Egy év kihagyás után ismét lehetőségem nyílt ellátogatni testvéremmel egy háromnapos horgászatra a híres tatai Derítő-tóra. Ez a víz számomra mindig is különleges helyet foglalt el: vadregényes környezet, ahol minden bedobásban ott rejlik a lehetőség egy életre szóló élményre. Aki ismeri a tavat, tudja, hogy öreg, erőtől duzzadó pontyok és kapitális harcsák népesítik be – olyan halak, amelyek nem adják könnyen magukat.
A Derítő-tó története
A tó 1961-ben jött létre az Öreg-tó védelme érdekében. Az eredeti területen egy nagy erdő és mező húzódott, így a feltöltés után rengeteg természetes akadály – kidőlt fák, tuskók, gyökerek – maradt a mederben. Ez máig egyedi jellegzetességet ad a víznek: a halak számára biztonságos búvóhelyeket kínál, a horgászoknak pedig komoly kihívásokat. Nem véletlen, hogy sokan a Derítőt a „vadpontyok tavának” hívják.
Helyválasztás és taktika
Az idei túrán egy olyan szektort választottam, ahol szinte minden néhány méteren belül akadóval teli volt: bedőlt fák, tuskók, víz alatti gyökerek. Pontosan az ilyen helyeken szeretnek tartózkodni a nagyobb testű halak, így a kockázat mellett a lehetőség is adott volt. Tudtam, hogy itt nincs helye a finomkodásnak – minden másodperc számít, ha a hal megindul az akadó felé.
A szerelékem egyszerű, de erős összeállítás volt: elhagyós végszerelék súly gyanánt kővel, előtétként 0,50 mm-es fluorocarbon, előkének pedig merevebb 0,35 mm-es fluorocarbon különböző rigekkel. Ez a biztonságot és a kellő strapabírást adta.
Csali és etetés
Bár naptár szerint már őszben jártunk, az időjárás szinte nyárias arcát mutatta. Emiatt nem akartam túlzásba vinni az etetést – itt a pontos helyválasztás sokkal fontosabbnak bizonyult, mint a nagymennyiségű etetés. Mindössze pár szem bojlit dobtam a horog köré, kétféle ízvilágot váltogatva:
- Édes ananász (20 mm-es Max Motion bojli)
- Fűszeres Vörös Máj (24 mm-es Max Motion bojli)
Ez a kombináció jól működött: az édes csali a pontyok természetes kíváncsiságára hatott, a fűszeres pedig a nagyobb, idősebb példányok érdeklődését keltette fel.
A túra élményei
Három nap alatt összesen 15 halat sikerült szákba terelni, melyek közül 11 darab nagytestű ponty volt, 4 pedig kisebb méretű. Természetesen voltak halvesztések is – 9-10 hal leakadt vagy beúszott az akadóba, de ez a Derítőn szinte elkerülhetetlen.
A legemlékezetesebb pillanat egy 18,46 kg-os ponty fárasztása volt. Már az első megindulásából éreztem, hogy nem mindennapi ellenféllel van dolgom. A hal többször is megpróbált visszatörni a bedőlt fák közé, a fék folyamatosan dolgozott, a szívem pedig hevesen vert. Hosszú percek után végül sikerült a merítő fölé terelni – amikor a ponty teste végül a hálóban pihent, leírhatatlan megkönnyebbülést és boldogságot éreztem. Ez a hal nemcsak a túra, hanem az egész évem legszebb horgászélménye lett.
Összegzés
A Derítő-tó ismét bebizonyította, miért különleges hely a horgászok számára. A vadregényes környezet, az akadók adta kihívások és a kapitális halak mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a víz örök emlékeket adjon. Három nap alatt sikerült kihozni a maximumot: szép fogások, izgalmas küzdelmek, testvéremmel közös élmények.
A legfontosabb tanulság számomra: ezen a tavon sosem a mennyiség, hanem mindig a minőség a lényeg. Egyetlen kapás is jelenthet egy életre szóló halat. És pontosan ezért biztos, hogy újra visszatérek ide.
Írta és fotózta: Beke Barnabás
