A Kis-Balaton az a víz, amely a magyar tenger után a legjobban meg tudja dobogtatni a szívemet. Mindig örömmel horgászom itt, sok szép emlék és élmény fűződik ehhez a csodálatos vadvízi rengeteghez. Tavaly fejembe vettem, hogy újra üldözőbe veszem az itt élő óriás pontyok egyikét, „Púpost", a Kis-Balaton királynőjét. Elszánt voltam, de tudtam, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet, ami azonban ezután történt, azt még most is nehéz elhinni…
Sikeres tavaszi horgászataim után a lendületem nem hagyott alább, sőt! Régóta dédelgetett vágyam és célom volt, hogy a Kis-Balaton két legnagyobb ismert pontyát megfogjam. Ha valamit a fejembe veszek, azért kitartóan, mindig megteszek minden tőlem telhetőt, ez most sem volt másképp!
„Foltost", a Kis-Balaton királyát 2020 őszén, egy nagyon emlékezetes horgászaton sikerült megfognom. Azóta jó néhány eredményes pecában volt részem a Kis-Balatonon, de a környék másik óriás pontyával valahogy mindig elkerültük egymást. Többször is volt, hogy néhány nappal érkezésem előtt, vagy épp távozásom után került partra. Nem adtam fel, tudtam, hogy egyszer eljön az én időm!
Már az év elején tervezgettem egy nyári horgászatot a Kis-Balatonra, azonban pontos időpontot nem határoztam meg. Ez nem volt véletlen! Vártam azt az időszakot, amikor a legjobb esély kínálkozik e legendás hal megfogására. Végül 2024 júniusában éreztem, hogy itt az idő, amire vártam. Sőt, a horgászat tervezett idejére még egy ígéretes hidegfrontot is jósoltak, ami további bizakodásra adott okot.
Újfent Kiss Levi barátom társaságában indultam a vízpartra, bár ekkor még horgászfelszerelés nélkül. Mindössze egy távcső, egy dobócső és néhány zacskó csali volt nálam. Mivel nagyon kevés időnk volt a horgászatra, próbáltunk egy kis előnyt adni magunknak. Megbeszéltük, hogy a horgászat előtt lemegyünk és három alkalommal is előetetjük a jónak vélt helyeinket. Első alkalommal egészen sötétedésig sétáltunk a Zalavár és Zalaszabar településeket összekötő töltésen. Távcsővel figyeltük, hogy merre látunk árulkodó jeleket, pontymozgásokat.
Ekkor még nagyon áradt a Zala és a sáros vizével szinte vörösre festette a Kis-Balatont. Ez az árhullám várható volt, hogy gyengülni fog, ezért hosszas tanakodás után végül a Zalához közel eső helyek egyikét választottuk. Megetettük a helyeinket, majd hazaindultunk. A horgászat kezdetéig ezt még kétszer megismételtük, ami alkalmanként több mint 100 kilométer autózást jelentett. Mások erre azt mondanák, hogy elment a józan eszünk, de mi megtettünk mindent a siker érdekében.
Eljött a végre a horgászat ideje. Nagyon izgatottan pakoltunk a kocsiba, bár sok felszerelésre nem volt szükségünk. Mivel kizárólag éjszaka – munka előtt és után – tudtunk horgászni, csak a legszükségesebbeket vittük magunkkal. A peca előtt Levi szólt, hogy szívesen kipróbálná a Haldorádó csalikat, ha van rá lehetőség. Ennek nagyon örültem és egyből egy kicsit nagyobb mennyiséget készítettem össze a horgászatra. A Spanyol Mogyoró és Big Fish bojliainkkal készültünk erre a pecára, 24 mm-es méretben.
Mikor megérkeztünk a vízpartra, azzal kellett szembesülnünk, hogy az egyik etetett helyünket elfoglalták, ráadásul megfogták róla Foltost, sosem látott súllyal, 24 kilóval. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Egyrészt örültem, mert minden, amit kitaláltunk, az bejött, másrészt viszont dühös is voltam, hogy így indul a horgászatunk. Kicsit módosítanunk kellett az eredeti tervet, de végül minden a helyére került, vártuk az első éjszakát. Egy-egy kisebb hala volt mindkettőnknek reggelig, majd hajnalban indultunk dolgozni. Ezt a második alkalommal is megismételtük, sőt akkor egyetlen kapás nélkül is megúsztuk.
Vegyes érzelmekkel indultunk neki a harmadik éjszakának. Az odavezető úton végig hangosan gondolkodtunk mindketten, hogy min kéne esetleg változtatni, hol hibázhattunk… Mi még verőfényes napsütésben indultunk útnak, viszont amint a vízpartra értünk, már láttuk, hogy valami megváltozott. Megérkezett a front és vele együtt az erős északi szél is, amely jókora hullámokat korbácsolt a víz felszínén. Igazi nagykönyves halfogó idő volt. A zsigereimben éreztem, hogy valami történni fog, most eljött a mi időnk!
Pakolás közben az ég is beborult. Fohászkodtunk, hogy az eső ne essen, mert az idő rövidsége miatt szabad ég alatt alvást terveztünk, sátor nélkül. Úgy voltam vele, hogyha bőrig ázom, az sem érdekel, akkor is kitartok. Még világosban bedobtuk a horgainkat, majd rácsöveztünk néhány szem csalit, azonos ízben, mint amelyek a hajszálelőkékre is kerültek. Levi a Big Fish mellett tette le a voksát, míg én a fentebb is említett Spanyol Mogyorónak szavaztam bizalmat.
A szerelékem pofonegyszerű volt. Dobós horgászataim során már sokszor bevált Combi rigeket használtam most is egy szem 24 mm-es csalival. A csalizásra szánt golyókat parafarúd segítségével könnyítettem ki, hogy egyszerűbben felszippanthatóak legyenek az etetésre szánt szemeknél.
Szerencsére az eső elkerült minket, a szél és a hullámok viszont kitartottak. Szinte minden adott volt. Éjfélig a bal oldali botom kétszer is elsült. Két jó erőben lévő nyurgát sikerült fognom nagyjából 10 kilóig, majd hajnalban követte őket harmadik társuk is, ő viszont már inkább a 13 kilót súrolta. Egyik sem az volt, akit vártam, de egy nagyon jó jel, hogy megérkeztek elénk a halak. Már pirkadt, megjelentek a nap első sugarai, gyorsan vissza is dobtam a szerelékem a helyére. Visszaültem az ágyam szélére, amely a pára hatására tiszta víz volt, gondoltam, egy kicsit még pihenek munka előtt. Épphogy lehajtottam volna a fejem, a jobb oldali botom jelzője, amely egész éjjel hallgatott, most megszólalt, de nem is akárhogy. Hihetetlen erővel húzta a szoros féket a hal, ami a bot kézbevétele után sem hagyott alább. Az akasztás után ellenfelem egy megindulásból lehúzott legalább 50-60 méter zsinórt, majd igazi nagyhalasan elkezdett oldalazni. Fél kézzel magamra húztam a mellcsizmámat és indultam utána, mert itt már sejtettem, hogy nem kis hallal van dolgom. Egy nagyon izgalmas, bő félórás fárasztás végén még egy utolsó trükköt is bevetett a rutinos, öreg hal. Rátekerte magát egy nádcsomóra, amely mellett a tök- és a sulyomlevelek is kihajtottak már. Ekkor pillantottam meg először a hatalmas, vastag hátát. Na, itt kezdett el igazán dolgozni az adrenalin! Levi a partról egy tökéletes mozdulattal a kezembe dobta a merítő nyelét, én pedig az első adandó alkalommal megmerítettem a hatalmas halat. Itt még nem tudtam, hogy kit rejt a háló, de nagyon boldog voltam.
Ahogy belenéztem, egyből megismertem álmaim halát, Púpost, aki régóta a legjobban vágyott célhalaim egyike volt. Még a vízben megszabadítottam a horogtól, majd az összetekert merítőt belehúztam egy nagy mérlegelőbe, így vittük partra, barátom segítségével. A mérleg 22.380 grammnál állt meg, ez volt a hal nettó súlya. Ezzel egy nagyon régi vágyamat, célomat pipálhattam ki a bakancslistámon és egyben megfogtam az eddigi legnagyobb kis-balatoni pontyomat is.
A fotózás után hamar útjára is engedtem a csodálatos halat. Miután elúszott, még hosszasan követtem a szememmel, bízva abban, hogy másoknak is okoz egyszer ekkora örömöt, és vigyázni fognak rá. Nyakig vizesen csak ültem a parton és néztem a napfelkeltét. Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. Egy fogás nemcsak a hal súlyától lesz különleges, hanem az odáig vezető úttól, a körülményektől. Számomra ez a hal az eddigi egyik legértékesebb fogásom. Ezek azok a pillanatok, sikerek, amiről a nagyponty-horgászat számomra szól! Ezt át kell élni!
Miután felocsúdtam a történtek után, szokás szerint sajnos menni kellett dolgozni. Indulás előtt ismét ráetettünk a helyeinkre és vártuk az esti visszatérést.
Boldogan és egyben megkönnyebbültem érkeztem vissza a partra. Teljesült a célom, innentől már minden hal ajándék számomra. Nem siettem, kényelmesen, már sötétben dobáltam be. Elvonult a front, igazi kora nyári, csillagos éjszaka volt. Nagyon jó hangulatban telt az este, meglátogattak minket helyi ismerősök, barátok, akikkel hosszasan beszélgettünk.
A hajnali csendet ismét a jobb oldali botom kapásjelzője törte meg. Megint egy nagyon izgalmas fárasztás vette kezdetét. Ez a hal is először a nyílt víz felé menekült, majd a nádast és a vízililiomokat vette célba. A szomszéd sporttárs segített, hozta utánam a merítőt, ugyanis ez a hal is jó néhány hellyel lejjebb oldalazott, mint ahol a táborunk volt. Végül sikerült megmerítenem, így ő is a mérlegelőben, majd később a mérlegen kötött ki. 5 gramm híján 19 kilónál állt meg a mérleg, ráadásul ő egy régi ismerős volt. 2020 augusztusában már egyszer sikerült megfognom ezt a halat, akkor kereken 17 kiló volt őkelme. Nem is igazán jutottam szóhoz, ez már tényleg csak a hab volt a tortán!
Minden jó véget ér egyszer, ez sajnos igaz volt e horgászatra is. Újfent várt a munka, és nem is tudtam már aznap este visszamenni. Nagyon elégedetten indultam haza, csodálatos horgászat volt.
Levi viszont még kitartott, egész nap és még este is lent tudott maradni. Indulás előtt még a kezébe nyomtam egy zacskó Big Fish bojlit és biztattam néhány jó szóval. A kora délutáni órákban csörgött a telefonom, Levi volt. Tudtam, hogy ez jót jelent és köszönés helyett egyből csak annyit kérdeztem, „Megvan?". „Igen, sikerült!", jött a válasz. Elcsukló hangon újságolta, hogy 23.700 grammal megfogta a többször is emlegetett Foltost, ami egyéni rekordját is jelentette.
A csali pedig a Big Fish volt, amelynek ez a hatalmas, öreg jószág már harmadjára esett rövid időre áldozatául. Azt hiszem, ilyen egy igazi sikertörténet, azonban még mindig nincs vége. A bevált csalikból adtunk egy marékkal Krisztián barátunknak is, aki nem messze horgászott tőlünk, velünk egy időben. Én ekkor már sajnos nem lehettem ott, de a Big Fish neki is beadta, egy 20 kiló feletti pontyot ünnepelhetett ő is.
Így történt, hogy egy nagyon nehéz vadvízen, ahol rendkívül kevés nagytestű hal van, 36 óra leforgása alatt 3 darab 20 kiló feletti pontyot sikerült fognunk Haldorádó csalikkal! Hatalmas öröm és siker ez számunkra! Tudtommal az év hátralevő részében egy hitelesített, 20 kiló feletti fogás sem került partra!
Levi a horgászat után elégedetten újságolta, hogy ez az az irány, amit ő is keres a pontyhorgászatban, és szeretne a jövőben is a csalijainkkal horgászni. Több okból is boldoggá tett ez. Örültem, hogy megtetszett neki is az a szemlélet, amit képviselünk, másrészt pedig, hogy ilyen sikerre vezették őt is a csalijaink, amelyeken sokat és folyamatosan dolgozunk.
Jó csalival, jókor és jó helyen ez is lehetséges. Felejthetetlen horgászat volt és a sikeres tavaszi szezon nagyszerű zárása. Mindenkinek hasonló élményeket kívánok!
Írta: Szoják Benedek
Képek: Kiss Levente, Bíró Péter, Szoják Benedek
