A város neve hallatán, gondolom, mindenkinek egyből a Tisza jut eszébe, de az idei évre jellemző változatos vízjárás miatt én inkább az itt található Holt-Tisza amurjairól és azok megfogásáról szeretnék mesélni…
A finomszerelékes és feederbotos horgászattal két éve ismerkedtem meg, ekkor szereztem be az első feederbotomat, és ekkor állítottam össze az első finomszerelékemet. Rengeteg filmet néztem meg és sok-sok írást olvastam el annak érdekében, hogy a számomra legjobb szereléket állíthassam össze. Azt hiszem, sikerült e célt elérni, azaz a számomra optimális szereléket megalkotni, ami az amurok heves kirohanásait is kibírja, és az esetleges nagyobb pontyokkal is elbír.
A Holt-Tisza négy szakaszból áll, ebből számunkra a kettes szakasz az érdekes. Ez horgászható meg partról a legjobban, a hármas és négyes holtág-szakaszon szinte csak csónakból lehet horgászni. A kettes holtágról annyit érdemes tudni, hogy intenzíven telepített: havonta egyszer telepítenek olyan 5-6 mázsa halat, főleg pontyot és amurt. A víz másik különlegessége, hogy nincs fajlagos tilalom, ezért egész évben horgászható, illetve van még egy fontos dolog: az amur legkisebb megtartható mérete nem 40, hanem 50 cm. A víz mélysége 1,5 és 2,5 m között váltakozik. Egy tavaszi partrendezés következtében sajnos a parti nádasok megszűntek, és velük eltűnt az amurok természetes táplálékának egy része is.
A felszerelés két azonos hosszúságú (3,90 m-es) Byron feederbotból áll, az egyiken egy Eurohold Stinger 60-as nyeletőfékes orsó, a másikon egy Shimano Alivio elsőfékes orsó található. Mindkét orsóra azonos méretű, 0,22 mm-es SPRO Carp Maxx főzsinórt csévéltem. A végszerelék lelke a két Maruto forgókapocs közé kötött 60 cm-es erőgumi, amire egy 20 grammos ólommal ellátott 15 cm hosszú gubancgátlót fűztem. A 4-es számú Kamasan pontyozó horgot egyszerű Clinch csomóval kötöttem fel a 0,18 mm-es SPRO Vision Line horogelőkére.
A legtöbb ideérkező horgász úgy gondolja, hogy a halakat a holtág közepén kell keresni, pedig elég mindössze 20-25 m távolságba bejuttatni a végszerelékeket. A partrendezés miatt az aljzaton nádcsonkok maradtak, melyeknél szívesen keresgélnek az amurok, és a többi hal számára is itt található a legtöbb táplálék - no meg a helyi horgászok is ebben a távolságban horgásznak és etetnek rendszeresen.
Etetésre a legtöbben áztatott kukoricát használnak, és ezzel csalogatják az amurokat, pontyokat. Mi is ugyanezt a technikát alkalmazzuk, csak egy kis plusz adalékot keverünk hozzá, ami nem más, mint JVS Herbs aroma. Egy kis vödör legalább két hétig áztatott kukoricához (nem túl kellemes az „illata”, hát még akkor, ha hozzáadjuk az aromát) egy kevés aromát teszünk, és jól összerázzuk. A szaga miatt lehet, hogy a legtöbben azt mondják, ezzel nem lehet halat fogni, de megéri kipróbálni. A csaliról még nem esett szó: ezt (szerintem) nem kell túlvariálni, a vitaminos mézes kukorica igen jól bevált csali.
A legjobb fogások általában délutánra tehetők. Mi is erre számítottunk, párommal és édesapjával ekkor indultunk egy kis amurfogó pecára. Leértünk, kicsomagoltunk, elhelyeztük a felszerelést, kiszemeltük, hova lenne a legjobb dobni, felcsaliztunk horgonként két szem mézes kukoricával, és bedobtunk. Etetni csúzlival szoktunk ilyen rövid távolságra, szép terítéket lehet vele felkínálni a halaknak.
Délután négy órakor jelentkezett az első kapás. Csak úgy görbült a bot vége, először azt hittem, hogy ponty, mert nem tanúsított különösebb ellenállást, mint ahogy azt az amurtól megszokhattuk, de végül is amur lett, igaz, nem túl nagy. 42 cm volt és nem egészen 2 kg.
Mérés, mérlegelés után visszaengedtük, hadd nőjön még nagyobbra és boldogítson más horgászt is. A második kapásra nem kellett sokat várni, de most a barátnőm feedere sült el, jó tízperces fárasztás után lett meg a „halacska”, ami 52 cm és 3 kg volt. Nagyon örültünk neki, hiszen végre valami nagyobb is akadt a horgunkra. Rettentő büszke voltam a barátnőmre, hogy teljesen egyedül képes volt szákba terelni egy ilyen harcias „torpedót”.
Nem sokat kellett várni a következő kapásra sem, mindössze tíz percet, és megint görbült a botom. Ismét egy kisebb amur jelentkezett a horgomon, ami 45 cm és 2,2 kg volt.
Nagyon változó volt az időjárás aznap, hol beborult, hol pedig ezer ágra sütött a nap, néha még az eső is szemerkélt. Féltünk, hogy ez kihat a halak kapókedvére, de nem így lett. Egy ideig csönd honolt, de egyszer csak egy gyönyörű kapásra lettem figyelmes. A bő 20 perces fárasztást követően egy 7 kg-os pontyot sikerült megszákolni, ő is megéhezett a finom csemegére.
Körülbelül egy órát kellett várni a következő kapásig, ami kis híján a vízbe rántotta a botomat, mondanom sem kell, mennyire megijedtem. Mikor utánanyúltam a botnak, az amur kiugrott a vízből, és vadul elkezdett védekezni. Végre valami harc! Negyedóra fárasztás után került partra a 3,5 kg-os és 56 cm hosszú hal… jó kis élmény volt!
Barátnőm feedere pont akkor jelzett, mikor visszaengedtem a halat. Azonnal lehetett látni, hogy az újabb jelentkező nem a kisebb példányok közé tartozik. Nagyon sokszor kirohant, fröcskölt, küzdött a hal, még a nézésébe is belefáradtam, annyira szurkoltam, hogy meglegyen, és egy fénykép erejéig a miénk lehessen. Végül 20 perc után feladta, és megszákolhattuk. Az amur 64,5 cm-es és 5,5 kg-os volt, egyszerűen meseszép.
Gyönyörű délután volt, rengeteg élménnyel gazdagodtunk.
Szerző: Filyó Tamás (zsatar)
Fotók: Biró Edina és Filyó Tamás
