A történet nem ma kezdődött… A lényeg, hogy olyan 10 évig volt korábban akváriumom odahaza. De amint az embernek az életében eljön a „mehetnék mindenfele” korszaka, kiszorult az akvárium az életemből. Ezt a típusú akváriumot azóta a kollégáimmal „kettes akváriumnak” neveztük el. Hogy ez mit jelent? Kettő szifó, kettő guppi, kettő black molli, kettő… Na, ebből elegem lett, és leselejteztem, elajándékoztam mindent. Teltek az évek, és a két kis gyermekemnél elindult a kell valamilyen háziállat korszak. Ezzel egy időben megjelent a Haldorádón Néder Attila cikksorozata az akvarisztikáról, ekkor szöget ütött a fejembe, hogy talán jó lenne megint egy akvárium… Fel is vettem vele a kapcsolatot, és elindult a szervezőmunka. Idehaza hosszas diplomáciai tárgyalások után eljutottam a „rendeld meg” állapotig. Ez 2007 decemberére sikeresen meg is történt. Az írás első része a fénnyel kapcsolatos gondjaimat foglalja csokorba.
Az akvárium beszerzése után elkészíttettem az akvárium tárolására szolgáló szekrényt és boldogan estem neki a berendezésének. Mivel alapvetően növényes akváriumot szerettem volna összerakni (megfertőzött a fotoszintetizáló Riccia fotója), és az enyémben mindössze a gyári csövek voltak (2 x 18 W), már másnap elkezdtem a fény „átszerkesztését”. Kivettem a két fénycsövet és nyakamba vettem a várost (Nyíregyháza) fénycső-beszerző célzattal.
Megtanultam Néder Attilától a jelszót: Osram Power Compact 55 watt. A harmadik boltban elém vágtak egy Osram katalógust, hogy mutassam meg, hogy milyen kell, mert Power Compact nem létezik. Semmi gond: viszont látásra!
A negyedik boltban elém raktak végre egy Osram 55 wattos fénycsövet, ami kísértetiesen hasonlított Attila nem létező nevű fénycsövére. Mondtam is az eladónak, hogy nekem EZ KELL, csak adjon hozzá foglalatot is meg minden vackot, hogy működjön, ha bedugom a 230 V-ba. Erre az eladó kedvesen megkérdezte, hogy mire akarom használni, ugyanis ezeket a csöveket az utcán lévő magas közvilágítási lámpákban használják, mint nagy fényerejű fénycső. Mondtam neki, hogy akváriumba kell. Az arcán az „ez hülye” kifejezés jelent meg, s ezt alátámasztó véleményét egy szerény, ”halászlét akarsz főzni?” kérdéssel és az „ugyanis ez felfőzi az alatta lévő vizet, az tuti” mondattal tudtomra is adta. Nem baj, gondoltam, Nigro szerint 55 wattos Osram Power Compact cső kell, ez a cső teljesíti a feltételek egy részét… jó lesz. Illetve csak jó lett volna, de nem volt ebben a boltban foglalat meg elektronika, így nem tudtam megvenni. Gondoltam, továbbmegyek, és ha valahol kapok hozzá kiegészítőket, akkor visszajövök a csőért.
Negyedik boltból ki, ötödikbe be. Itt már céltudatosan kerestem a foglalatot, ami természetesen nem volt. Az eladó viszont segítőkész volt, így elkezdtünk agyalni a lehetséges nagy fényerő bejuttatásán az akváriumfedőbe, ugyanis elfelejtettem mondani, illetve leírni nektek, hogy mindenhova magammal cipeltem az akvárium fedelét.
A megoldás hosszas vita és bruttó 8400 Ft áron meg is született 4 darab energiatakarékos izzócső, 4 vízpáraálló foglalat, vezetékkupac, kapcsolók, elosztó képében. Rohantam is haza ezekkel az izzókkal, közben azonnal hívtam Néder Attila barátomat, hogy amit neki nem sikerült megoldania hónapok alatt, mire ráakadt a Power Compact-ra, azt én megoldottam fél nap alatt, 30 km autókázással (még jó, hogy olcsó a benzin) és 8400 Ft-os áron. A telefonban Attila meglehetősen pesszimista hangulatot sugárzott felém, hogy azok az izzók erre alkalmatlanok, mert nincs megfelelő fényerejük, és ami rájuk van írva, az vízben nem terjed megfelelően…de már mindegy volt, megvettem. A dobozok felirata szerint kb. 400 W-nak megfelelő fényerő és 4000 lux megvilágítottság létrehozására alkalmas világítótest állt bevetésre, egészen pontosan fogalmazva beszerelésre készen.
Ha valaki azt hiszi, hogy ez a folyamat egyszerű, az téved. Az akvárium fedelében lévő fényvisszaverő lemez széle annyira éles, hogy pillanatok alatt szerteszét vágja az ember kezét, amikor megpróbálom kiszedni, hogy alá tudjam húzni a vezetéket. Ezt hosszas és cifra káromkodások kíséretében a teljes család tudtára is adom, de szerintem még a szomszéd családi házban lakók is megtudják, hogy áldom azon gyártók nevét, akik a veszett éles lemezt még bele is ragasztják, nemcsak belefeszegetik, ami az éles perem miatt szinte belevágja magát a műanyagba, amikor feszegetem kifele. Húsz perc, 6-8 vágás kezenként, és elfogy a türelem, elő a kombinált fogót. A feladat egyszerű: lemez sarkát megfogni és, mint az őrült tépni kifelé. Az eddig oly szép vaslemez ettől a pillanattól átalakul egy igen töredezett felületű hullámos vassá, ezután én igen csekély esélyt látok arra, hogy ezt az életben vissza tudom hajtogatni a szűk helyére, de már nem érdekel. A vérnyomás az egekben, de legyőztem a vasat. Nehogy már egy vas vigye a puskát! GYŐZTEM és kész!
Gyors vezetékelés, és már feszegetem is vissza az ominózus, fényvisszaverő célokat szolgáló, leginkább a tükrös diszkó-gömb vényvisszaveréséhez hasonló felületű lemezt a helyére, ami azért még bosszút állt rajtam, ugyanis 2-3 vágást még csak be tudott vinni a kettőnk csatájába, de visszafeszegettem.
Jöhet a főpróba!
230 voltba bedug, villany felkapcsol.
Fényerő nuku! Olyan, mintha 4 gyertyát szereltem volna fel a 4 sarokba és még víz sem volt az akváriumban. Mondták, hogy az energiatakarékos csöveknek idő kell, mire „bemelegednek”. Várok vagy 1 órát, de az eredmény még mindig elkeserítő. Kocsiba be, új boltot kell keresni.
Itt végre kaptam egy különleges alakú fénycső fajtát, aminél a boltban volt kitéve egy minta, ennek rendkívül erős fénye volt. A minta 11 wattos volt, így abból vettem kettőt és biztos, ami biztos alapon két darab 26 wattost is. Ezekhez kellett még speciális foglalat is. Vettem. Ez a kör már jóval olcsóbb volt az előzőnél a maga kb. 5000 Ft-os árával. Megkérdeztem, kell-e még valami, azt mondták, hogy csak kössem be a 220-ba és kész. Irány haza… újabb órás küzdelem a vaslemezzel, fedél átfúrási probléma is bejött mellé, de megoldottam. Négy új izzó bekötve, az új foglalatok felfúrva a fedélbe, 3 új vágás a kezemen, de délután 4-re elkészültem a (reggel 8-tól tartó…) feladattal. Lehet felkapcsolni.
Kapcs.
2 villanás és az áram elmegy. Az egész családi házamat ellátó 32 amperes biztosítékot levágta valami. Jó magyar emberként visszakapcsoltam és bementem megnézni vajon mi lehetett a gond. Egyesével végignéztem a csatlakozókat, bekötéseket, de mivel nem volt túl bonyolult dolog, nem találtam olyan részt, ahol hibáztam. Újabb kapcsolási próba.
Kapcs.
Villanás, és már sétáltam is a külső főbiztosítékhoz visszakapcsolni.
Az izzókat kinyírtam. Fekete folt volt mind a 4 tövén. Első villanásnál a 2 kicsi izzó adta meg magát, a második villanásnál a 2 nagyobbik.
Na itt elszakadt a cérna.
Kocsiba be és meglehetősen nagy sebességgel irány vissza a 6. boltba, hogy „valami gond van…”. Sajnos a bolthoz érve kiderül, hogy 16:30-kor bezárt…
Elkeseredetten indulok haza, hogy mint a terminátor, holnap „visszatérek”. Hazafelé egy újabb, eddig általam nem ismert villamossági bolt mellett megyek el, ami nyitva volt. Gondoltam, már nincs vesztenivalóm, bemegyek és rákérdezek, mi volt a gond.
Az eladó azonnal mondja is, hogy ehhez a csőhöz egy kb. 600 Ft-os trafó kell, különben elpukkan a cső. Négy új cső, négy új trafó megvéve. Árat nem írok többet… ha nem vágtam volna ki az első mozdulattal a gyári csövet, lehet, hogy soha többet bele nem kezdek ebbe a mókába.
Újra összeszerelem, csak már bekötöm a szükséges trafót, és láss csodát, működik a fénycső, szép erős fényük van…
A teljességhez hozzátartozik, hogy az a boltos, aki elfelejtett tájékoztatni engem a trafó szükségességéről és nem adott nekem, másnap azzal fogadott, amikor meglátta a kezemben a négy csövet, hogy „Tudom… elfelejtettem a trafókat. Kicseréljem, vagy adjam vissza az árukat?”
Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel véget ért a fényért folytatott küzdelem, azt sajnos ki kell ábrándítanom. Hiába került a 120 literes akváriumba 74 wattnyi fény, mégis valamiért nem akartak „buborékolni” a növényeim.
Azt már csak megemlítem, hogy a trafók a bekapcsolást követő 30 percen belül olyan forróak lettek, hogy amikor igazgattam a nem épp kevés számú vezetéket úgy megégették a kezem, hogy azonnal felhólyagosodott. Innentől kezdve attól féltem, hogy felgyullad a szekrény a négy trafótól, amiket az akvárium alatti egyik zárt polcba szereltem be. Azt mondták, ez normális és nem lesz gond. Azzal viszont nem számoltam, hogy a polcban lévő kb. 60 fok, valamint a szintén tűzforró izzók igencsak felfűtik a vizem. Gyakorlatilag a 30 fok lett állandó az akváriumban…
Izzót kell cserélni, mert valami nem stimmel ezekkel sem…
Legfontosabb tapasztalat: ha egy hozzáértő ember, akiben megbízol, javasol valamit, akkor ne hagyd magad SEMMI másra rábeszélni mások által, ugyanis ezek a tapasztalatlanságok, tippek súlyos ezresekbe kerülhetnek.
Ne járjunk úgy, mint a viccben a tehén gazdája… „de kár, pedig annyi jó ötletem lett volna még”…
Amibe szintén beleszaladtam:
- besárguló víz
- a megégett új T5-ös fénycsövek
- mindenki kedvencei: az algák
- egyes „halbótosok”, akik átverik azt, aki nem ért hozzá
- az „AMANO” garnélák… amik nem tudják, hogy nekik nem lenne szabad édesvízben szaporodni és túl is élni azt… de ezekről legközelebb.
Írta: Takács Péter (t_peti)
