Bled az európai pontyhorgászat ikonikus helyszíne. A halak, a környezet mind-mind olyan tényezők, melyek minden pontyhorgász szívét megdobogtatják. Ez az a hely, ahová csak visszavágyik a horgász szíve. Ez az év sem telt el Bled nélkül, tartsatok velünk!
Az első és legfontosabb dolog a jegyek megvétele, melyre január 1-jén már érdemes sort keríteni. Sok nap már ekkor betelik „aki kapja, marja" alapon. A jegyeket ezen a weboldalon lehet megvásárolni: http://buy.ribiska-druzina-bled.si/rdbled/internet/rdbled.aspx?lang=en
A már szokásosnak mondható nyári horgászatom vészesen közeledett, mely amolyan nyaralással egybekötött peca volt, családommal érkeztem. A tóról már írtam részletesen korábban így azt most kihagynám. Itt olvashattok róla: https://www.haldorado.hu/topikok/bojlis-horgaszat-c5/bojlis-kalandok-kulfoldi-vizeken-c78/ahova-el-kell-menni-a5771
A taktikámról annyit, hogy igyekszem mindig egy helyet alaposan feltérképezni és meghorgászni Bleden, véleményem szerint ez hatékonyabb, mint jönni-menni és keresni a halat, de persze vannak kivételek! Ember tervez, azonban mindig a körülmények döntenek. A tó talán legjobb része június 15-ig kíméleti terület, sok hal azon a részen szokott ívni. Azt terveztem, hogy június 16-án, amikor oldódik a tilalom, ezt a viszonylag háborítatlan részt meghorgászom. Azonban mivel láttam, hogy sok hal még ott tartózkodik és még az ívással vannak elfoglalva, másképp határoztam. A tó nyugati oldala felé vettem az irányt bízva abban, hogy ott táplálkozni is fognak a halak.
Egy csalira alapoztam a pecát, nevezetesen a Kókusz & Tigrismogyoró bojlinkra. Ezen belül a teljes paletta velem jött a pecára, nem akartam variálni az ízeket, bíztam ebben és egy BIG-ben. Precízen feltérképeztem Deeper segítségével egy helyet, melyet később pontosan és ütemesen etettem. A pontosság döntő tényező Bleden, ezt nem árt észben tartani. Az idő telt, a halak pedig nem nagyon voltak aktívak, nem reagáltak az etetésemre. Azt viszont láttam, hogy sok hal vízközt tanyázik, így bedobtam két zig riget 7 és 8 méteres mélységben felkínálva. Kisvártatva egy kisebb domolykó húzta el a fekete szivacsot. A domolykó a „bledi törpeharcsa", rengeteg van belőle és nem szégyenlősek, felveszik a bojlit is. Későbbiekben zigre nem volt érdeklődő, majd a fekvő csalira sem, az idő pedig fogyott, így lépnem kellett, vagy hősi halált halok és kitartok helyemen.
Mint írtam, lépnem kellett…
Sokszor a legváratlanabb helyeken jön meg a siker! Most megosztok veletek egy történetet: Bleden az általam jónak vélt helyet hátrahagyva úgy döntöttem, cserkelek egyet. A képeken is látható csónakház előtt észrevettem egy kisebb pontycsapatot, amint békésen napoznak. Gondoltam, kaptok egy kis bojlit, aztán visszatérek. Nagyjából 2 órával később visszatértem a helyre, és bár nem láttam a halakat, éreztem, hogy valahol itt vannak. Ez a hely egy strand mellett található, így napközben rengeteg a fürdőző és egyéb vízi sportoló. A pontyokat azonban abszolút nem érdeklik a fürdőzők! Miután pár „jó képességűt" elküldtem egy picit délebbre, melegebb éghajlatra, akik a csónakház tetejéről ugráltak a szerelékem fölé, kisvártatva úgy elfütyült a balosom, hogy még most is beleborsódzik a hátam! Az izgalmas fárasztás egy gyönyörű tükröst eredményezett, majd utána röviddel volt még egy halam, amely sajnos meglépett. Másnap már nem adott kapást ez a hely, de nem csüggedtem! Tanulság: ne legyél lusta, emeld fel a feneked, keresd a pontyot, vedd észre, és ha minden klappol, fogd meg! Cserkelve egy szem lebegő csalival, pop-up riggel is lehetséges nagy pontyot fogni!
A visszatérés:
Peti már egy bő éve elültette a bogarat a fülemben Bleddel kapcsolatban. Minden évben páratlan pontyokkal és ámulatba ejtő képekkel borzolta a kedélyeket, köztük engem is. Az álmodozást idővel tettek követték, és 2021 januárjában megvettem én is a 3 napra szóló horgászengedélyt erre a csodálatos tóra. Ekkor még nagyon messze voltunk a részletek tervezésétől, hiszen a várva várt túra csak októberben következett, de nem telt el nap vagy telefonbeszélgetés Petivel anélkül, hogy ne ejtettünk volna szót róla. Az idő azonban gyorsan repült, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a jövő héten már utazunk Szlovéniába…
Rengeteg jót hallottam már a Bledi-tóról. Tátott szájjal néztem az itt készült képeket és a hihetetlen fogásokat. Peti már részletesen bemutatta a tavat és a szabályokat egy korábbi írásában, ezért arra én most nem térek ki. Sok neves horgász fordult meg már a Bledi-tó partján, néhányan közülük fogtak gyönyörű pontyokat, de sokaknak beletört a bicskája. Én épp ezért reális célokkal érkeztem, egy értékelhető pontyot szerettem volna fogni, de azért titkon álmodoztam egy csüngő hasú tükrösről.
Az első nap még nem a horgászaté volt a főszerep. Sétáltunk a tó körül, megnéztünk néhány helyi látványosságot és egy hangulatos part menti étteremben vacsoráztunk.
Késő délután elfoglaltuk a szálláshelyünket, majd este Petivel tettünk még egy kört a tó körül és kiválasztottuk a helyeket, hogy másnap hajnalban hova pakolunk majd le.
A tó egyik felkapott helyét választottuk, a legendás templommal szemben. Mivel erre a helyre sokan pályáznak, nem akartuk a véletlenre bízni a dolgokat, minden nap már hajnali 4 óra előtt kipakoltunk és reménykedtünk, hogy senki nem lesz nálunk elszántabb. Szerencsére senki nem volt olyan friss, mint mi, ezért a három napot sikerült ugyanazon a helyen végighorgászni.
A helykeresésben nagy segítségünkre volt egy Deeper halradar, illetve egy marker ólom, ezeknek köszönhetően nagyon pontos képet kaptunk a mederről. Én az etetésem távolságát 75 méteren határoztam meg és spomb segítségével igyekeztem ezt a lehető legpontosabban kialakítani.
A taktikámat egy bojlira alapoztam, a klasszikusnak számító Spicy Red Liver 24 mm-es változatára. Ebből napi 3-3 dobozt etettünk be, ami összesen 2,4 kilónak felel meg fejenként. Ezt egészítettük még ki tigrismogyoróval – ezt itt nagyon kedvelik a pontyok – és egy kevés C6 pellettel Fűszeres Kolbász ízesítésben. Ezzel el is értük a napi 5 kilónyi beetethető maximumot. Csalikkal az első nap még kísérleteztem, egy érdekes hóember kombinációnak köszönhettem az első halamat is, amely rögtön megközelítette a 17 kilót. Nagyszerű kezdés: rögtön az első nap délutánján már pontyot tudtam fogni! Nagyon elégedett voltam. Ezzel a célomat már el is értem, de éreztem, hogy jó úton járok, és tartogat még számomra meglepetéseket Bled.
Sötétedés után fogtam még egy pompás tükröst, korábbi társához hasonló súlyban. Ő már az egy szem fűszeres golyót húzta el, amelyet egy apró trükkel könnyítettem ki.
Nagyon kedvelem ezt a csali-felkínálást, ezért másnap reggel már sokat nem variáltam. Mindkét botomra egy szem 24 mm-es Spicy Red Liver golyó került, amelyet egy 8 mm-es parafarúddal könnyítettem ki. Ezzel még a nagyon óvatos, rutinos pontyokat is be lehet csapni. Ezt a csalit egyik kedvenc előkémen kínáltam fel, ami a Combi rig volt. Sokszor bizonyított már ez az előke, most sem okozott csalódást, egyetlen vesztett halam sem volt.
A második nap nagyon jól indult. Üres volt az egész part. A csendet és a tükörsima vízfelszínt csak egy-egy megugró ponty loccsanása törte meg. A reggeli etetést követően, amint világosodni kezdett, mindkét végszerelékem a helyére került. Miután végeztem a fontos teendőkkel, mély álomba merültem a pontymatracon. Egy óra sem telt el, és egy erőteljes húzós kapás érkezett a jobb oldali botomra. Lomha jószág volt, igazi „nagyhalas" védekezéssel. Mikor először megpillantottam a kristálytiszta vízben, még nem láttam mekkora valójában. Tett még néhány tiszteletkört, majd engedelmesen csúszott a merítőbe. Petivel szinte egyszerre mondtuk, hogy 20+… A meredek part és a hal súlya miatt az összes erőmre szükség volt, hogy a bölcsőbe tudjam emelni az óriást. Csodás hal volt, titkon egy ilyenben bíztam, és lám, a sok erőfeszítés, a pontos horgászat és a kitartás meghozta gyümölcsét. Közel 24 kiló volt a hatalmas tükrös. Leírhatatlanul boldog voltam, minden álmom teljesült ezzel a hallal.
Miután elkészítettük a fotókat és útjára engedtem az új egyéni rekordomat jelentő jószágot, elégedetten ültem le a székembe. Sikerült, csak ez járt a fejemben… Sokáig nem elmélkedtem, még sok időnk volt a horgászatból. Itt még nem is sejtettem, mennyi izgalmat tartogat számunkra a hátralévő szűk két nap.
Továbbra is kitartottam a pontos és a folyamatos etetés mellett. Nagyon szépen felépült a horgászatom. Jól látszott, hogy az esti órák a legjobbak, ekkor érkezett a legtöbb kapás. A második nap estéjén három halat is fogtam. Két gyönyörű pontyot és egy meglepetés harcsát.
Elégedetten, de hullafáradtan pakoltunk be a kocsiba. Nem sok erőnk maradt, de még mindig volt egy napunk. Az állapotunkon sokat nem segített, hogy legjobb esetben is maximum 3 óra alvás várt ránk…
Miután megvolt a reggeli etetés és az összes szerelék a helyére került, az utolsó nap is egy kis alvással indult a még száraz pontymatracon. Olyan mélyen elaludtam, hogy turisták jöttek ébresztgetni, nincs-e bajom és életben vagyok e… Jót nevettem és mivel angolul is alig beszéltek, el kellett nekik mutogatnom, hogy minden rendben. A harmadik nap jelentősen lassabban telt. Ez a nap volt eddig a leghidegebb, és az erőnk is a végét járta. A kora délutáni órákban viszont megérkezett az első kapás, és innentől kicsit felpörögtek az események.
Estére megjött az ígért hidegfront széllel és esővel. Ez nagyon jót tett a víznek és a halaknak is. Ahogy besötétedett, jött is a következő kapás. Végre egy töves, nagyon megörültem, hogy a sok tükrös mellett ezt is kipipálhattam a bakancslistámon.
Hideg volt és nagyon fújt a szél. Már az utolsó órában jártunk, amikor ismét a jobb oldali botom jelzője szólalt meg. Egy elég bátortalan kapásnak emeltem be, ellenfelem azonban hamar tudtomra adta, hogy vegyem komolyan. Leoldalazott egészen a helyünktől jobbra található bedőlt fákig és bő 20 percen keresztül nem hagyta magát a vízfelszín közelébe húzni, pedig nem bántam vele kesztyűs kézzel. A tiszta vízben fejlámpa fényénél is jól kivehető volt a hatalmas test. Vele küzdöttem a legnagyobbat, de a sorsát ő sem kerülhette el, Peti pedig nem hibázott, elsőre alátolta a merítőt. Látszott, hogy hatalmas halról van szó ismét. Tudtuk mindketten, hogy megint sikerült átlépni azt a bizonyos határt. Mérlegeléskor több mint 22 kilót mutatott a mérleg.
Nem is igazán jutottam szóhoz, ez már csak tényleg a hab volt a tortán. Már vissza sem dobtam a szerelékeket e hal után, nekiálltam inkább pakolni.
Mint két zombi, úgy vánszorogtunk ki a kocsihoz. Alig álltunk a lábunkon. Vegyes érzelmekkel, de boldogan ért véget a peca. Nekem nagyon jól sikerült ez a horgászat. Összesen nyolc pontyot sikerült fognom, melyek átlagsúlya meghaladta a 18 kilót. Ez is mutatja, mennyire a részletekben rejlik a siker. Ebből a közös túrából most én jöttem ki jobban, de egyedül nem sikerült volna nekem sem ilyen eredményt elérni. Petivel közösen küzdöttük végig ezt az embert próbáló pár napot, közös a siker is.
Még így, több hét távlatából is kiráz a hideg ezektől a képektől és a felejthetetlen élményektől. Talán 2022-ben kimarad ez a csodás víz a túratervek közül, de egy biztos, hogy nem utoljára jártam itt…
Köszönöm az élményeket, Bled, még visszatérünk!
[s]Írta: Szoják Benedek & Rokolya Péter
Fotók: Kieta Bettina, Rokolya Péter, Szoják Benedek
