Tizenéves horgászképeket nézegetve pihenek a szobámban. Gyermekhorgász voltam még. „Mennyi minden változott az évek alatt!”, gondoltam magamban. Akkoriban csak gilisztát, különböző ízesítésű málékat, valamint kukoricát használtunk a halak megfogására. A parton sétálgatva a szemfülesebbek észrevehetik, hogy az idősebb horgászok közül még ma is sokan ezeket használják. A modern horgász azonban már mással pecázik. Különböző pelletek, bojlik és ízesített kukoricák szerepelnek a listán, pedig a málé egy kifejezetten olcsó és nagyon fogós pontycsali. De mi is az a málé, és hogyan készül?
A málé nem más, mint kukoricadarából készült és csalizásra használt tészta. Azt is mondhatnám, a régi idők pontycsalija! Tíz vagy húsz éve még nem volt ilyen döbbenetesen gazdag csaliválaszték, mint napjainkban. Akkortájt nem bizonyos volt: ha ponty, akkor málé! Ma pedig sokunk el sem tudja azt képzelni, hogy horgászat előtti este főzőcskézzünk a konyhában.
A kukoricamálé ma is, mint akkoriban, egy nagyon fogós pontycsali, hiszen a pontyok a mai napig kukoricán nevelkednek a tógazdaságokban, és akkor sem felejtik el a kukorica finom illatát, mikor átkerülnek a horgászvízbe.
Ennek köszönhetően a pontyoknál az evés fogalma és a kukorica elég közel van egymáshoz, szinte teljesen összeforr. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a modern pontyhorgászatban szoktató etetésként és a hal horgászhelyre csalogatásához nagyon sokan használnak nyers, áztatott vagy főtt kukoricát, beláthatjuk, hogy a ponty serdülő korától kifogásáig rendszeresen fogyaszt kukoricát.
A modern pontyozó etetőanyagok is nagy százalékban tartalmaznak különböző kukoricaszármazékokat, ezzel is kihasználva a pontyok kukoricával kapcsolatos fiatalkori beidegződését, amit a ponty akkor sem tudna elfelejteni, ha akarná, mivel folyamatos frissítést kap.
Összefoglalva, ha ponty, akkor kukorica, vagy kukorica alapú csalik. Erre pedig egy rendkívül jó és olcsó megoldás a kukoricamálé!
Elkészítése nem nagy ördöngösség, és nem is rabol el sok időt. Csak el kell menni egy takarmányboltba, és venni egy jó adag kukoricát, melyet majd otthon le kell darálni. Ha azonban valamilyen okból az otthoni darálás nem megy, akkor a boltokban készen is vásárolhatunk kukoricadarát. Én javaslom az előbbi, vagyis a „megveszem, és magamnak otthon ledarálom” variációt, mert csak így érhetjük el a maximális frissességet, ami a végtermékünk erősebb és finomabb illatát eredményezi. A megfelelő alapanyag előállításához szükséges következő művelet a nagyobb szemek darából való kiszitálása, amihez a legcélszerűbb eszköz egy konyhai szita.
Miután ezzel megvagyunk, jöhet a tészta elkészítése. Adagoljunk folyamatos keverés közben vizet a daránkhoz egészen addig, míg a hozzáadott víz bőven ellepi. Ezt követően öt-tíz percig hagyjuk pihenni a masszát, hogy a szemcsék valamennyire megdagadjanak, majd tegyük fel a gáztűzhelyre, és kezdjük el közepesen erős lángon, folyamatos keverés közben főzni! A folyamatos keverés nagyon fontos, e nélkül a készülő málénk leég az edény aljára, és amellett, hogy ez tönkreteszi a csali zamatát, csak nagyon nehezen távolítható el róla.
Egy másik megoldás, amikor a kukoricadarát csak annyira áztatjuk be, hogy pépes tésztát kapjunk, majd ezt lobogva forró vízbe öntjük, és folyamatos keverés közben főzzük. Mind a két megoldással ugyanahhoz a végeredményhez jutunk: a cél a közepesen kemény tészta elérése.
Lényegesen tapadósabb masszát kaphatunk akkor, ha a kukoricadarához kétharmad-egyharmad arányban búza-, vagy rozslisztet adagolunk.
A málékészítés lényegében olyan, mintha tejbegrízt készítenénk, csak az alkotórészek mások. Honnan is tudhatjuk, hogy a megfelelő állagot elértük? A málénk - vagy más néven puliszkánk - főzés közben szépen megdagad, és jól besűrűsödik. A kavargatást egészen addig kell folytatnunk, míg a tészta el nem válik az edény falától. A végtermék keménysége a főzés idejével befolyásolható.
Miután elértük a megfelelő állagot, zárjuk el a gázt, és hagyjuk a málét kihűlni. Készen vagyunk, nincs más dolgunk, mint kimenni horgászni. A vízparton a fogni kívánt halfaj szájának méretéhez igazított darabokat tépkedünk le a málénkról, és azt tűzzük, vagy nyomkodjuk a horogra. Ha így nem vagyunk elégedettek, vagy csak nem bízunk eléggé abban, hogy akasztásnál a horog biztosan akad, akkor nyugodtan fűzhetjük úgy a máléból készített golyónkat, mint a bojlit. Ilyenkor a horog hegye szabadon marad, ami biztosabb akadást tesz lehetővé. A horog öblére kötött málénak - a biztosabb akasztás mellett - van egy másik előnye: dobáskor a horgon lényegesen stabilabban tart, mint a horog öblére nyomkodott, vagy a megfelelő méretre gurigázott és feltűzött málégolyó.
Ha valaki a máléval való horgászatra adja a fejét, és a natúr, kukorica illatú málé fogósságában nem bízik, nyugodtan kísérletezhet a különböző ízesítésekkel és illatokkal. Mi gyermekkoromban különböző fűszernövényeket használtunk az ízek variálására. Ma már az aromák tekintetében is - ugyanúgy, ahogy a különféle csaliknál - hatalmas választék áll a kísérletező kedvű horgászok rendelkezésére. Főzés közben én nagyon ritkán aromázok, mivel a főzési idő alatt nem tudom, mennyire illannak el a különböző ízek és illatok. Jobban bízom a már kész tészta aromázásában, ízesítésében, bár már kaphatóak aromák, melyek főzés közben sem veszítenek csalogatóhatásukból. Számomra legjobban az ánizs, a vanília, a csokoládé és a méz aroma vált be.
A kész tészta aromázása több módon is elvégezhető. Az egyik lehetőség, hogy a máléból készített golyókat a horogra gyúrás előtt valamilyen aromába mártjuk. A másik lehetőség, melyet én jobban szeretek, hogy a félig kihűlt anyagot apró, mogyorónyi darabokra osztjuk, és ezt megforgatjuk valamilyen - általában pontyos - aromában, majd az egészet újra egy homogén tésztává gyúrjuk. Az így kapott puliszka egyenletesen illatos, és a parton már nem kell az aromázással törődni.
A málének egy modernebb és tartósabb változata, amikor a kukoricadarát nem vízzel, hanem tojással formázzuk félkemény tésztává. Ennek elkészítése sem bonyolultabb, mint a vizes változaté, ám a végeredmény egészen más, amire a művelet során oda kell figyelni. De ne rohanjunk ennyire előre! A tojásos változat elkészítési módja a következő: üssünk fel egy tojást, majd adjunk hozzá kevéske olajat! (Az olaj elhagyható, ám a főzést segíti, ezért érdemes egy keveset hozzáadni.) Amint ezzel megvagyunk, keverjük össze, és adjunk hozzá annyi darát, hogy a kívánt keménységű tésztát kapjuk! Keverjük el egyenletesen, majd hagyjuk negyedórát pihenni! A pihentetésre azért van szükség, hogy a dara megfelelően összetapadjon.
A tésztakészítés megvan, a megfelelő állagot elértük. Mivel a tojás igen erős ragasztó hatással bír, a jobb tapadás érdekében búza-, illetve rozsliszt hozzáadása teljesen felesleges. Jöhet a megfelelő méretű golyók elkészítése. Erre azért van szükség, mert a most bemutatott művelettel készített tészta a főzés és kihűlés után olyan kemény lesz, hogy nem lehet majd formázni. A golyóknak a fogni kívánt halak szájméretéhez kell igazodnia.
Forrásban lévő, zubogó vízbe rakjuk bele a golyókat. Körülbelül három-öt percen belül fel fognak jönni a főzővíz tetejére, de ekkor még nem szabad kivenni őket! További öt-nyolc perces főzésre van szükség, aztán lehet kiszedni őket a vízből.
Természetesen az így elkészített málé is ízesíthető, aromázható. Ebben az esetben azonban a vizes változattól eltérő módon kell megoldanunk. Az egyik lehetőség, amikor a kiválasztott aromát még a tészta készítése előtt a tojáshoz adjuk hozzá, majd egyenletesen elkeverjük. Ennél a megoldásnál lehetőleg a főzhető aromák közül válogassunk. A második lehetőség, amikor a már kész golyókat légmentesen lezárható edénybe helyezzük, és így csöpögtetünk rájuk kevés aromát, majd a csalikat így, lezárva pihentetjük. A harmadik megoldásnál por aromával oldhatjuk meg az ízesítést: a még forró golyókat kell beleforgatni az aromaporba, majd hagyni kell, hogy kihűljenek és megszikkadjanak.
Az így elkészített málét csak fűzni tudjuk, mint a bojlit, mivel a tojással készített málé kifejezetten kemény. Lényegét tekintve ebben az esetben a málé nem más, mint egy nagyon egyszerű, kevés alapanyagból készített, ennek ellenére nagyon is fogós bojli. A tojás, ragasztó képességén kívül, nagyon fontos élettani hatásokkal is rendelkezik, hiszen benne a szervezet optimális fejlődéséhez szükséges vitaminok és ásványi anyagok mind-mind megtalálhatóak.
Máléval azonban nem csak a csalizás kérdését, hanem az etetést és ezzel együtt a halak horgászhelyre csalogatását is megoldhatjuk. Az etetésre szánt puliszkát az elsőként bemutatott módon, vagyis a tojás nélküli elkészítés szerint főzzük. A főzés idejét ebben az esetben az is befolyásolja, hogy a málét magában, vagy más etetőanyaggal keverve szeretnénk felhasználni.
Abban az esetben, ha a málét magában használjuk fel etetésre, főzzük addig (folyamatos keverés közben!), míg el nem válik az edény falától. Hagyjuk kihűlni! Az így elkészített málé zamata nagyon finom, a kukorica illatú anyagnak egyetlen pontyféle sem tud ellenállni. Ha a málét nem magában, hanem valamilyen etetőanyaggal keverve szeretnénk a pikkelyesek csalogatására használni, akkor a kukoricadaránkat ne főzzük addig, míg elválik az edény falától. A főzés ideje csak addig tartson, míg a dara teljesen megdagad, és már-már rendesen összeáll! Hagyjuk kihűlni a kész masszát!
Miután kihűlt, össze tudjuk keverni a kiválasztott pontyos etetőanyaggal. A keverést jó alaposan végezzük el! Pontosabban nem is keverés ez, hanem inkább összedolgozzuk a két anyagot. Az arány nálam mindig 1:1, vagyis egy kilogramm kukoricadarához (mely szárazon, még a főzés előtt egy kiló), egy kilogramm etetőanyagot adok hozzá. Mikor megvagyunk, jöhet a rostálás.
Az „összedolgozás” után kapott anyag mindenféleképpen áttörést igényel! Minden esetben, a nagy lyukméretű rostát válasszuk ehhez a művelethez, különben nehézkes és szenvedős lesz a munkánk!
A végtermékünk a rostálás után teljesen homogén, nagyon jól tapad. Az így elkészített pontyos etetőanyag egy kifejezetten „nehéz” keverék, melyről biztosan elmondható, hogy nem kelti fel az apró halak érdeklődését. Zamata a kiválasztott nagyhalas etetőanyagnak megfelelő, felturbózva nagyon finom kukorica illattal, sok-sok szemessel! Egyetlen ponty vagy kárász sem tud majd neki ellenállni! Használható magában és etetőkosárban is. Próbáljátok ki! Megéri!
Írta, fotók: Hajagos-Tóth Tamás (Donald)
