Ha a kapitális méretű pontyok horgászatáról esik szó, akkor általában mindenki a tavaszi és az őszi szezonokra gondol. De mitévők legyünk nyáron, amikor az akár hetekig tartó kánikulában nem a legegyszerűbb a pontyokat horogvégre csalni. De ha az időjárás elkezd változni, mondjuk, érkezik egy hidegfront, akkor bizony érdemes próbálkoznunk, mert kellemes meglepetések érhetnek minket a vízparton.
Egyik éjszaka a tévében az időjárás-jelentést hallgatva egy számomra kedves mondat ütötte meg a fülemet: „Jövő hét elején hidegfront érkezik hazánkba”. A hír hallatán röviden latolgattam az esélyeket, és arra a döntésre jutottam, hogy jövő héten, hétfőn és kedden irány horgászni! A helyszín kiválasztása nem vetett fel bennem kérdéseket, egyértelmű volt számomra, hogy nem mehetek máshová, csakis a kedvenc tavamra, a Lőrintei-víztározóra! A tó nemcsak közelsége miatt lett a favorit - hiszen itt fekszik mellettem pár kilométerre -, hanem a tónak van egyfajta megmagyarázhatatlan varázsa, ami az ideérkezőket egyből megfogja és örökre magába zárja. Csak csendben jegyzem meg, hogy a varázslat mellett még sok nagytestű hal is él vízben, köztük számos 20 kg feletti példány is, és reméltem, hogy a közeledő hidegfront jó hatással lesz az étvágyukra.
Mivel már rengetegszer horgásztam a tavon, tudtam, hogy mely helyek lehetnek ígéretesek számomra. E helyek adottságait mérlegelve döntöttem úgy, hogy a tó nagy gátján fogok szerencsét próbálni. Nagyon ígéretes pálya az előttünk átlagban 3-4 méter mély a víz, de a gát jobb szélén nádassal tarkított kis öblös rész is található, ahol 1-1,5 m-es csak a vízoszlop. Ami főként azért jó nekünk, mert ilyenkor nyáron, a nagy melegben főként éjszaka gyakran járnak ki táplálkozni a halak a sekélyebb vizekre. Előző este már mindent előkészítettem, összepakoltam és kiválasztottam, mely csalik jöhetnek számításba.
Hétfőn hajnali 5-kor érkeztem meg a tóra, gyors behurcolkodás a gátra, a szerelékek összeállításakor nem trükköztem semmit egy egyszerű és sokak által ismert végszereléket állítottam össze. Egy 100 cm-es 30 lb leadcore zsinór, 100 grammos inline ólom egy 8-as forgó majd egy 10-15 cm-es 25lb fonott előke, amire a Fox 4-es méretű SSBP horgát kötöttem és a biztosabb akadás érdekében horogbefordítót használtam.
A jó csali kiválasztása is elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresek legyünk ebben a meleg nyári időszakban, ilyenkor főként büdös-halas ízeket alkalmazhatjuk nagyobb sikerrel. Erre a horgászatomra is az SBS csalijaival készültem, főként az M2-es (halas-vérlisztes) és a Squid & Octopus (polip-tintahal) bojlira fektettem a hangsúlyt. Csak 20 mm-es golyókat használtam, Csalizás után már indult is az etetőhajó első útjára. Két etetést alakítottam ki: az egyiket a gát szélén lévő kis öbölben, a nádfaltól 2 méterre, a másikat pedig a partra teljesen merőlegesen 60 méteres távolságban, ahol egy medertörés található. Mindkét helyen ugyanazt az etetést alkalmaztam: 3 maréknyi bojli, amit kukorica, repce és tigrismogyoró tartalmú magmixszel tettem még vonzóbbá a halak számára. Fontos megemlíteni, hogy a magokat elkészítésük előtt ne keverjük össze száraz állapotban, hiszen mindegyiket máshogy kell elkészíteni és időben is eltér, hogy meddig tart, míg puhára főnek.
Mindkét szerelék a helyén, már csak arra a számomra oly kedves kis csipogásra kell várni. Hosszú órák telnek el és semmi, a nap tűz, hidegfrontnak jelét se látni…
Már épp azon járt az eszem, hogy híres időjósaink ismét melléfogtak mikor ismerős hang csapta meg a fülemet. Igen, végre ez a kapásjelző összetéveszthetetlen hangja lesz! Odasiettem a balos botomhoz, aminek végszereléke a medertörésnél várta a halakat, bevágtam, egy negyed fordulat a gyorsféken, és már éreztem is, hogy valaki nagyon küzd a zsinór túlsó végén. A fejrázásából tudtam, hogy nem álmaim hala lesz, de jó volt a több órás várakozás után egy kicsit tornázni. Pár perces fárasztás után már szákban is volt a gyönyörű tőponty, aminek az M2-es bojli tetszett meg. A nagy meleg miatt nem mérlegeltem, csak egy gyors fotó, és már ment is útjára. Úgy 4 kg-osnak saccoltam.
Aznap még egy kapásom volt, szintén a medertörésnél, de sajnos nem derült ki, hogy ki volt a tettes, bevágás után szinte azonnal leakadt. Este 9 órakor sajnos pakolni kell, mivel hétköznap a tó szabályzata szerint csak július 1-jétől szabad éjszaka horgászni, addig pedig még 1 hetet várni kell, de sebaj, reggel visszatérek. Este otthon sokat gondolkodtam, hogy min kellene változtatni, és arra a következtetésre jutottam, hogy csak helyet fogok váltani. Lehet, hogy túlságosan is bíztam a gátban, mert már sok szép élménnyel gazdagított. Úgy döntöttem, hogy másnap a tó középső részén próbálkozom, ahol nagyon változatos a terep, sok az akadó, a medertörés, a vízmélység pedig átlagban 2 méter.
Másnap reggel szintén korán kint voltam, kipakoltam a stégre, összeraktam a botokat. A végszerelék ugyanaz, mint tegnap, csak annyin változtattam, hogy az Squid & Octopus helyett inkább egy fűszeres, a Frankfurter Sausages (frankfurti kolbászos) bojlit használtam. Mindkét szerelékemet 100 méterre húztam be, ahol egy medertörés és mögötte egy akadósor található. Az idő jóval hűvösebb, mint tegnap, végre itt a hidegfront - ezek szerint mégsem tévedtek az időjósok. Nem telt el 30 perc, máris sípol az egyik kapásjelző! Gyors bevágás, majd pár perces fárasztás, és már szákban is az apróság. A horogszabadítást követően már ment is a dolgára, nem lehetett több 2 kg-nál. De kezdetnek nem rossz, bizakodva vártam a folytatást. 1 óra alatt fogtam még 4 db kis tükröst, azok sem érhették el a 2 kg-ot, de szórakozásnak nem volt utolsó. Reggel 8 óra körül érezhetően kezdett felmelegedni az idő, akkor arra gondoltam, ez mégsem a beígért „nagy” hidegfront, csak most valamiért kicsit hűvösebb van, mint tegnap. A kapások is megszűntek, már kezdtek a gondolataim is teljesen máshol járni, de akkor a jobb oldali botomon a swinger lassan megindult felfelé! Sietek a bothoz, bevágok. A fék beállítása után érzem, hogy igazi őserő küzd a túloldalon. Végre, ezért jöttem! Első nekiiramodására vagy 30-40 méter zsinórt elvett tőlem, akárcsak egy torpedó, úgy hasította a vizet. Eltelt jó tíz perc, mire először megpillanthattam. Láttam, hogy a horog nagyon a szája szélébe akadt, ezért nagyon finoman próbáltam szák felé terelni, így még vagy 5 percbe telt, mire meg tudtam szákolni őkelmét. Gyorsan lefektettem a matracra, majd a horogszabadítás és a fertőtlenítés következett. Hát, tényleg nem sokon múlt, hogy nem ment el. Óvatosan be a mérlegelő zsákba… izgatottan vártam, meddig lendül a mérleg nyelve: 13,20 kg-nál állt meg. Nagyon örültem, hogy erőfeszítéseimet végre siker koronázta. Gyorsan pár fotó, és már engedtem is útjára a hibátlan tükröst, ami nagyon feldobta a napomat.
Aznap még öt pontyot sikerült fognom, köztük a legnagyobb 5,7 kg-ot nyomott. Utólag visszagondolva remek kis peca volt, ismét megajándékozott a tó egy gyönyörű, 10 kg feletti példánnyal. Biztos vagyok benne, hogy hamar visszatérek és akkor talán már egy igazi kapitális méretű ponttyal vehetem fel harcot.
Írta: Sebő András (Dexi)
Fotók: Sebő András, Tóth Dezső.
