A már megszokottá vált családi kirándulás az idei évben sem maradhatott el. Ezúttal - közös megegyezés alapján - a Szajki tavaknál töltöttünk el három élményekben gazdag napot. Az említett tavakban élnek ugyan termetesebb pontyok, de a számuk sajnos nagyon csekély. Éppen ezért rendkívül kevés esélyt láttam egy testesebb hal kifogására. Ennek ellenére azonban mégis úgy döntöttem, hogy az egyéb szabadidős programok mellett a bojlis horgászatra is szánok némi időt.
Szombaton délelőtt érkeztünk meg a helyszínre. A kocsiból való kipakolást követően, rögtön a horgásztó felé vettem az irányt.
A terepszemle során szerencsére belebotlottam a halőrbe, aki ellátott a szükséges információkkal. Nagy bánatomra az éjszakai horgászat tiltott volt, és emellett egyéb problémák is felmerültek. A tavat formás kis faházak sokasága vette körbe. Minden házikónak meg van a maga gazdája, így ha a tulaj horgászni szeretne, a stégét birtokló "betolakodót" nyugodt szívvel legálisan elküldheti.
Ahol pedig nincs kiépített horgászhely ott sűrű ingoványos nádfüggönyök, víz fölé hajló fák, és bokrok teszik lehetetlenné a horgászatot. Ilyen körülmények között egy kívülálló napijegyesnek kétszer is meg kell gondolnia, hogy érdemes-e egy helyet rendszeresen etetnie. A helyi horgászok szinte kivétel nélkül mind kukoricával etettek. Éppen ezért a szajki halak egyáltalán nem ismerték a bojlit. Úgy gondoltam, hogy az eredményes horgászat érdekében, mielőbb meg kell szerettetni velük a számukra még idegen golyócskákat. A terepszemlére ezért eléggé kevés időt szántam (megjegyzem szarvashiba volt), de az időnk rövidsége miatt, mihamarabb meg szerettem volna kezdeni az etetést.
Sikerült rábukkanom egy eléggé elhagyatottnak látszó stégre. Látszott rajta, hogy már jó ideje még a közelében sem horgászott senki, így jó esélyt láttam arra, hogy a tulaj nem fog onnét elzavarni. Ez a feltevésem szerencsére valóra is vált. Körülbelül delet mutathatott az órám, amikor elkezdtem belőni az első bojlikat. A tó közepe felé haladva a víz egyenletesen mélyült, míg végül elérte az egy méter körüli mélységet. Biztos voltam abban, hogy a halak inkább a mélyebb vízrészeket részesítik előnyben, így az etetés sávja a tó közepén húzódott. Első körben egy kilónyi, házi készítésű kukoricalisztes bojlit terítettem szét.
Délután 4 óra tájt már nem bírtam magammal és ráhorgásztam az etetésre. Szinte biztos voltam abban, hogy egyetlen kapásom sem lesz. Ez nyilvánvalónak tűnt, hiszen nálam a tapasztalatok azt mutatják, hogy az eredményes horgászat érdekében még az igazi nagyhalas vizeken is szükség van néhány napos előetetésre. Este fél nyolcig mozdulatlanul lógtak a jelzők. Fél nyolc után néhány perccel azonban bekövetkezett a csoda. A jobb oldali boton lévő karika ugyanis lassan emelkedni kezdett. A nyugodt kapásra egy gyors bevágással feleltem. A horog akadt ugyan, de sajnos rosszul, hiszen néhány perces fárasztás után hirtelen megkönnyebbült a bot..., sajnos!
E nem várt esemény teljesen meghozta az önbizalmamat! A következő kapásra bő egy órát kellett várnom. Éppen - háttal a botnak - a székemet igazgattam. Mire a kapásszerű neszre megfordultam a jobb oldali botom fele már vízben volt. A bevágás után a megakasztott hal egyetlen rohammal kb. 7 m-nyi zsinórt vitt le a dobról. Talán még a túlpartot is elérte volna a titokzatos ellenfelem, ha a vad kirohanása le nem akadt volna, pontosabban le nem szakadt volna. A szerelék vizsgálata során döbbenten vettem észre, hogy a vadonatúj fonott előke középen elszakadt. Már eléggé eljárt az idő, így összecsomagoltam, és visszaindultam a szállásunkhoz.
Másnap reggel már hajnal fél ötkor a tóparton voltam. Még be sem vetettem a szerelékeket, de már gondolatban a hőn áhított nagytestű pontyokkal küzdöttem. Az előző napi eseményeket átgondolva reális esélyt láttam egy-egy szép ponty kifogására. A kora reggeli lelkesedésem délelőtt 11 óra tájékán tört meg, hiszen egyetlen kapásom sem volt, de még csak egy aprócska jel sem árulkodott a halak jelenlétéről. Néhány órás "tűzszünet" után ismét a stégen voltam. Este fél tizenegykor fáradtan és kiábrándulva fejeztem be a horgászatot.
A családi kirándulásunk fennmaradó időszakában már egyáltalán nem volt kedvem horgászni, így teljes egészében a különféle szabadidős programoké és a könnyed vidámságé lett a főszerep.
