Leginkább az országunkban elterülő kisebb-nagyobb vadvizeket keresem meg a horgászataim során, de amikor beköszönt a hidegebb idő és az ismertebb intenzíven halasított vizek partjai is kezdenek kiürülni, akkor mindig, ellátogatok ez utóbbiakra is, hátha sikerül valami szebb pontyok a partra csalogatni. A következő pár sorban leírom, mi történt egy ilyen horgászaton…
Amikor már sárgulnak a levelek, elég hűvösek az éjszakák és egy-két elvetemült pontyhorgászon kívül nincs senki a parton, akkor szokásunkhoz híven minden évben elmegyünk társammal a Merenyei-víztározóra, hogy lencsevégre kapjunk pár őszi pontyot.
A foglalásunk november 1-6. közé szólt a tó közepén található 6/6 nevű állásra - amikor kezd téliesre fordulni az idő, akkor nagyobb számban ide vonulnak be a pontyok. Megérkezésünk után már csak az engedélyek kiváltása és egy kávé volt hátra, majd elfoglaltuk horgászhelyünket. Bepakolás után azonnal a vízre mentünk a bójákat kihelyezni. Mivel 6 bottal horgásztunk, azt tartottuk a legjobb megoldásnak, ha a bójákat olyan V alak mentén helyezzük el, ami befelé haladva egyre szűkül - így a partnál nincsenek olyan közel egymáshoz a zsinórok, ezzel elkerüljük, hogy a motorral véletlenül összeszedjük a zsinórokat.
A bójákat 110-260 m-es távolságra helyeztük: próbáltunk mindenféle aljzaton pecázni, ezért tettünk bóját vastagabb iszapra, kemény és iszapos terület találkozására és kemény részre is. Csalinak Red Army frankfurti-fokhagyma, Monsterfish belacham, és Birdfood banán-citrom bojlit, valamint tigrismogyorót és CSL pelletet is hoztunk. Etetni nem akartunk sokat, mert nem láttuk értelmét. Kezdésnek fél marék tigrist és 10 szem bojlit szórtunk, utóbbiak felét félbevágtuk. A szerelékek behúzását követően nem kellett sokat várni az első kapásra, aminek okozója - mint mindig… - egy kiló körüli kárász volt. Őt még két hasonló méretű társa követte majd megjelentek az első, kisebb pontyok is. Hamar ránk esteledett, ám az éjszaka folyamán sajnos nem volt kapásunk, amit nem értettünk… azonban ahogy a nap kezdett egyre magasabbra emelkedni, úgy váltak a pontyok is aktívabbá. Sorban fogtuk őket 8-9 kg-ig kisebb-nagyobb szünetekkel egészen délutánig, amikor elhallgattak a jelzők.
A délutáni nagy szünet után a következő éjszaka azonban eléggé melósra sikerült, az egyik bot éppen csak a helyére került, a másikat már húzta is a hal. Ezzel nem is lett volna bajunk, egyedül az zavart minket, hogy a pontyok mérete nem volt valami nagy, pedig reménykedtünk, hogy az éjszaka meghozza a nagyobb példányokat, de tévedtünk. A pontyok rohama egészen hajnali három óráig tartott, amikor újra csendesek lettek a jelzők, így volt időnk egy kicsit pihenni. Már világos volt, amikor álmunkat egy ejtős kapás szakította félbe, a tettes egy 5-ös forma töves volt. Ez mind szép és jó, csakhogy közben olyan sűrű köd lett, hogy alig lehetett húsz méterre ellátni… de engem ez nem zavart! Újracsaliztam és már indultam is be pár szem golyóval a tó közepe felé, természetesen a legtávolabbi botomon volt kapás. Azt mondják, hogy az ember tanulni szokott a hibáiból, hát én nem tanultam. Mint már régebben, most is eltévedtem a ködben. A bóját még nagy nehezen megtaláltam, el is indultam kifelé, de valahogy a túlparton, velünk szemben kötöttem ki. Legalább egy órát keveregtem a ködben, mire kiértem a helyünkre, természetesen ott kaptam társamtól az osztást, hogy meg vagyok zavarodva stb., majd ő megmutatja, hogy nem is olyan nehéz kitalálni, úgyis az egyik botját újra akarta húzni… természetesen ő is eltévedt. Nagyon csalóka egy látható támpontok nélküli vízen a köd. Ezután csak menet közben a zsinórt fogva tudtuk nagy nehezen a szerelékeket visszahúzni.
A ködben azonban elkezdtük sorba fogdosni a szebbnél szebb tő- és tükörpontyokat. Megpróbáltuk a csali méretét növelni, hátha ezzel szelektálni tudjuk a pontyokat, de mindhiába. Kora délután társam végre megfogta a túra első 10 kg feletti pontyát egy 11,3 kg-os tükrös személyében. Délutánra elkezdett felszállni a köd, sötétedéskor pedig nekem jött egy szebb 11,8-as tükrös a Red Army bojlira.
Ezen az éjszakán megint nem volt kapásunk, ezért álmunkat csak a folyamatosan szaladgáló patkányok zavarták. Reggelre újra köd képződött a tározó felett, de szerencsére mire megjött az első kapásunk, már nem voltak olyan rosszak a látási viszonyok.
A délelőtt folyamán fogtunk még pár kisebb, 10 kg alatti pontyot, majd délutánra csend lett. Egy kiadós ebéd után társam le is pihent egy kis délutáni sziesztára, én pedig átnéztem a két hellyel odébb horgászó jó barátomhoz, Imréhez. Alig voltam ott 5 percet, a balos botján volt egy maszatolós kapása, de a gyenge kapás után megakasztott hal nem akart közelebb jönni, ezért csónakba szálltunk és 10 perces fárasztás után egy gyönyörű tövest szákoltunk, ami a mérlegen 16,1 kg-nak bizonyult.
A fogás után nem sokkal visszatértem horgászhelyünkre, ahol az éjszakára készülve újrahúztuk a szerelékeket. Annyit változtattam, hogy a legközelebbi csalimnál - ami a vastag iszapon volt - máshogy etettem. Összekevertem húsz szem félbevágott és tíz szem egészben hagyott Monsterfish bojlit, 2 marék CSL pelletet, egy tonhal konzervet és egy kevés tigrismogyorót, majd ezt az egészet egy kis tonhalas CSL adalékkal locsoltam meg, hagytam pár órát állni, hogy egybeérjelek az ízek, azután viszonylag koncentráltan a horog köré etettem. Beszélgettünk még, amikor tíz óra körül egy ejtős kapást észleltünk a „tonhalas” botomon, melynek eredményeképp 10 perces fárasztás után megfogtam a túra legnagyobb halát, egy 16,5 kg-os tőpontyot.
Ezután alig egy órát kellet várni, és társam is fogott egy 16,4 kg-os tükröst… alig hittük el, hogy ilyen rövid időn belül két ilyen szép pontyot is fogtunk! Sajnos két további, kisebb pontyot leszámítva már csendes volt az éjszakánk.
A következő napon és éjszakán is pár kisebb pontyot fogtunk csak, hamar eljött a túra vége és fájó szívvel, de elkezdtünk pakolni, elhagytuk ezt a csodás vizet. A túrán használt szerelékről annyit hogy 35 mm-es Fox Warrior XT főzsinórt, fixen szerelt Kling On Inline Camo 142 g-os ólmokat és 25 librás Sufix Silky Soft előkezsinórt használtam. Kétféle horgot alkalmaztam - ezek be is váltak -, az egyik a Gamakatsu Super Rig Hook, a másik pedig a Korda Wide Gape volt.
Mindenkinek hasonló élményeket kívánok!
Karaszi Zsolt (Bojlis Zsolti)
