a dobás lelassult, nem volt túl pontos nagy távolságra és sokszor el sem jutott odáig.
Ezeket a pontatlanságokat azzal küszöbölték ki, hogy az ólmot a kosár aljára öntötték. Így szépen egyenes vonalban repül a kosár. Nagyon messzire el lehet dobni és nagyon pontosan. A rögzítéshez a felső részére egy damil szálat rögzítettek, így könnyedén bele tudjuk majd akasztani a szerelékünk forgókapcsába.
A megtöltés során tehetünk bele etetőanyagot, ami kombinálhatunk élő csalival (csonti, giliszta, szúnyoglárva), csemegekukoricával. Ha ez utóbbival kívánjuk megtömni, akkor figyeljünk arra, hogy ne nyomjuk bele túlságosan, mer a szemek nem fognak kioldódni, kiesni belőle a fenéken.
Kosárban 0
A kedvezmény csak magyarországi szállítási cím esetén vehető igénybe. A kedvezmény mértéke futárszolgálatonként eltérő.
A hagyományos típusok ismérve az volt, hogy az elhelyezett ólom a kosár oldalán található. Ez nagyon jó volt kis és közepes távolságokra. És csak azért erre a kettőre, mert a nagyobb távolságok elérése bizony gondot okozott ezekkel a kosarakkal. Mégpedig azért, mert a dobás mozdulata után az etetőkosár nem tudott szépen, áramvonalasan előre repülni, mivel az ólom az oldalán volt, és így picit megdőlve, oldallal előre repült a kiszemelt helyszín felé. Így a dobás lelassult, nem volt túl pontos nagy távolságra és sokszor el sem jutott odáig.
Ezeket a pontatlanságokat azzal küszöbölték ki, hogy az ólmot a kosár aljára öntötték. Így szépen egyenes vonalban repül a kosár. Nagyon messzire el lehet dobni és nagyon pontosan. A rögzítéshez a felső részére egy damil szálat rögzítettek, így könnyedén bele tudjuk majd akasztani a szerelékünk forgókapcsába.
A megtöltés során tehetünk bele etetőanyagot, ami kombinálhatunk élő csalival (csonti, giliszta, szúnyoglárva), csemegekukoricával. Ha ez utóbbival kívánjuk megtömni, akkor figyeljünk arra, hogy ne nyomjuk bele túlságosan, mer a szemek nem fognak kioldódni, kiesni belőle a fenéken.
10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.