Sokakban ott él az a bizonyos vágy, hogy egyszer a Balatonon horgászhasson. Így voltam ezzel én is, mivel a bakancslistámon szerepelt már oly régen, kiemelt vastag betűvel. Hosszas tervezés nem volt a horgászat előtt, mivel csak munka közben került szóba, így csupán 5 nap választott el a biztos indulás napjától, de ez a pár nap is heteknek tűnt.
Érkezés, helykeresés
Hosszas telefonálások után sikerült találnom egy számomra optimális horgászhelyet az északi parton, a nyugati medencében, amely könnyen megközelíthető magánkézben lévő terület, így nem kellett aggódnom a sátrazás miatt sem. A hajnali indulást három órás autóút követte szakadó esőben, ami a cél előtt szinte varázsszóra elállt, és kisütött a nap. Reggel 7:40-re értünk a megbeszélt helyre, ahol a hely tulajdonosa már várt ránk, hogy a stéghez vezessen minket. Amint odaértünk, az autót a hátam mögött hagyva, a víz irányába siettem és pár lépés után elém tárult a végeláthatatlan feszített víztükrű Balaton, távolban a Badacsonnyal. A pillanatnyi idézőjeles sokk után azonnal a pakolásé lett a főszerep, és gyorsan vízre került a csónak, majd összeálltak a rod-podok, botok, és orsók is a helyükre kerültek. Vízre szállást követően egészen a stég lábától tapogattuk végig az aljzatot, ami főképpen homokos, kissé iszapos volt, olykor nagy foltokban kagylóval tarkított. Két bójámat másfajta területre terveztem lerakni, ami össze is jött. Az egyiket húsz centiméteres homokos iszapra helyeztem, ami a parttól 180 méterre volt. De miért is az iszapra? A balatoni pontyok rengeteg természetes táplálékot találnak az iszapban, mint például apró rákokat, szúnyoglárvát és egyéb, számukra finom falatokat. Második bójámat egy merőben más, 300 méteren található, kemény, kagylókkal tarkított felületre raktam le.
Felszerelés és a csalogatóanyag, valamint az első behúzások
Behúzós horgászatról lévén szó egyértelmű volt, hogy nagyméretű orsóra van szükség a zsinórkapacitás miatt. Az én választásom a Nevis Amethyst 9000 orsóra esett, amire gyorsan rá is tekertem 490 méter 35-ös damilt. A bot, amit hozzá párosítottam, a Nevis Theory 360 3,5 Lbs változata, amit már több mint egy éve nagy megelégedéssel használok. Végszerelékben nem kellett sokat gondolkodni, mert nekem a legjobban bevált, egyszerű változat a legsikeresebb a behordásos módszernél: 90 centiméteres PB Silk Ray, azon egy Hit & Run ólomkapocs, amibe 210 grammos Haldorádó Grippa Carp Lead ólmot akasztottam. A szerelék lelke az előke. Én ezt bevonatos zsinórral készítettem el, amelyre az öblös Gamakatsu Specialist horgot kötöttem négyes méretben. Az előke hossza 35 centiméter volt, és két helyen lesúlyoztam az óvatos pontyok miatt. Az etetésen sokat gondolkoztam. Előtte rengeteg cikket és fórumot olvastam, de én saját elképzelést akartam megvalósítani mind ízvilág, mind mennyiség szempontjából. A bojli, ami már nagyon sok esetben bizonyított számomra, a Haldorádó Fekete Tintahalas főzött kemény változata, amelyet kicsit felturbóztam az új SpéciAdditive Japán Krill kivonattal. Hogyan is kell érteni ezt? Amint kiderült az indulás időpontja, aznap készítettem el, jelen esetben ez 5 nap volt. Kettő doboz bojlit vödörbe borítottam és a kivonatott vastagon, körülbelül kétujjnyit ráöntöttem, majd minden nap átforgattam. Nem kellett 3-4 nap, hogy teljesen felszívja és egy nagyon attraktív, mégis természeteshez közeli ízt és illatot kölcsönözzön a bojlinak. Csalinak a 24 milliméteres wafters csalizóbojlit választottam, amiből kettő szemet fűztem az extra hosszú hajszálelőkére. Az etetés mennyisége elenyésző volt balatoni viszonylatban, mivel a csalim köré 2-3 négyzetméteres körbe szórtam szét egy maréknyit, ami körülbelül 25 szem bojli lehetett. Nem szerettem volna a hideg vízben esetleges riasztó nagy etetést létrehozni a finoman táplálkozó pontyoknak.
Az első csippanások, és ami utána következett
Nem kellett sokat várni az első kapásig, ami a késő délutáni órákban lepett meg hirtelenségével. A jelzőben a zsinórt mintha egy vonat húzta volna, úgy igyekezett a hal befelé, de ráemelést követően gyorsan magam felé fordítottam, és kezdetét is vette az első balatoni pontyom fárasztása. Jogosan gondolhatja bárki, hogy ez ugyanolyan ponty, mint bármelyik, de nem! Ennek a horgászatnak, valamint minden rezdülésnek és pillanatnak külön varázsa volt, ami semmihez nem hasonlítható. A szákolás pillanatában nem is foglalkoztam a hal méretével – egyébként olyan 7-8 kilogrammos lehetett – csakis az élmény villogott előttem.
Visszahúzást követően nem is érdekelt más, mint a stégen eltöltött nyugodt percek és előrefele haladva az órák, amiket a víz kémlelésével töltöttem. Naplementét a holdkelte követte a szemem előtt és egyszer csak sötét lett, kifeszült a víztükör az egész napos gyenge szél után és megszűnt minden rezdülés. Gondoltam magamban, hogy itt se lesz semmi a továbbiakban, majd nyugovóra tértem. Éppen pirkadni kezdett, amikor a másik felszerelésemen, amit még legelőször vittem be, pár csippanós, bizonytalan kapás volt. Ráemelést követően éreztem a súlyt, de vízre nem szállhattam a viharjelzés miatt, amit a hatalmas szélre adtak ki. De a szél csak lengedezett… így a nyugodt, alig hullámzó vízen húztam közelebb és közelebb a halat, aminek energiáját a távolság felemésztette, így horgásztársam gyorsan meg is szákolta. A merítés pillanatában nehéz volt saccolni, de a kiemeléskor már látszódott, hogy milyen hosszú és vastag a megszákolt nemes ellenfél. A bölcsőben fekvő hal láttán remegett minden porcikám és büszkén vágtam rá, hogy ez bizony 15 feletti. Pontos mérlegelést követően a súlya 17,4 kilogramm lett. Örömöm és boldogságom leírhatatlan, hogy a második kapásom és a másodig halam a magyar tengerből bőven 15 felettire sikeredett. Gyors fotózás és videózás után engedtem is vissza. Hadd menjen! Amint gyors farokcsapásokkal távozott, abban a pillanatban szólalt meg Norbi barátom jelzője is, neki ez volt az első akciója. Kontaktfelvétel után szépen belegörbült a botja is, és rövid fárasztás után a stég elé vezette a halat, majd egy gyors mozdulattal meg is szákoltam neki. A fárasztás élményét a napfelkelte tette igazán teljessé. Gyanús volt a ponty számomra, mármint nem azért, mert valami rosszat csinált, hanem a súlya miatt. Igazi, balatoni kerek tövest nehéz ránézésre megsaccolni. Megmérve kiderült, hogy Norbi első hala 14,2 kilogramm!
Hatalmas öröm és boldogság honolt körülöttünk a további napokban. A helyiek elmondása alapján nagyon rossz időben voltunk ott, mert a nyugati és déli szélben szinte lehetetlen a halfogás. Gondolkoztam magamban, hogy mi lehet itt, ha megy a hal? Így is napi több pontyot tudtunk fogni, amelyek súlya tekintélyes volt, és az átlagsúly is 10,4 kilogramm lett a horgászat végére. A szeszélyes tavaszi időjárás olykor viharos széllel és esővel tett próbára minket, de nem tudott eltántorítani a horgászattól.
Tapasztalatok
Nehéz szavakba önteni a tapasztalatokat, mivel rengeteg mindenben kell változtatni a horgászattal kapcsolatban, de amit kiemelnék, az a szigorú halőrzés. Naponta többször jártak arra az őrök és ellenőriztek minket és a többi horgászt is a bejelentkezés ellenére. De ez így van rendjén!!! Az biztos, hogy a Balatonban nagyon sok hal él, és érdemes horgászni egy vagy akár pár napot is, legyen az ember egyedül vagy családdal. Én a következő túráim időpontját már bevéstem a naptárba.
Külön köszönet a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nek a bojlis horgászat fejlesztéséért. További információk a www.boiliebalaton.hu oldalon vagy pedig a www.balatonihal.hu-n.
Kövess minket a Facebookon /Haldorádó Carp Team/ és az Instagramon is /#haldoradocarpteam/!
