Az ősz mindig kiemelt időszak egy pontyhorgász szezonjában, hiszen ilyenkor, ahogy elkezd hűlni a víz, és a halak készülni kezdenek a hidegebb időszakra, megnő az étvágyuk, illetve a nagyobb testű pontyokat is jobb eséllyel keríthetjük horogra ebben az időszakban.
Egy kedves meghívásnak eleget téve érkeztem egy nem hétköznapi horgászhelyre, hiszen mögöttem egy út, körforgalom, benzinkút volt található, előttem pedig egy csodálatos horgászvíz terült el, amely nem volt más, mint a sarkadi Éden-tó. 24 óra állt a rendelkezésemre, hogy megpróbáljak a lehető legtöbbet megfogni a városi tóban élő nagytestű pontyokból, így kíváncsian vártam, hogy mit hoz számomra ez a hétvégi horgászat.
A tó partján található játszótér a kapott információk alapján kiemelt horgászhely, így a sátramat is itt állítottam fel. Alapvetően a nyugodt, elvonulós pecák híve vagyok, de volt valami egészen különleges abban, ahogy a városi élet pezsgett körülöttem. Családok jöttek sétálni, játszani a gyerkőcökkel, élvezték az októberi napsütést. A lényeg, amiért azonban ide érkeztem, a tó tükre alatt található, így ideje a horgászatról és a magammal hozott eszközökről is írnom néhány sort.
Felszerelésem összeállításánál bizony több szabályt is figyelembe kellett vennem, amely a tavon érvényben van. Az egyik a maximálisan engedélyezett 60 méteres dobótávolság, így nem kellett 390-es botokat vinnem magammal, nem kellett túlságosan messzire horgásznom, viszont azt a 60 métert pontosan kellett megdobnom. A másik fontos szabály, hogy nem lehet előtétet használni, sem fonottat, sem monofilt, tehát nem lehet csomó az ólom fölött. Így egy olyan főzsinórt kellett választanom, ami bizony kibírja a nagyjából 90-100 gramm össztömegű végszerelék folyamatos dobálását, így választásom a 30-as méretre esett.
No de akkor nézzük, hogy pontosan mit választottam erre a pecára! E horgászaton a Max2 Double Tip botokat használtam 3,60-as verzióban, természetesen a bojlis spicctaggal. Nagyon sokoldalúan felhasználható, esztétikus, jól dolgozó pálcák ezek, így tökéletes választást jelentettek erre a pecára is. Mivel nem kellett túlságosan nagy távolságra horgásznom, nem akartam túl nagy vagy túl nehéz orsót helyezni ezekre az egyébként könnyű pálcákra. Pont ezért a Max2 DT 6000-esre esett a választásom, ennek a pótdobját töltöttem fel 30-as Pro Premium Fluo Yellow zsinórral, amely azon túl, hogy nagyon jól tolerálta a nagy halak fárasztása által okozott erőhatásokat, a Venus lámpám kék fényében fantasztikusan látszott az éjszakai fárasztások során.
A csalik és csalogatóanyagok körét sem bonyolítottam túl, pár zacskó kukoricát, búzát és kendert tartalmazó magmixet, illetve két különböző irányt képviselő 24 mm-es főtt bojlikat hoztam magammal, egy édes, Scopex változatot, valamint egy halas jellegű, csípős variánst.
[foto,"5.jpg", "Két különböző irányt képviselő, 24 mm-es bojlik, ennél több fajta nem kell egy horgászatra","e","k"]
[foto,"6.jpg", "Faék egyszerűségű, jól bevált inline ólmos végszereléket használtam ezen a horgászaton is","e","k"]
A stratégiám rendkívül egyszerű volt: mivel a horgászat megkezdése előtt azt az információt kaptam, hogy a dobótáv határa és a partközeli zónák is egyaránt jól működhetnek, kihasználtam a két bot adta lehetőségeket, és mindkét részen kialakítottam egy etetést. A bentit dobócsővel és kizárólag bojlival etettem meg, míg a nagyjából 10-12 méteren elhelyezett végszerelékem köré magmixet és az édes bojlit szórtam.
A horgászat megkezdése után a délutáni órák csendben teltek, és egészen 4 óráig kellett várnom az első vendég megérkezésére, ami után 180 fokos fordulatot vettek az események, és sorra érkeztek a kapások, szinte felváltva, mindkét készségemre. Meglepő volt számomra, hogy a part menti terület a viszonylag nagy nyüzsgés ellenére jól adja a halat fényes nappal is, de tudtam, hogy az éjszaka során érhetnek még komoly meglepetések.
Az éjszaka előtti frissítés most kimaradt, hiszen összesen 5 kapásom volt a fényváltás, illetve az azt megelőző időszak alatt, minden halnál pótoltam az etetést, így abszolút nem volt indokolt kivenni a botokat vagy pluszban etetni. A besötétedés után, fél nyolc előtt elkelt a partközelben elhelyezett Scopex bojli, és ahogy felvettem a kontaktot a hallal, egyből éreztem, hogy ezúttal más ligában játszunk, mint a délután folyamán. Jó 10 perces fárasztás után láttam meg először a halat, ami után már csak az járt a fejemben, hogy ezt a halat meg kell fognom. Szerencsére a már jól bevált végszerelék most sem hagyott cserben, sikeresen kifáraszthattam és szákba terelhettem egy fantasztikus, 15 kilogramm feletti pontyot. Igazi vaskos, egészséges városlakó volt, akit a fotózás után fülig érő mosollyal engedtem vissza.
Az éjszaka folyamán több másik hal is érkezett 5 és 10 kilogramm között, a rövid, 24 órás horgászat utolsó hala pedig 8 óra után érkezett meg. Ezután sem a benti, sem a kinti etetésről nem érkezett több kapás, de így is végtelenül elégedett voltam az eredménnyel. Nagyon különleges peca volt számomra a Sarkadon töltött 24 óra, hiszen korábban nem volt lehetőségem kipróbálni az „urban fishing"-et, de ennél jobb első alkalmat el sem képzelhettem volna.
Forrás: Szabó Attila
EnergoTeam
