Nyáron nagy fejtörést jelentett a Maconkai-víztározó lakóinak étvágya. Valami „újat” kellett kitalálni, ugyanis szokásos etetési stratégiám nem hozott sikert. A beparittyázott gombócok semmilyen adalékkal nem tudták lecsalogatni a középső vízrétegben tartózkodó étvágytalan halakat. Ebben a fülledt, nyári időszakban mindig szívesen használom a Haldorádó Tüzes Ponty keverékét. Most sem tudtam elszakadni tőle, de hogy végül milyen változtatás hozott sikert számomra, azt a lenti sorokból megtudhatjátok.
Erre a horgászatra erősítésként barátnőm mellé Rozgondi Pali bácsit hívtam magammal. Júliusban sikerült összeegyeztetni szabadidőnket egy rövid nappali horgászat erejéig. Már kora hajnalban a gáton találtam horgásztársamat. Gyors kipakolás következett, majd a saját botjaim is csatlakoztak bedobott társaikhoz. Miközben világosodott, elkezdtem bekeverni az etetőanyagomat. A már sokszor bizonyított Tüzes Ponty keverékhez azonos ízű 20 mm-es oldódó bojlit és magmixet adtam, mindenből 2 kg mennyiséget öntöttem a dézsába. Az etetésre szánt és a csalizó bojlit is a lisztfinomságúra szitált etetőanyagból készítettem, és a saját Pellet Juice adalékába áztattam. Joggal kérdezhetitek, hogyan fogok összefogatni ennyi szemest ilyen kevés etetőanyaggal?
Spombbal szerettem volna bejuttatni a pépesre kevert anyagot a parttól 90 méterre lévő etetésre. A túlvizezett etetőanyaghoz élelmiszerszínezéket adtam. A célom ezzel az álaggal, hogy vízbe érve minél nagyobb felhőt hozzon létre a keverékem, a benne lévő nagyobb, darabosabb összetevők felületéről pedig süllyedés közben az etetőanyag leoldódva „levezesse” a vízközt lézengő pontyokat. A köd gyorsan felszállt, így én is munkába lendülhettem.
Az etetést a Pali bácsi és közöttem elhelyezkedő vízinövény-folt mögül végeztem, egy etetésen osztoztunk. A parittyázásnál már megszoktam, hogy az utolsó gombóc becsobbanása után általában 2 óra múlva jelentkezik a kapás. Ezzel az erős felhősítéssel azonban már etetés közben sikerült felkelteni a halak érdeklődését. Az első jelentkező nem habozott kifejezni tetszését, igazi füstölős kapás törte meg a hajnali csendet.
Bevágás után meglepődtem a nagy ellenállástól. Barátnőm szerencsére ki tudta venni az etetőbotot a kezemből, és még időben tudtam lazítani féken. Keményen megiramodott a hal, a fárasztás pedig elhúzódott. Közelünkben nem ültek horgásztársak, így elvezettem az állásunk elől a halat, ne szedje össze a bent várakozó szereléseket. Soha nem erőltetem az első halat, most sem tettem másképp. Az óvatos fárasztás miatt csak lassan veszített erejéből a megakasztott ellenfél. A parti sűrű vízi növényzet nem könnyítette meg a szákolást, messzire kellett nyúlni a merítővel még a legmegfelelőbb helyen is. Többször is kitört a merítő elől, sokadszorra sikerült csak beleterelni a szákba és partra segíteni. A matracra fektetve fertőtlenítést és egy gyors fényképezést követően megmértük a gyönyörű tőpontyot, ami 10,5 kg súlyú volt. Jól indult ez a keddi nap, soha rosszabb kezdést!
Visszaengedés után Pali bácsi csalit cserélt, és bizakodva fűzte a horog alá a 16-os, szivaccsal kikönnyített Tüzes Ponty bojlit. Egyik botját ő is az etetés közepére, másikat a túlsó szélére dobta, ahonnan az előző jelentkező is érkezett. Újra kézbe vettem a spombot, Évi töltött, és már repült is az újabb adag az etetés felé. A spomb vízbe éréskor élénksárgán csobbant fel, ami hajnali fényekkel megvilágítva különösen szép látvány egy fanatikus bojlis horgász számára. 8-10 dobást követően ejtést jelzett a swinger. Spombom épp az etetésre igyekezett, így barátnőm vágott be. Széles mosolya elárulta, sikeresen. Ügyesen terelte a hálóba a gyönyörű spanyol-pikkelyes pontyot. A matracra fektetve 4 kg-t nyomott. Természetesen ő is követte társát, vissza a vízbe.
A sikeren felbuzdulva igyekeztem elnyújtani az etetést, nagyobb szüneteket hagyva az egyes dobások között. Beszélgetésünket Pali bácsi jelzője szakította félbe. Gyorsan felpattant a székéből és bevágott a hirtelen érkezett kapásnak. Jó erőben volt ez a hal is, de az ügyes fárasztásnak hála gyorsan matracra került ez az éhes bajszos is. A 6 kg fölötti töves fáradtan tátogott horoggal a szájában. Nem bírt ellenállni a hajszálelőkére fűzött, kellemetlen szagú csalinak. Óvatos horogszabadítás után a hal a víz felé, a szerelék pedig a csalis vödör felé vette útját. Ismét a jól bevált kombináció került fel a hajszálelőkére, majd lendületes dobás után a bot újra visszakerült az állványra.
Utolsó dobásomhoz készültem a spombbal, mikor bal oldali botomon kis mozdítást jelzett a kapásjelzőm. Barátnőm ért oda és kérdezte, mi tévő legyen, mert a swinger újra visszaállt eredeti helyzetébe. Mire válaszolhattam volna, a hal megiramodott. Nem szeretek túl hamar bevágni bojlis módszernél a kapásoknak. Azt tapasztaltam, hogy jobb, ha kicsit hagyjuk pörögni a dobot és inkább pár másodperccel később vágunk be. Több szép halat vesztettem már el az elhamarkodott akasztás miatt. Ez esetben barátnőm jó ütemben nyúlt a bothoz, és nyugtázta: „Megvan!”. Egészséges tőponty vette fel a csalit. A gyors fertőtlenítést ügyes visszaengedés követte.
9 óra után már égetett a nap és a kapások száma is jelentősen csökkent. Lassan telt az idő és a levegő is csak ritkán volt hajlandó megmozdulni. Váratlanul Pali bácsi jelzője élénkült fel. Mindenki felkapta a fejét a hangra. A bevágás után egyből a fékhez kapott horgásztársam. A 3,5 lb-s bot szépen görbült a megiramodó hal alatt. „Ez biztos jó hal lesz!”, néztünk össze a kollégával. Az ellenfél végig erősen küzdött, fárasztás közben a bot spiccének többszöri rántása mutatta, amint a menekülő hal farkával üti a damilt. Rendesen bele kellett kapaszkodni a botba, hogy Pali bácsi lassan el tudja emelni a halat a fenéktől. Végre felbukkant! Itáliai tok csobogott a szák előtt. Szerencsére már kellőképp elfáradt. A véres-húsos bojli tetszett meg neki is. Kisvártatva a halőr is megérkezett és lemérte az éhes jelentkezőt. 10,63 kg-t nyomott a 113 cm hosszú tok. Ezennel is szeretnék gratulálni ehhez a gyönyörű fogáshoz!
Lassan telt az idő. Pali bácsi két óra kapástalanság után elköszönt tőlünk és hazaindult ebédelni. Én további próbálkozásra adtam fejem. A közeli horgászboltból sikerült kedvenc keverékemből vásárolnom, és a fent leírtak szerint kevertem össze a maradék magmixszel és bojlival. A reggeli tapasztalatokból kiindulva nem igyekeztem minél előbb letudni az etetést, mint általában szoktam. 5 percenként dobtam egy újabb adagot az etetésemre. Az újabb kapás mutatta, nem zavarja a halakat a felettük csobogó spomb, sokkal csábítóbbnak találták a képződő felhőt annál, hogy elmeneküljenek a zajtól. Sikerült még két szép halat fognunk aznap.
Ez a horgászat nem tartozott ugyan a legtöbb halat megmozgató maconkai pecák közé, mégis többre értékeltem ezt a pár megfogott halat azoknál az időszakoknál, amikor minden becsobbanó falatra rávetik magukat a bajszosok. Számomra ez a horgászat megtanította, hogy egy apró változtatás is mennyire eredményessé teheti az addig sikertelen időszakunkat. Nekem az egyik legszebb horgászélményem volt ez a közelmúltból, remélem, Nektek is tetszett!
Sipeki Gábor
Fotók: Jakubovics Éva
