Szabadidőm legnagyobb részét a pontyhorgászatnak szentelem. Mindig az öreg, rutinos halakat igyekszem horogra csalni. Ez persze nem egyszerű feladat, de megéri a fáradságot. A két napos Zalaszentmihályi horgászatom alatt is kitartóan pontyoztam. A túra végén szép eredményeket könyvelhettem el, és sok felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb.
A nyerő módszer
Minden tó egyéni, csak rá jellemző vonásokkal rendelkezik. Gondolok itt a terepviszonyokra, a vízmélységre, a halak szokásaira és minden más adottságra, amelyek a horgászat szempontjából nem elhanyagolhatóak. Nem csoda tehát, hogy ahány víz annyi szokás. A bojlis horgászmódszer szinte minden tavon eredményesen működik, de igazán sikeresek csak akkor lehetünk vele, ha a módszeren úgymond igazítunk az adott vízterület sajátosságainak megfelelően. Így kellett cselekednem a Zalaszentmihályi horgászatom során is. A jó horgászhelyek felderítése, és az etetés helyének kiválasztása nem volt egyszerű feladat. A nehézséget a rengeteg tökéletes haltartó hely okozta. Ha egy teljesen nyílt vízterületen rábukkanunk egy nádszigetre, vagy esetleg néhány fatuskóra az ösztöneink rögtön azt súgják, hogy megvan az etetés ideális helye. No de mi a teendő ott, ahol már szinte mozdulni sem lehet a vízben álló ágaktól? Szerencsémre Tamás már jól ismerte a vizet, így segítségével hamar rátaláltam egy általam is jónak vélt területetre. Az alaptáborunkat jelentő stég előtt kb. 22 m-re egy figyelemreméltó akadó sor húzódott. Az aljzat a legtöbb helyen iszapos volt, másutt viszont szilárd talajt éreztem. Kétség nem férhet ahoz, hogy a pontyok fürödték ki az iszapot. Bíztam benne, hogy ez lehet a már jól megszokott útvonaluk vége, vagy netán a kezdete. Mert bizony az öreg óvatos halak rendszerint a már jól megszokott víz alatti ösvényeiken közlekednek.
Úgy döntöttem, hogy három egymástól teljesen független etetést fogok kialakítani. A közöttük lévő távolság kb. 10 méter volt. Egy bottal egyszerre egy helyet horgásztam meg, így két kézséggel horgászva egy etetés állandóan "pihent".
| 
|
| 
|
Az etetőanyag bojliból és lófogú kukoricából tevődött össze. Az első beetetésre délután 5 órakor került sor. Mind a három helyre, három marék kukoricát, és két marék bojlit szórtam. Az etetőanyag kb. 1 m2-nyi területet fedett le. Elsőre ez a mennyiség talán egy kicsit kevésnek tűnhet, de a halakat hatékonyan a horog közelébe csalta. A viszonylag kevés beszórt etetőanyag indokolttá tette a ráetetést. Minden hal, vagy kapás után 15 szem bojli repült a horog köré. E művelethez a rövid távolság miatt még csúzlira sem volt szükség. Az etetés közvetlenül az akadó sor előtt terült el. A megakasztott halat így fixen meg kellett tartani, és minél előbb a felszín közelébe kényszeríteni. A fárasztás sokszor 8-9 másodpercig sem tartott. A halat szó szerint ki kellett tépni a vízből, mert bizony, ha nem lettem volna elég gyors, kudarccal végződtek volna a küzdelmek. E brutális fárasztások indokolttá tették a 200-300 gr-os botok használatát. A nagy áttételű orsók is nélkülözhetetlennek bizonyultak. Segítségükkel néhány tekerő mozdulattal villámgyorsan jelentős zsinórt nyerhettem.
A túra során kizárólag erős fonott zsinórokat használtam. Ezek jól bírták a fárasztás során fellépő óriási terhelést.
Kudarcok után még édesebb a siker
Az etetés után rögtön nekiláttam két hely meghorgászásához. Most esett meg velem először, hogy nem bíztam a bojlimban. Pedig a módszer alapja a bizalom, és a hit. Hinni kell abban, amit teszünk, mert ha nem így cselekszünk, akkor már eleve kudarcra van ítélve minden próbálkozás. Azonban a bizalom hiánya esetemben nem volt egészen alaptalan, ugyanis sohasem bojliztam még előetetés nélkül. Egészen éjfélig mozdulatlanul álltak a jelzők, és közben az eső is eleredt. Hiába pakoltam be mindent az ernyő alá, a cuccaim és jómagam is alaposan átnedvesedtünk. Teljesen úrrá lett rajtam a kedvetlenség és a keserűség. Egészen fél egyig tartott ez az állapot, mert ezután megtörtént az első kapás. A karika lassan emelkedni kezdett, majd felért a botig. Bevágás, majd egy rövidke küzdelem, és már a stégen is volt egy 4 kg-os tükörponty. Ezt követően izgalmakban bővelkedett az éjszaka. Sorba követték egymást a szebbnél szebb kapások. E nagy aktivitás reggel 5 óra tájékán hagyott alább. Az éjszaka folyamán öt olyan kapás volt, amely választ érdemelt, ebből három halat sikerült megszákolnom. A legnagyobb példány 6 kg-ot nyomott. A nappal eseménytelenül telt el. Reggel fél tízkor sikerült fognom egy 4 kg-os pontyot, de azután a totális kapástalanság következett. A nap szépen kisütött, így alkalmam nyílt az elázott cuccokat, no meg magamat megszárítani. Az egész éjszakai virrasztás kiszívta az erőmet, és rám tört a fáradtság is. A nappali szundikálás így elkerülhetetlen volt. Mindenképpen fel kellett töltődnöm egy újabb éjszakai kihíváshoz. Azt hiszem délelőtt 11 órától este nyolcig ez tökéletesen sikerült. A hosszú pihenésnek köszönhetően egész éjjel ébren tudtam várni a kapásokat. Szükségem is volt az éberségre, hiszen sokszor csak a csoda, no meg a hosszú nyél mentette meg a botjaimat. Bizony a hosszú nyél, mert ha mondjuk 10 cm-rel rövidebb lett volna a botom nyele, akkor már nem tudtam volna elkapni. Az éjjeli horgászat ismét sikeres volt. Ezúttal is három ponty bánta az éberségemet. Nem úgy Tamás esetében, aki a második éjszakát már pontyozással töltötte el. Este héttől reggel négyig nyolc kapást sikerült elérnie, ebből hét hal került ideiglenesen rabságba. Már furcsállnám is, ha közülük az egyik nem lett volna 10 kg-on felüli. Amint a későbbiekben kiderült, 10,5 kg-ot nyomott a rekordlistás tükörponty. Tamás többi hala - hasonlóan az enyémekhez - 4-5 kg közöttiek voltak.
| 
|
| 
|
| 
|
| 
|
Kettő éjszaka alatt 11 - érdemleges - kapást sikerült elérnem, ebből 6 pontyot bírtam megfogni. Ez nem is volt annyira rossz teljesítmény egy számomra még teljesen új és ismeretlen tavon. Persze Tamás a túra során sok hasznos információval látott el, amelyek nagyban befolyásolták a végeredményt. Létezik néhány olyan víz az országban, amelyek pár hét leforgása alatt belopták magukat a szívembe. A Zalaszentmihályi tónak ez kettő kurta nap alatt sikerült.
