Nem szeretjük a túlzottan „földhöz rögzített” gondolkodásmenetet, az egy helyhez történő végletekig kitartó ragaszkodást. Mint ahogyan sok mindenben, a horgászatban is szükség van némi változatosságra, így rendszerint, túráink helyszínéül mindig új és új horgászhelyeket szemelünk ki magunknak. Ez mind szép és jó, csupán annyi a „gond”, hogy annyi jó víz található ebben a piciny országban, hogy sokszor nem is egyszerű a döntés… Ám ezúttal hosszas keresgélést, valamint számos egyeztetést követően ismét sikerült eljutnunk egy remek helyszínre, amely név szerint nem volt más, mint a Nagykállói horgásztó. Az itt eltöltött 6 napos horgásztúránk részleteit olvashatjátok ebben az írásban…
2010. április 11. egy csodás vasárnap volt, amikor végre ismét elfeledhettük az egyhangú hétköznapok gondjait és újból a vízparton találtuk magunkat. Persze a „csodás” jelző mindössze a túra első napjának megkezdését, illetve a szabadság szimbólumát jelezte, hiszen szokásunkhoz híven ismét sikerült kifognunk a „tutit”, már ami a horgászat közbeni időjárást illeti. Az előzetes telefonálások alapján horgászhelyként a 12-es és 13-as állásokat kaptuk, melyek rögtön a 11 hektáros tó elején, az első két szigettel szemben találhatók.
Miután mindenki elfoglalta a maga helyét, a tábor kialakítása következett, majd amint végeztünk minden szárazföldi tevékenységgel, vízre szálltunk és kezdetét vette a radarozás, a bójázás és az alapozó etetés. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a medertérképezés során számottevő törést vagy púpot abszolút nem találtunk magunk előtt, csupán pár centiméteres eltérések lehettek az egyes szakaszok között. Ha sikerült egy valamelyest nagyobb kiemelkedést vagy mélyedést felfedeznünk, akkor rögtön el is láttuk őket a megfelelő jelölő eszközzel. Az időjárásra való tekintettel - mivel alapvetően az egész túránk alatt kellemetlen, hűvös, csapadékos időt sikerült kifognunk - a kis mennyiségű, de sűrűn megismételt, koncentrált etetési stratégiát választottuk, viszont kitartottunk most is a nagyhalas termékeink mellett, így elsősorban a büdös, illetve a büdös-fűszeres keverékű bojlikkal etettünk, csaliztunk. Természetesen e horogravalók (név szerint a Fish Steak, a Squid Magic, Monster Crab és Liver Spice) mellett különböző pelletekkel is etettünk - ezeknél szintén a büdös típusokat használtuk, amiket a Fantasy széria oxigénnel dúsított granulátumai közül válogattunk. Az alapozó etetést követően minden egyes behúzásnál egy kisebb, kimért adag vegyes csalogatóanyag került a leengedett végszerelék közvetlen körzetébe.
Véleményünk szerint, ami mindenképp külön említést érdemel, az a horgászat során alkalmazott csalizási technikáink. Korábbi tapasztalataiktól eltérően ezen a vízen azzal kellett szembesülnünk, hogy még egy meglehetősen „szűz” halállományról van szó, melyek még kevésbé mutattak érdeklődést a bojli iránt, így jelentős időnek kellett eltelni, mire sikerült megfejtenünk, hogy mi lesz a tuti. A legtöbb víztől eltérően itt a „nagy csali - nagy hal” elmélet teljes mértékben hanyagolandó, így - mivel a 20 mm-es golyókkal ritkán sikerült kapást kicsikarnunk - kipróbáltuk, hogy mi a helyzet a faragással. Mint ahogyan az a későbbiek során kiderült, ezzel a megoldással, illetve alkalmanként lebegtetéssel sikerült a rafinált bajszosokat leginkább becsapnunk.
Természetesen miután minden végszerelék a helyére került, kezdetét vette a türelemjáték.
Az első behúzásoknál, mint már feltehetően sokan mások, mi is beleestünk abba a hibába, hogy a tó közepén található sziget környékét vettük célba, mondván, hogy a legtöbb kapás majd úgyis itt lesz. Persze a halak sokszor másképp látják a világot, mint mi, így sok esetben alaposan meg tudják tréfálni az embert, de hát az a szép az egészben, hogy nekünk is tennünk kell valamit a siker érdekében! Miután azt tapasztaltuk, hogy a szigetek környékén egyáltalán nem mutattak érdeklődést a halak bevetett készségeink iránt, elkezdtük a tó partközeli, illetve nyíltvízi szakaszait erőltetni. Az első kapások ezekről a területekről érkeztek.
Ahogy teltek-múltak a napok, az időjárás kezdett egyre inkább elviselhetetlenné válni. Amint megérkezett egy markánsabb hidegfront, úgy hűlt le egyre gyorsabban a levegő és vele együtt a víz hőmérséklete is. Ez igencsak megnehezítette a dolgunkat, már ami a halfogást illeti, ezért a bojlikat még az eddigieknél is jobban, szinte már alig 15 mm-esre faragtuk. Az előzőkben ismertetettől eltérően, ebben az igen kedvezőtlen, átmeneti időszakban inkább a büdös-fűszeres bojlikat erőltettük, de időnként előkerült egy-egy gyümölcsös bogyó is repertoárunkból.
Szerencsére horgászatunk utolsó reggelére javuló tendenciát mutatott az időjárás, ezzel még lehetőségünk nyílt csomagolás előtt egy utolsó nagy hajrára. Ennek megfelelően újból felhelyeztük a büdösebb jellegű horogravalókat, melyek már a túránk elején bizonyítottak, de „próba-szerencse” alapon kipróbáltunk néhány olyan bojlit is, amelyekkel addig még nem sikerült halat fognunk. Ilyen volt például a Carp Dream Squid Magic, amellyel az utolsó reggelen Laci sikeresen megakasztotta, majd partra kényszerítette a Nagykállói túránk legnagyobb halát!
Sajnos, mint minden emlékezetes horgásztúránknak, ennek is elérkezett a vége: fáradtságtól kimerülten, de élményekben és nagy fogásokban gazdag, szenzációs túrát zártunk le szombaton! Összességében elmondható, hogy a Kállói-tó mind a halállományát, mind a környezetét tekintve egyedülálló, a vízparti faházak abszolút komfortosak (a többnapos horgászatok szempontjából, valamint véleményünk szerint), a tóban élő halak átlagos súlya is teljesen korrekt. Tehát röviden: kiváló volt az egész túra, hasonló eredményekben gazdag horgászatot kívánunk minden kedves horgásztársunknak!
