Az idén tavasszal, május 21-én megrendezendő II. Nagybivalyos Bojlis Kupára való felkészülésünket már nem szerettük volna csupán csak a szóbeli és írott formában közölt információkra alapozni, ezért május elején a hosszú hétvégét kihasználva gondoltunk a Nagybivalyos SII felső tavon egy túrát tenni. Ki szerettük volna próbálni a hosszú téli kényszerpihenő alatt kifundált dolgokat (bojlikat), illetve támogatónk jóvoltából rendelkezésünkre bocsátott termékcsaládot is. Eddig is használtunk az ANACONDA aromákat bojlikészítéseink során, de a teljes palettából csak most válogathattunk igazán.
A nagybivalyosi pecát megelőzően tettünk már néhány kisebb túrát, de így is már alig vártuk, hogy a vízparton lehessünk. Az első Nagybivalyos Bojlis Kupán már megismert 24-25-ös állásokat foglaltuk le, bízva abban, hogy a tavaszi felmelegedő vízben szintén itt, a tó sekélyebb részében találjuk meg majd a pontyokat.
A horgászatot megelőző éjszaka érkeztünk meg Várpalotára, ahol a halőrházban némi „welcome drink” elfogyasztása közben jó hírrel fogadtak bennünket, hiszen az SII-ről szép fogásokról számoltak be.
Másnap reggel kialakítottuk táborunkat, majd a helyválasztás és az etetés után délelőtt 11 órára az összes botunk a kiszemelt helyeken várta a kapásokat.
A főpróbára szánt bojlik az ANACONDA pop-up golyói közül az orange spice (fűszeres narancs), meaty crab (húsos rák), illetve az anchovy squid (sós ajóka-tintahal) ízesítésűek voltak, illetve ezekkel az aromákkal készített saját készítésű bojlijainkat hoztuk magunkkal.
Az első kapásra egy órát sem kellett várni, hiszen egy szép, egészséges 6,5 kg-os ponty köszönt be hozzánk egy rövid vízparti körültekintésre.
Ezután olyan sorozat kezdődött, amire nem nagyon számítottunk: este 9 óráig 11 kapásunk volt, amiből csak egy halat vesztettünk el. Ebből a sorozatból két pontyunk súlya is meghaladta 14 kilót.
Túránk során többféle csalizási technikát próbáltunk ki, de az elejétől fogva a „hóember” módon felkínált, illetve a teljesen kisúlyozott pop-up golyókra volt a legtöbb érdeklődés.
A sikeres délután elteltével bizakodva vártuk az éjszakát, de az esővel érkező hidegfront és az egyre erősödő északi szél - ahogy a bojlis kupán is - nem éppen a mi malmunkra hajtotta a vizet. Ennek ellenére 5 pontyot sikerült szákba terelnünk az éjszaka, igaz, nem valamelyik rekordlista élére kívánkozó példányok voltak, de folyamatosan ébren tartottak minket. Érdekesség, ahogy a betörő hidegfront - ahogy a versenyen is történt - megváltoztatta a pontyok aktuális ízlését: onnantól már az édes-fűszeres jellegű bojlik voltak többnyire nyerők.
Másnap délelőttre is maradt az erős szél, de a halak kapókedvén ezt nem igazán vettük észre, sőt kellemes meglepetésként egy koi-sorozattal lepett meg minket a tó.
A délután folyamán megpróbáltunk minél többet pihenni, hogy hátha az éjszaka során ismét nem hagynak minket aludni pikkelyes barátaink. Ez a pihenés (hál’ Istennek) nem sikerült teljesen, mivel ekkor is folyamatosan jelentkeztek a halak. Ezen a délutánon a tintahalas süllyedő és a fűszeres narancs pop-up hóember volt a „slágercsali” Többek között erre éhezett meg ez a szépséges 10,50 kg pikkelyes is.
Az éjszaka során szerencsére továbbra is folytatódott a jó szériánk, és több szép ponttyal tudtunk fényképezkedni. Jó érzés volt, hogy a főpróbának kinevezett túránkon a jó helynek, a jó csalinak és a jó taktikának köszönhetően igen szép végeredmény kezdett kialakulni…
A reggel álmosan köszöntött ránk, mivel ezen az éjszakán sem tudtunk valami sokat pihenni. Eddig a reggelig a túra alatt már 33 pontyot fogtunk, és az összsúly közelített a 200 kilóhoz.
Az eddig itt töltött reggelekhez képest rendkívül erősen kezdett fújni az északi szél. Ez már sok volt a nádszélben tartózkodó pontyoknak, beljebb húzódtak a növényzet nyújtotta nyugalmasabb részekbe. Ez meg is látszódott kapásainkon, mert e délelőttön fogtuk a legkevesebb halat. Ahogy múlt az idő és csendesedett a szél, visszajöttek a nádszélbe a pontyok, és e nap délutánján is akadt egy pár említésre méltó példány, mint például ez az öreg 11,4 kg-os tőponty, ami a tintahalas bojlira éhezett meg.
Az éjszakára készülődve újrahúztuk botjainkat, és korán visszavonulót fújtunk, hiszen az eddigi tapasztalataink alapján inkább az este második felében voltak aktívabbak a pontyok. Ahogy sejteni lehetett, ezen az éjszakán is a horgászaté volt a főszerep. Igaz, hogy ez az éjszaka sem adott kapitális példányt, de nagyon jól éreztük magunkat annak ellenére is, hogy az esti óráktól a túra végéig immár viharos erejű szél fújt.
Vasárnap délelőtt nagyon fáradtan és nyúzottan pakolásztuk össze cuccainkat, de ez most valahogy olyan más, olyan jó érzés volt amiatt, hogy egy jól sikerült „főpróbát” tudhatunk magunk mögött.
A 72 órás túra alatt 44 db pontyot sikerült fognunk 249 kg összsúlyban. Összegezve a tapasztalatainkat dicsérhető az SII halbősége, amit ismét bizonyított. Ezen a vízen sincsenek „mindenkor jó” bojlik, mivel - ahogy már említettük is - néhány kivételtől eltekintve a túra elején, a frontbetörés előtt inkább a büdös jellegű, majd a front ittlétekor inkább az édes, édes-fűszeres golyók voltak a fogósabbak. Feltehetné a kedves olvasónk a kérdést, hogy miért írtuk le a számunkra bevált csalikat a verseny előtt?! Mi ezt nyugodt szívvel és őszintén megtettük. Nem gondoljuk, hogy csupán csak a bojlin múlik a siker. Ahhoz, hogy egy túra vagy verseny jól sikerüljön, fontos, hogy jó minőségű bojlijaink legyenek, amiből az adott körülmények alapján tudunk válogatni, tudunk rajtuk változtatni, de legalább ilyen fontos a jó helyválasztás, végszerelék összeállítása és még sorolhatnánk…
Végül még egyszer köszönjük, Nagybivalyos! A II Nagybivalyos Bojlis Kupán újra találkozunk!
ANACONDA WESTLINE TEAM
Zsittnyán Tamás, Horváth Csaba, Brunner Károly
