A történetet azzal kezdeném, hogy nagyapám 1958 nyarán vásárolt egy telket a ráckevei Balabán-szigeten, körülbelül 1000 méterre a ráckevei hídtól az Angyali-sziget irányában. Akkor még nem tudhatta, hogy közel 50 év múltán mekkora örömöt szerez ezzel unokájának, azaz nekem.
Gyermekkoromban már 5 évesen pecáztam a vízen. Akkoriban, majd később úszózással és pergetéssel próbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel.
2001-ben ismerkedtem meg a modernkori pontyhorgászat rejtelmeivel, amit a mai napig gyakorlok, és tapasztalataim alapján fejlesztek. 2001 és 2006 között sok horgászhelyen megfordultam: Gyékényesi Kavicsbánya-tó, Palotási-víztározó, Atkai-holtág, Szelidi-tó, Tatai Derítő-tó, Balaton stb.. Közben a hazai, ráckevei pálya valahogy lemaradt a horgásztúra-listámról.
Beszélgettem a helyi horgászokkal (akik még a „jól bevált” önetetős, 3 horgos szerelékkel vallatták a vizet), hogy milyen eredményeket tudnak felmutatni pontyfogás tekintetében. Zömében azt a választ kaptam, hogy szépen jönnek a telepített 2-3 kg-os tükrösök. Meglepődve tapasztaltam, hogy az igazi dunai pikkelyesekről szó sem esett. Majd S. I. telekszomszédom mutatott egy fotót a legutóbbi fogásáról, ami egy 17,8 kg-os gyönyörű tőponty volt. Talán ez motivált abban, hogy komolyan vegyem a ráckevei Kis-Dunát, hogy felkészülve és átszellemülve horgásszam meg.
2006 augusztusának első hetében próbálkoztam először bojlis módszerrel a Kis-Duna „ős-medrében”. Hatalmas mennyiségű (2 mázsás), kukoricán alapuló etetésemet a parttól 120 méterre egy 20 méter átmérőjű körben szórtam el. A második nap éjjel kettő órakor erőteljes húzós kapással jelentkezett az első hal, ami egy 12,5 kg-os amur volt. Ezt követően a héten sikerült horogra csalni egy 11,7 kg-os, egy 13,4 kg-os és egy 15,2 kg-os amurt.
Az egyhetes horgásztúra alatt nem sikerült pontyot fognom, pedig próbáltam más helyeket is, illetve a kevés etetést csak bojlival, sajnos eredménytelenül. Ez egy kissé elkeserített, de nem adtam fel! November közepén telepítés és tilalom után próbálkoztam újra, sikertelenül. Ekkor már azt gondoltam, az a 17,8 kg-os tőponty hatalmas szerencse volt a szomszédnak, hogy megfogta, de még ezután sem adtam fel.
2007. július 24.-én érkeztünk meg Ráckevére, két hetes horgásztúránkra a horgásztársammal, Halász Péterrel. Az idő gyönyörű volt, 33 Celsius-fok, verőfényes napsütés és enyhe északnyugati szellő lengette a víz fölé hajló fűzfák ágait. Kipakoltuk a tömérdek csalit, összeállítottam három darab csőbóját, és azonnal vízre szálltam. Halradarral és egy hosszúnyelű gereblye segítségével megkezdtem a meder feltérképezését. Négy és fél óra kellett ahhoz, hogy mindhárom bója olyan helyre kerüljön, ahol a legvalószínűbbnek tartottam a haljárást. Az 1-es bója a partvonalra merőlegesen, a parttól számítva 120 méteres távolságban helyezkedett el a stég előtt. A 2-es bója az 1-es bójához képest 60 méterrel balra és 80 méterrel távolabb kapott pozíciót. A harmadik, 3-as bóját pedig 50 méteres távolságban egy régi akadó közelében helyeztem el. Az 1-es és a 3-as bója első este kapott 60-60 kg áztatott takarmánykukoricát, a 2-es bója pedig csak 1/2 kg bojlit. Etetés után felcsaliztuk szerelékeinket, és megkezdtük a horgászatot. Az 1-es bóját két bottal, a 2-es és a 3-as bóját egy-egy bottal horgásztuk meg. Aznap éjszaka nyugodtan telt el, mert kapás nem volt.
Azt már tapasztaltam a Ráckevei (Soroksári)-Dunán, hogy nappal nagyon nehéz kapitális pontyot fogni, ezért aktivitásunkat éjszakára hegyeztük ki. Ez másnap meghozta gyümölcsét!
Július 26. éjjel 01:40
Folyamatosan húzó kapással megérkezett első halam, egy 12,7 kg-os amur. Ezt követően minden este, éjszaka és néha hajnalban is sikerült rekordlistás pontyot fognunk. 2007. július 28-án Péter első pontya 13,1 kg volt! Ez meglepett, és azt gondoltam, hogy ha az etetés harmadik napján az első ponty több mint 13 kg, akkor mi lesz később?
Július 29. reggel 06:00
Péter tíz perces sikeres fárasztás után stégről merített meg egy újabb rekordlistás, 10,1 kg-os tőpontyot. Ekkor, négy nap elteltével én még csak a 12 kg-os amur fárasztási élményéből „táplálkoztam”.
Július 31. este 22:10
Szemerkélő esőben a stégen állva figyeltem a vizet, mikor felüvöltött az elektromos jelzőm, és valósággal felrobbant az orsóm: a róla távozó zsinór permetpárát szórt a dob köré. Pár másodperc alatt 40-50 méter zsinórral kevesebb volt a dobomon! Fárasztás közben éreztem, hogy nagyon erőszakos a hal, tudtam, hogy nem ponty.
15 perces fárasztás után sikerült partra venni egy 15,5 kg-os gyönyörű amurt.
Július 31. éjjel 23:50
Erőteljes, de lassú húzással érkezett egy csodásan szép és egészséges 15,2 kg-os vad tőponty. Fárasztás közben csak vontattatta magát, majd a part közelében még megpróbált szabadulni, de nem sikerült neki.
Augusztus 1. éjjel 01:05
A változatosság kedvéért Péter kapása nem hagyott minket pihenni. Eszeveszett módon húzta a hal a zsinórt. Bevágás után Péter közölte, hogy valami komolyabb példány teszi tiszteletét nálunk… Izgalmas 20 percnyi fárasztás után sikerült megmerítenünk horgásztúránk addigi legnagyobb halát, egy 17,2 kg-os amurt.
Augusztus 2. éjjel 02:30
Éjjel 1-ig bírtam ébren. Küzdöttem az álommanóval, de mégis letepert… Fél háromkor, rendkívül erőteljes kapásra riadtam fel, és amire a botomhoz értem, alig maradt zsinór az orsóm dobján. Bevágás után éreztem, hogy nem fiatal hallal van dolgom. Azonnal csónakba szálltam, és kezdődött a parti… 20 perc után láttam meg először a halat a fejlámpám fényében. Ekkor már remegett kezem-lábam.
Végigfutott rajtam a gondolat: „Most koncentrálj! Nem mehet el!” Két perc múltán a merítőben találta magát a hal. Azt hittem, hogy nagyobb, de mérlegelésnél „csak” 14,1 kg-ot mutatott a mérleg nyelve. Örültem a csodálatosan szép halnak és a látványnak!
Augusztus 4. este 22:45
Megtörtént az, amire régóta vágytam. Péternek és nekem egyszerre volt kapásunk 1 perces különbséggel. Szóval mindketten fárasztottunk, és mindketten sikeresen mérlegelhettünk. Az érdekes a dologban az, hogy szerelékeink egymástól kb. 5-6 méterre voltak elhelyezve, és az is ritkaságnak mondható, hogy mindketten nyurgapontyot fogtunk. Péteré 10,5 kg-os volt, az enyém 11,5 kg-os.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért nem ugrottak meg a pontyok az első kapás következtében, amikor 6 méteren belül volt a két szerelék, valamint azon is, hogy mi az oka annak, hogy egy perc elteltével a másik csalinkat is felvette a hal?
Augusztus 5. éjjel 01:15
Pár perccel éjjel egy óra után egy rövid csippantásra riadtam. A középső botomon volt egy kisebb húzás. Ahogy ez lepergett előttem, már üvöltött a jelző és füstölt az orsó. Tizenöt perces fárasztás után sikeresen szákoltam meg a halat. A mérlegelésnél láttam, hogy egy 14,75 kg-os gyönyörű, egészséges tőpontyot fogtam, aminek széle-hossza majdnem egy volt!
Természetesen mi is a CATCH & RELEASE! szellemében horgászunk, azaz kivétel nélkül (fajtól és súlytól függetlenül) az összes kifogott halat visszahelyezzük az élőhelyét jelentő vízbe. Ez alapszabály! Volt is konfliktusunk emiatt nem is egy a helyi horgászokkal a túra során. Őrült barmoknak (és sorolhatnám még a jelzőket, mikkel illettek bennünket) neveztek, lehordtak, hogy hogyan lehetünk ekkora balfékek, hogy a kifogott kapitális méretű halak nem a konyhaasztalon végzik. Erre én azt mondtam nekik, hogy ha fognak egy rekordlistás pontyot, csak szóljanak, és én megveszem tőlük 400 Ft/kg-os áron. Na, mondanom se kell, ekkor váltam igazán nagy barommá a szemükben!
Ennek köszönhetően sikerült megmentenem egy 13,6 kg-os, egy 11,2 kg-os és egy 10,2 kg-os tőponty életét. A halakat a kifizetést követően azonnal visszaengedtem a vízbe. Azt képzeljétek el, milyen arcokkal néztem szembe!? Az igazság az, hogy erre már ők sem tudtak mit szólni… Azóta nem érkezett telefonhívás. Remélem, hogy azért nem, mert nem fogtak halat!
Összegezve tizenkét napos túránkat, azt gondolom, eredményes volt. Az érdekesség az, hogy egész idő alatt mindössze egy darab 10 kg alatti pontyot fogtunk (7,8 kg) ez azt igazolja, hogy a szelektálás is sikeres volt!
Rengeteg tapasztalatra tettünk szert ez idő alatt. Lényeges különbségeket véltem felfedezni a klasszikus tavi horgászat és a vadvízi (ráadásul áramló vízben végzett) horgászat között. Alapvetően eltérő a halak viselkedése fárasztás közben és mások a táplálkozási szokásaik is: sokkal érzékenyebb, körültekintőbb a kapásuk és rendkívül válogatósak, ezzel szemben az etetésen való megjelenésük kiszámítható.
Úton hazafelé egy gondolat forgott az agyamban. Eddig azt hallhattuk különböző fórumokon, hogy hálózzák, fosztogatják a Duna-ágat, ami részben igaz is, de egy öreg dunai pikkelyes nem könnyű préda még a hálónak sem!
Nagy örömmel töltött el az, hogy igenis van ősállomány a Ráckevei (Soroksári)-Dunában!
A nem hétköznapi fogásokról és horgászélményekről készült videó montázsomat itt tudjátok letölteni.
Molnár István
(ponty1977)
