Gyakran kapom meg kérdésként, melyik a kedvenc végszerelékem. Ez nem is csoda, hiszen pontyos berkekben van egy közismert mondás, miszerint az utolsó 1 méter számít! Ezzel jómagam teljes mértékben egyetértek, ott áll vagy bukik minden, így bemutatom én is, melyik a kedvenc végszerelékem.
A kora tavaszi gyönyörű időjárást igazán kár lett volna otthon tölteni, így egy hozzám közel eső, de számomra még ismeretlen vízterületre látogattam el. Ezúttal a Dunakeszi Kavicsbányatavon horgásztam. Sokat hallottam már erről a vízről, sőt idén még egy method országos bajnokság fordulónak is otthont ad, így itt volt az ideje, hogy meglátogassam ezt a tavat. Az ismerkedés a vízzel és a halakkal nem volt zökkenőmentes, de panaszkodni nincs okom. A következő sorokban egyszerű, de nagyszerű kora tavaszi praktikákat szeretnék megosztani veletek.
Hajdanán az orsók egyszerűek voltak, kevés alkatrészből készültek, és legalább olyan könnyű volt őket összerakni, mint szétszedni. Manapság azért más a helyzet! A modern műszerek ugyanis tele vannak mindenféle apró alkatrésszel, és olykor bizony komoly kihívást jelent egy szétszedett tekerő összerakása. Annak érdekében, hogy egy orsó jól működjön, először is figyelmesnek, megfontoltnak, óvatosnak, türelmesnek és alaposnak kell lenni a karbantartás során. Az összeszerelés persze a karbantartás nehezebb része, tehát bízom benne, hogy a mostani útmutató segítségével az utolsó csavar is a helyére kerül!
A hagyományos típusok ismérve az volt, hogy az elhelyezett ólom a kosár oldalán található. Ez nagyon jó volt kis és közepes távolságokra. És csak azért erre a kettőre, mert a nagyobb távolságok elérése bizony gondot okozott ezekkel a kosarakkal. Mégpedig azért, mert a dobás mozdulata után az etetőkosár nem tudott szépen, áramvonalasan előre repülni, mivel az ólom az oldalán volt, és így picit megdőlve, oldallal előre repült a kiszemelt helyszín felé. Így a dobás lelassult, nem volt túl pontos nagy távolságra és sokszor el sem jutott odáig.
Ezeket a pontatlanságokat azzal küszöbölték ki, hogy az ólmot a kosár aljára öntötték. Így szépen egyenes vonalban repül a kosár. Nagyon messzire el lehet dobni és nagyon pontosan. A rögzítéshez a felső részére egy damil szálat rögzítettek, így könnyedén bele tudjuk majd akasztani a szerelékünk forgókapcsába.
A megtöltés során tehetünk bele etetőanyagot, ami kombinálhatunk élő csalival (csonti, giliszta, szúnyoglárva), csemegekukoricával. Ha ez utóbbival kívánjuk megtömni, akkor figyeljünk arra, hogy ne nyomjuk bele túlságosan, mer a szemek nem fognak kioldódni, kiesni belőle a fenéken.
Kosárban 0
A kedvezmény csak magyarországi szállítási cím esetén vehető igénybe. A kedvezmény mértéke futárszolgálatonként eltérő.
A hagyományos típusok ismérve az volt, hogy az elhelyezett ólom a kosár oldalán található. Ez nagyon jó volt kis és közepes távolságokra. És csak azért erre a kettőre, mert a nagyobb távolságok elérése bizony gondot okozott ezekkel a kosarakkal. Mégpedig azért, mert a dobás mozdulata után az etetőkosár nem tudott szépen, áramvonalasan előre repülni, mivel az ólom az oldalán volt, és így picit megdőlve, oldallal előre repült a kiszemelt helyszín felé. Így a dobás lelassult, nem volt túl pontos nagy távolságra és sokszor el sem jutott odáig.
Ezeket a pontatlanságokat azzal küszöbölték ki, hogy az ólmot a kosár aljára öntötték. Így szépen egyenes vonalban repül a kosár. Nagyon messzire el lehet dobni és nagyon pontosan. A rögzítéshez a felső részére egy damil szálat rögzítettek, így könnyedén bele tudjuk majd akasztani a szerelékünk forgókapcsába.
A megtöltés során tehetünk bele etetőanyagot, ami kombinálhatunk élő csalival (csonti, giliszta, szúnyoglárva), csemegekukoricával. Ha ez utóbbival kívánjuk megtömni, akkor figyeljünk arra, hogy ne nyomjuk bele túlságosan, mer a szemek nem fognak kioldódni, kiesni belőle a fenéken.
10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.