Szinte nincs is olyan horgász, aki ne hallott volna már a kenyérrózsáról mint csaliról, ám alig-alig akad olyan, aki valóban, akár rendszeresen is használná. Jómagam több mint 10 éve tűztem először horgomra, és azóta is előszeretettel használom, amikor a horgászmódszer és a körülmények ezt lehetővé teszik. A napokban újra szép eredményeket hozott, de nem ezen lepődtem meg. Az okozott meglepetést, hogy két olyan horgásztársamról is kiderült, hogy sosem próbálta még ki a kenyérrózsát, akiket horgászati tudásuk, eltökéltségük miatt nagyra tartok, és akik bizony egyes módszerekben messze előttem járnak.
Elkényeztet minket a horgászcikk-ipar, újabbnál újabb felszerelésekkel, etetőanyagokkal, csalikkal rukkolnak elő, súlyos pénzeket ölnek a fejlesztésekbe és bizony ezek a csalik egyre hatékonyabbak, egyre specifikusabbak. Könnyű, de egyben nehéz dolga is van a horgásznak, amikor csalit, etetőanyagot választ, hiszen a gyártók egyes víztípusokra, vízhőmérsékletre, halfajra külön-külön is kidolgoznak termékeket. Mióta felhagytam a versenyhorgászattal, nem tudom követni a rengeteg újdonságot, de nem is akarom, sokkal inkább az egyszerű horgászatra törekszem. Ez persze nem jelenti azt, hogy új ízesítésű kukoricákat, új pelleteket, új etetőanyagokat ne próbálnék ki szívesen. Sokkal inkább azt jelenti, hogy ugyanolyan lelki nyugalommal ülök le horgászni egy vekni kenyérrel, mint a legújabb, legcsodálatosabb etetőanyaggal és csalival.
Mi is az a kenyérrózsa?
A tapasztalt dunai keszeghorgászok nyilván mosolyognak, de sejtésem szerint többeknek segíteni fog, ha jól meg tudom fogalmazni, illetve be tudom mutatni ezt a csalit. (Természetesen, ha jobban, egyszerűbben körül tudjátok írni, akkor a hozzászólásoknál megtehetitek, meg is köszönöm, ha segítetek!) Szóval a kenyérrózsa, az nem kenyérgombóc és nem is kenyérhéj! Igazi jó kenyérrózsát friss fehér kenyérből lehet gyártani. Egy időben forgalomban voltak úgynevezett „horgászkenyerek” is, mostanában nemigen találkozom velük a horgászboltok polcain, és akkoriban se próbáltam ki őket, így állást nem foglalnék se mellettük, se ellenük.
Az egyes pékségek kenyerei között is jelentős különbségek vannak, keressük a házi jellegű, minél tömörebb termékeket, a multik által gyártott foszlós, könnyű kenyér nagyon rosszul tart a horgon. Horgászbarátom, akitől ezt a csalizási módot tanultam, minden reggel az őrületbe kergetett: 6 órakor nyitott a pékség mintaboltja és csak az ott sütött fehér kenyér jöhetett szóba, így soha nem érkezhettünk időben a vízpartra. Persze ez már a másik véglet, de mindenesetre érdemes próbálkozni, lesz jobb és rosszabb minőségű termék is.
Vásárlás után a kenyeret azonnal csomagoljuk nejlonzacskóba és tartsuk árnyékban. Nem kell nagy mennyiséget vennünk, negyed kiló bőven elég egy több órás horgászatra. A csalizásnál még elronthatjuk a dolgot, ha kezünkben sodorgatjuk, nyomkodjuk a kenyérbelet, akkor nem fogja magát a vízben kellően kirúgni. Teendőnk mindössze annyi, hogy a kicsippentett körömnyi kenyérdarabot egy ponton erőteljesen összenyomjuk, és az így kialakult tömör részbe szúrjuk a horgunkat. A profibbak eleve a horog öblén, nagyobb méretű csalinál a horog szárán nyomják össze a kenyeret. A jó kenyérrózsa vízbe érkezve duplájára dagad és percekig tart a horgon. Nem kell megijednünk a csali méretétől, a halak legtöbbször gyanútlanul gyűrik le a 2 cm átmérőjű csalit is.
Miért és mikor alkalmazzuk?
Több olyan jellemzője van a kenyérrózsának, ami miatt csali arzenálom kedves tagja lett, ám talán szelektáló hatása az, amit ki kell emelnem. Igen jól használható törpéktől vagy apróhalaktól hemzsegő vízen, de ezzel nem azt állítom, hogy nem veszi fel a törpeharcsa, vagy a snecik, apró keszegek nem rontanak rá, mindössze sokkal kevésbé teszik ezt, mintha csontival, gilisztával vagy csemegekukoricával horgásznánk. A csali méretét könnyen tudjuk szabályozni, ami lehetőséget ad, hogy alkalmazkodjunk a halak kapókedvéhez. Minden bedobásnál újracsalizunk, így akár bedobásról bedobásra növelhetjük vagy csökkenthetjük a csali méretét. Nagyon jó tulajdonsága még az, hogy a horgot teljesen el tudjuk rejteni benne, így ha túl közel merészkedünk az akadóhoz, még lesz lehetőségünk korrigálni. Persze kellő óvatossággal, mert ha lepottyan a csalink, máris a csupasz horgot kell kiügyeskednünk az ágak közül, ami sokkal nehezebben szokott menni. Fontos azt is tudnunk, hogy a kenyérrózsa, amíg teljesen át nem ázik, addig könnyebb a víznél, de később, ahogy átázik, érvényesül nem is csekély súlya. Ezt mindenképpen figyelembe kell vennünk az úszó kiválasztásánál és kisúlyozásánál, viszont cserébe bizonyos, hogy ez a csali a leghígabb iszapba sem fog belesüllyedni. Végül, de nem utolsósorban könnyű beszerezhetősége miatt ajánlom. Horgászboltot ritkán találunk nyitva reggel 5 órakor, legtöbbször útba sem esnek, de egy-egy kisebb élelmiszerbolt, esetleg pékség biztos akad útközben, ahol úgyis megállunk kávézni, reggelit vásárolni, itt érdemes egy negyed kiló kenyeret is a kosárba rakni. Legfeljebb, ha nem tetszik a halaknak, elfogyasztjuk mi.
Bármikor, szinte bármely horgászmódszernél kipróbálhatjuk ezt a csalit, de legeredményesebbek a tavaszi időszakban és nyáron leszünk. A felmelegedő vizek sekélyebb részein portyázó, a gyékényekben, nádasok szélén, akadókban csipegető halak megfogására tartom legalkalmasabbnak, de sokszor húzott már ki a pácból rekkenő kánikulában is.
Van azonban komoly hátránya is, amely néhány módszernél kényelmetlenné teszi használatát, talán ezért is alkalmazzuk egyre kevesebben. Matchbotos horgászathoz nem ajánlom, mert a zsinórsüllyesztésnél nagy valószínűséggel leválik a horogról. Rakós botos horgászathoz csak nyugodt embereknek javaslom, hiszen kapás nélkül is legfeljebb 5-8 percig marad a horgunkon, így minimum ilyen időközönként újra kell csaliznunk. Fenekezni sem tökéletes a fentiek miatt, bár a nyugalomban lévő készségen és az itt alkalmazható nagyobb horgokon tovább tart, de az első villámgyors kapás után csalizhatunk újra.
„Akkor mi is maradt?”, kérdezhetitek. Alkalmazható spiccbotos horgászatnál vagy matchbottal, de kétpontos úszóval, közelre horgászva. Én legtöbbször bolognai bottal alkalmazom, vagy kézben tartott pickerbottal. A fenekessel se horgászom ilyenkor távolra és legtöbbször etetőkosarat sem használok, csak egy kisméretű ólmot.
Nézzük akkor, hogy a gyakorlatban hogyan is néz ki, egy kenyérrózsás horgászat. Természetesen nem kell szó szerint követni az alábbiakat, mindenki annyit használjon fel belőle, amennyi jólesik. Tudni kell ugyanis, hogy én egy csavargó típusú horgász vagyok, képtelen lennék egy szezont egyetlen horgászvízen végighorgászni, sőt ritka az, hogy egy hosszabb horgászat alatt egyetlen helyet horgászom csak meg. Természetesen, ha sokan vannak a parton, megülök én is egy helyen, de ha tehetem, akkor megkeresem a halat, és nem várom meg, amíg ők keresnek meg engem. Ebből az következik, hogy horgászat előtt mindig bősz pakolásba kezdek otthon, hogy csak a legszükségesebb kellékeket vigyem magammal. Legtöbbször egy 6 m-es bolognai bot, egy szék, egy merítő és némi aprócikk a felszerelés mindössze.
Már a szerelék összeállításánál készülnünk kell a kenyérrózsa használatára. A 6 m-es bothoz, átlagos állóvízhez 2-3 grammos, vastag antennájú úszót válasszunk, és ne súlyozzuk ki hajszálpontosan, inkább kevésbé terheljük, hogy úszónk elbírja a csali változó súlyát is. A jelzőólom-horog távolság kicsi, maximum 10 cm legyen, és bátran használjunk nagyobb horgokat, akár 6-os méretűt is. A feederezéshez, lebegő csalikhoz ajánlott horgok között fogjuk megtalálni az ideális típusokat. Vegyük figyelembe még azt is, hogy ilyenkor nagyobb halakra vadászunk, teljesen felesleges finomkodnunk, nyugodtan használhatunk 25-ös főzsinórt és 20-as horogelőkét, ha a helyzet úgy kívánja. Persze ezt egy átlagos bolognai bot nem bírja el, ilyenkor én egy erősebb, 4,5 m-es telematchet fogok be, a bolognain meg maradok a 20/16-os vagy 16/14-es zsinórvastagságnál.
Amennyiben lehetőségünk van, a vízparton úgy rendezkedjünk be, hogy pillanatok alatt odébbállhassunk, vagy akár le se pakoljunk, ha kizárólag cserkelő horgászatra készülünk. Mit is jelent ez? Mindössze annyit, hogy a kenyérrózsás horgászat lehetőséget teremt arra, hogy etetés nélkül horgásszunk és megkeressük a halat. Általában ilyenkor valami akadó, halbúvóhely mellett igyekszem horgászni, ami lehet egy elsüllyedt bokor, egy partot szegélyező gyékénysáv vagy bármi, ami megtartja a halat. Igyekszem centiméter pontosan az akadó mellé helyezni a csalit, de előtte a nyílt vízen megnézem, hogyan viselkedik az úszó, milyen mértékben áll be bedobásnál és mennyire süllyed le, amikor átázik a kenyér. Ennek tudatában szinte ki lehet tapogatni az akadót. Bedobás után várok 1-2 percet, majd óvatosan odébb húzom a szerelést. Kellő gyakorlattal érezni lehet a kenyér súlyát, így megbizonyosodhatunk arról, hogy csalink a horgon van még. Újabb 2 perc múlva újra megmozgatom a csalit, és ha még mindig tart, akkor egy erőteljesebb, szinte bevágásszerű mozdulattal leszakítom a horogról. Csalizás, majd újabb bedobás következik. Egy helyen úgy fél-egy órát érdemes maximum maradnunk, ennyi idő alatt a környéken szedegető halak, meg kell, hogy találják horgunkat, illetve a fenéken maradt kenyérdarabokat. Kapástalanság esetén - vagy ha máshol halmozgást látunk - jobb, ha odébbállunk. Esetleg „csalhatunk” annyit, hogy egy-két marék kukoricával megetetjük a helyet, és később visszanézünk.
Szerencsés esetben gyorsan megtaláljuk a halakat, és sorozatban jönnek a kapások, a keszegek, kárászok mohón kapnak, sokszor be sem áll az úszó, már csipkedik, néha le is verik a csalit a horogról. Amikor elcsendesedik a környék, és nem billeg egyfolytában az úszónk, akkor bújtak ki a pontyok az akadóból. Komótos, látványos kapásokkal jelentkeznek, ennél a csalinál nagyon ritkán találkozom piszmogós halakkal. Megfogja a csalit, és már menne is tovább. Egy-egy kisebb akadóból is foghatunk több halat, a minap egy fél négyzetméteres elszáradt kóró-csoport mellől 5 pontyot fogtam félóra alatt, a hatodik rátekert a gazra és meglépett, ráadásul a beakadt készséggel a búvóhelyüket is felszakítottam. Persze van olyan is, hogy csak a keszegek tülekednek. Nehéz döntés, de én ezt a helyet is otthagyom, és esetleg visszanézek egy előző, kukoricával megszórt helyre, vagy új helyet keresek. Minél többször, több helyen állunk meg, annál nagyobb az esélyünk a halfogásra. Az újabb helyeken az úszó viselkedését figyelve tudjuk követni a vízmélység változását, és bizony sokszor rájövünk, hogy a halak aznap valamiért egy adott mélységű helyet szeretnek. A későbbi horgászataink során is komoly segítséget jelenthet, ha meg is jegyezzük a különböző helyek tulajdonságait. Ezt a cserkelő módszert talán csatornákon lehet a legsikeresebben alkalmazni, én is a Nyugati-övcsatornán láttam a legtöbb így horgászó embert, de bárhol alkalmazhatjuk, ahol valami búvóhelye akad a halaknak.
Persze az is előfordul, hogy nem tudunk, vagy nem akarunk több helyet meghorgászni, ekkor sem kell lemondanunk a kenyér alkalmazásáról, de ebben az esetben etetnünk kell. Ilyenkor csak a csaliban térünk el az általános horgászattól, az etetőanyagnál is mindössze annyit tartok célszerűnek, hogy kerüljön bele kenyér, mint ahogy más csalinál is célszerű az etetőanyagba is keverni a horogra tűzött finomságból. Különösen erős vagy viharos erejű szélnél, amikor rákényszerülök a cserkelés felfüggesztésére, akkor szoktam egy helyen megülni, és etetéssel kedveskedni a halaknak. Ilyenkor kényelmesre veszem a figurát, úszós távolságra, maximum 15 méterre etetek, és ezt a távot egy pickerbottal, 10-15 grammos ólommal szerelve, kenyérrel csalizva horgászom meg. Ezt a készséget nem illik letenni, természetesen feltámasztom, de kezemben tartom a botot és próbálok reagálni a villámgyors kapásokra. Nem egy unalmas módszer, rettenetesen élvezetes a kezemben érezni a csalira rávágó halak minden mozdulatát. A szél sem zavaró, sőt azt vettem észre, hogy nagy szélben a kapások is sokkal mohóbbak.
Végül, nehogy félreértsük egymást, el kell árulnom, hogy a kenyérrózsa nem csodacsali, nem ízesebb, nem horogállóbb és nem szuperebb az egyéb csaliknál, egyszerűen más. Nem muszáj úgy leülni a vízpartra, hogy csak ezzel csalizzunk - csak annyit javaslok, hogy egy-egy alkalommal osszátok meg reggeliteket a halakkal. Amint eredményeket produkál, amint kezdtek hinni benne, úgy fogjátok egyre sűrűbben alkalmazni. Az is lehet, hogy nektek nem válik be, nem fog tetszeni, ebben az esetben se felejtsétek el, süket napokon bátran próbáljátok ki újra és újra, ti fogtok a legjobban meglepődni az első halakon. A kenyérrózsa nem fog versenyre kelni az új fejlesztésű etetőanyagokkal, az ízesnél ízesebb csalikkal, a kenyérrózsa teszi a dolgát, csendesen, szerényen. Alkalmanként produkál hihetetlen eredményeket, máskor csak pár halat, de cserbenhagyni sohasem fog minket. Érdemes bízni benne!
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Kiss Gábor
