A Lupa-tó Budapest határában található. A főváros legnagyobb szabadtéri strandja, olyan igényes és szépen kialakított partja van, mintha egy mediterrán tengerparton lennénk. A családom imádja, minden évben ellátogatunk ide, de horgászni még soha nem horgásztam itt…
Figyelemmel kísérem a tó horgászéletét is. Nagyon szép pontyok és amurok élnek itt, de ezek közel sem voltak olyan vonzók számomra, mint az itt élő compók! Évekkel ezelőtt telepítettek bele 30-50 dekás compókat is, amelyek mára 1-2 kg közötti méretűre nőttek. Ezeket és a tó közösségi oldalain megjelent posztokban láttam és ekkor határoztam el, hogy érdemes lenne itt is szerencsét próbálni! Járulékos halként, pontyozás közben többen is fogtak már, de céltudatosan nagyon kevesen horgásznak rájuk. Vajon mennyi lehet belőlük a közel 100 hektáros kavicsbánya tóban, vajon mennyire lehet őket koncentrálni, hol lehet őket egyáltalán megtalálni, mivel lehet őket horogra csalni? Számos egyéb kérdés kavargott bennem, amikor Medve Istvánnal, a horgász részleg vezetőjével egyeztettem erről. István nagyon készséges és segítőkész ember, de nyilván annyira speciális dologban kértem a segítségét, hogy nem tudott a feltett kérdésekre egyértelmű választ adni.
Talán a nyár egyik legmelegebb napját kiválasztva látogattam el ide lesz, ami lesz alapon! Napközben elviselhetetlen volt a hőség, ezért Takács Péter operatőr kollégámmal úgy döntöttünk, hogy késő délután érkezünk és kezdünk a horgászathoz, majd éjszaka és kora reggel folytatjuk azt.
A 26-os helyet választottam, ahol kereken 30 méterre etettem be. Mire minden a helyére került, mire a nagy kosárral beetettem, már nap is lemenőben volt. Elmúlt este 8 óra. Kicsit szusszantunk, megvacsoráztunk, majd hozzáfogtam a horgászathoz. 0:30-ig nyomtam váltogatva a csalikat, végszerelékeket, távokat, de egyetlen kapásom sem volt. Kicsit ijesztő volt ez számomra, hogy ennyire nagy a csend. Úgy éreztem, mintha egy üres kádba dobálnék. A kapástalanság és a fáradtság lelkesedésemre is rányomta a bélyegét, nyugovóra tértem.
Reggel 5 óra körül ébredtem és kezdtem a horgászathoz. Azt hittem, nem jól látok, amikor az első dobást követően kapásom érkezett. A meglepettségemet tovább fokozta, hogy a fárasztás végén egy gyönyörű compót terelhettem szákba! Ennél jobban nem is indulhatott volna a napom.
Vajon magányos farkas volt, vagy vannak tárai? Ráetessek, vagy sem? - Vívódtam magamban… Úgy döntöttem, hogy addig, amíg nem lesz újabb kapás, nem etetek rá, csak annyi csalogatóanyagot kapnak, amennyit a kis kosárral bejuttatok.
Szerencsére nem kellett sokat várni az újabb kapásra, és hamarosan egy újabb szép compónak örülhettem! Ekkor már nem volt kérdés, hogy rá kell etetni, amely mint később kiderült, jótékony hatással volt a halakra és egyre nagyobb számban gyűltek elém.
A nap folyamán összesen 6 db 1,5-2 kg közötti compót fogtam és egyetlen nagyméretű dévérkeszeget. Volt itt is zavaró naphal, sügér és géb is, de ezek száma töredéke volt, mint Látóképen.
Nagyon tanulságos és eredményes nap volt a Lupa-tavon, nyugodtan mondhatom, hogy most végre belenyúltam! Sokat tanultam ezen a napon is compó horgászatáról. Íme, ezek rövid összegzése:
- Ezen a helyszínen tökéletes volt a 30 méteres táv.
- Kizárólag hosszú, 80 cm-es előkével és csúszó végszerelékkel fogtam halakat. A method végszerelékkel kapásom sem volt. Ennek oka szerintem a kristálytiszta víz lehet. A compók, amelyek nagyon óvatos és félénk halak, mindent látnak és minden idegen tárgyat (még akkor is, ha abban csábító falatok vannak) elkerülnek. A normál feederkosár bevitte a finom falatokat, amelytől a hosszú előke már kellő biztonságban kínálta fel a csalit.
- Nagyon jól működött, amikor egy-egy compó megfogása után ráetettem. A kapásokra rá kellett várni. Többször fogtam 25-30 perc után halat, vagy amikor a csalit megmozdítottam, magam felé tekertem.
- Nagyon jól működtek a kiválasztott csalogatóanyagok.
- No és ami eddig nagyon kevés helyen sikerült: tökéletes volt a szelekció, hiszen alig fogtam a compók mellett más halat, ami gyakorta a legnagyobb kihívás!
- Ami pedig végképp hihetetlen, hogy a nappali, legmelegebb órákban is tudtam belőlük fogni!
Fantasztikus nap volt, köszönöm, Lupa-tó!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Takács Péter
Videó: Takács Péter
