Varázslatos - egyszerűen nem tudok más jelzőt alkalmazni arra, ami velünk történt ezalatt a pár nap alatt a Miszla község határában elhelyezkedő, dombokkal körülölelt, festők vásznáért kiáltó csodánál.
Immáron lassan hagyománnyá válik, hogy szeptember körül egy fanatikus horgászcsapat néhány tagja (Holdudvar Fishing Team) az ország több pontjáról összejön és meglátogatja a barátunk, Essox által gyönyörűen rendbe hozott és karbantartott tavat. Idén négy fővel (Pann, Nhoho, Jimmy és jómagam) tettük tiszteletünket drága Barátunknál.
Már a készülődés alatt nyilvánvalóvá kezdett válni, hogy a tetemes mennyiségű horgászcuccunkkal bizony lehet, hogy gondjaink támadnak. Jómagam szépen kipakoltam minden szükségesnek ítélt motyót a garázs közepére, és szépen elkezdtem a picinek éppen nem mondható Mondeo kombimba pakolni a tetemes mennyiségű kelléket, ami nem kis nehézségek árán, de végül sikerült. Következett a gyors és határozott búcsú a családtól, és már nyomtam is a gázt… irány Pann és Jimmy barátaim városa: röpke 130 km.
Csomagokkal szembeni aggályom szertefoszlott, amikor barátaim közölték, hogy bizony egy kis teherautóra fogjuk fölrakni az immár terjedelmes horgászarzenált, amiben - többek között - például szerepelt két nagy hordónyi, három éve speciálisan érlelt kukorica.
No, eddig megvolnánk - hajnalban irány a következő megállónk, Nhoho lakása: cirka 150 km. Az ő cuccai szintén überelték a városi kirakodóvásár teljes árukészletét Jézuskától géppuskáig bezáróan. Csupa „hasznos holmi” került a böhöm terepjárójába, ahol éppen két személynek elegendő hely maradt csupán. Kiadtuk a vezényszót: „Csak Miszlán állunk meg”… még jó 200 km.
Késő délután érkeztünk meg a földi paradicsomba, Miszlára. A fogadtatást Essox barátunk részéről az „Ej, az anyátok kenyerit, de vártalak már titeket!” hangzatos felkiáltás és jófajta házi pálesz tette nyomatékossá. Mivel az italozás - a kötelezőket leszámítva - távol áll tőlünk, elkezdtük a tábor kiépítését, amivel röpke három óra alatt végeztünk. Gyors taktikai megbeszélés, bóják kihelyezése, etetések megejtése, „varázspálcák” beélesítése és már ránk is esteledett.
És 21.00 órakor elkezdődött az „őrület”…
Első visítós kapás. Nekem adatott meg a szerencse (hiába, no… szűz kéz ezen a tavon), és megvolt az első halunk, egy 7,80 kg-os tükrös. Hű, de jól kezdődik! Egy óra elteltével Pann barátomnál egy 9,60-as tükrös jelentkezett önkéntes száklátogatásra, és ez így ment szinte óránként, felváltva az összes horgászbarátom között.
Aludni nem volt időnk éjszaka, mert mire éppen elszenderedtünk volna, már visított is valamelyik kapásjelző, és abban a hangzavarban és felspannolt lelkiállapotban az alvás lehetetlen is lett volna. Persze meg kell említenem még az éppen akkor aktuálissá vált szarvasbőgést, amit lelkesen prezentált a sátrainktól nem oly távol vagy tíz jól megtermett, hormonjaiktól duzzadó kifejlett példány. De kanyarodjunk vissza a horgászathoz.
Minden egyes kapás egyben sikeres szákolást is eredményezett. Szákolást követően szigorúan pontymatracra helyezés, fertőtlenítés, mérlegelés, jegyzőkönyvezés, fotózás és éltető közegbe való visszahelyezés volt a sorrend. Ezután következhetett csak a „varázspálcák” újbóli élesítése. Ezzel még nem is lett volna gond éjszaka, annál inkább azzal az irgalmatlan párával, ami a tó fölött lebegett. Kisebb csónakos tó-túrára kellett indulnunk, mire kibogarásztuk, hogy éppen hol is járunk a vízen, és hogy melyik bója ugyan kié is lehet…
Nem sorolom napok szerint a kifogott halakat, és hogy éppen ki is fogta és mekkorát, mert unalmassá válna (vagy talán mégsem?) a sok rögzített időpont.
A halak viszont úgy jöttek, mint óvodából a gyerekek.
Mire elkészültünk az egyik regisztrálással (hadd idézzem Nhoho szavajárását: „ez is kész mint a mateklecke”), már valaki éppen küzdött a soron következő példánnyal. Jöttek az 5-15 kiló közötti tükrösök, az 5-16 kiló közötti tőpontyok, a 10-16 kiló közötti nyurgák, a 10-15 kilós amurok, és sikerült pár darab szép koit is fognunk. Az apraját, ami szemre nem érte el az öt kilót, nem is jegyzőkönyveztük, mert azok már csak „Tescósok” voltak.
Essox barátunk halkan megjegyezte: „Bakker, hogy ez mibe kerül majd nekem amire kifizetem a búvárokat!?” Pihenőidőt számunkra csupán a délelőtti órákban engedélyeztek a halak, akkor azonban pillanatok alatt ájulásszerű alvást voltunk képesek produkálni, és felülírtuk a szarvasbőgést a cifra horkolással.
Késő délutántól kezdődött újból a tobzódás. Ipari mennyiségű kávé elfogyasztása után felvettük a heroikus küzdelmet és a fejlámpákat, mert kezdődött az előadás. Mint a jó színészek premier napján, úgy parádéztak a halaink. Tuti, hogy ezek a pontyok erősen kokszoltak! Brutális erővel húztak, és szinte megállíthatatlanul törtek az akadók és a nádfal irányába. Az, hogy a fárasztások vége felé beremegett a botot tartó kezünk már egy idő után fel sem tűnt.
Így, visszanézve az elkészült videó felvételeket, szépen nyomon követhetjük a napok múlásával egyre elgyötörtebb és fáradtabb arcokat, tekintetünkben azonban a horgászat lángoló szerelme villan minden egyes felvételen.
Gondolom, sokan már arra lennének kíváncsiak, hogy ugyan miféle csodacsalival, vagy talán ráolvasással horgásztunk? Nincs abban semmi, reklámoktól agyonsztárolt és 66-féle magvaktól hemzsegő tuti anyag! Szimpla, házi készítésű és józan paraszti ésszel összeállított bojli és a már-már legendás Jimmy-féle, többéves speciális érlelésű kukorica hozta a várt eredményt.
Tehát, kedves feleim, csak bátran hagyatkozzatok a megérzéseitekre a csali elkészítésnél! (No, ez jó „anti-reklám” amit szerintem törölnek is a szerkesztőségben)
Persze a sikeres horgászathoz kell egy olyan tó, amit óvó kezek és féltő szemek vesznek körül. Kell egy olyan EMBER, mint Essox barátunk, akit nem a hirtelen haszonszerzés érdekel, velünk együtt tud örülni a sikereinknek, nyílt és egyenes jellem, akit a természet imádata vezérel. Kell egy olyan ember, mint Pista, a tópásztor, aki ugyan egy szűkszavú ember, de tekintetében benne van minden elkötelezettség, és isten irgalmazzon annak, aki a tó rendje ellen véteni merészelne.
Végezetül álljon itt egy jegyzőkönyvi összesítő a halainkról:
Összes kifogott mennyiség 2006. 09. 10. 21:00 órától 2006. 09. 16. 03:20 óráig: 870,62 kg.
Összes darabszám: 103.
Átlagtömeg: 8,45 kg.
Horgásztúrán résztvevők : „Nhoho”, „Pann”, „Jimmy”, „Dévér”, „Remete apó”.
Külön köszönet: „Dévér” kollégánknak a professzionális fotókért és a „nehéz napokon” nyújtott segítségekért.
Végül, de nem utolsósorban KÖSZÖNET Essox kollégánknak és igaz barátunknak, valamint Pistának, a tópásztornak a felejthetetlen
MISZLAI VARÁZSÉRT!
Cservák Csaba (Remete apó)
Fotók: Csete László (Dévér), (Remete apó)
