Sziasztok! Először is szeretnék bemutatkozni: nevem Ferke Zsolt, a horgászattal intenzíven 1998 óta foglalkozom, és azt hiszem, elmondható, hogy minden szabad percem e csodálatos sportnak szentelem. Az azóta eltelt idő alatt módomban állt a horgászat több válfajával is megismerkedni, és az igaz nagy szerelem a feederezés lett! Igazából folyóvízi horgásznak tartom magam: a folyók az igazi kedvenceim, hisz ezeken a vizeken az ember igazán közel kerülhet a természethez, a gyorsan és gyakran változó körülmények mindig újabb és újabb kihívások elé állítják a sportembert, próbára teszik rátermettségét. A folyóvízi horgászat mellett természetesen van alkalom, amikor próbára teszem magam lakhelyemhez közeli tavakon, vizeken is! E horgászatokon botjaimmal a termetesebb halakat veszem üldözőbe, és mindig bízom abban, hogy sikerül partra segítenem pár gyönyörű példányt egy fotózás erejéig.
A tassi horgászvizeken volt alkalmam először kipróbálni a Haldorádó Kukorica tuning elnevezésű csalikukoricát. Már azon a horgászaton pozitívan csalódtam a látványos kinézetű üvegcsébe zárt, kellemes aromájú, egészséges kinézetű tengeri-szemekben: bebizonyította csalogató hatását, hisz már akkor is szép halakat fogtam vele!
Nemcsak a csali intenzív illata vett le a lábamról, hanem állaga is rögtön megfogott! Fűzve és a horogra tűzve egyaránt remekül használható, ezért úgy döntöttem, hogy kedvenc horgásztavaim egyikén, a Maconkai-víztározón próba elé állítom, ahol ellenfele az általam nagyon kedvelt és Maconkán bevált pellet lesz, amit különböző aromákkal teszek a halak számára még kívánatosabbá.
Köztudott, hogy maconkai kedvenceink hozzá vannak szokva a jobbnál jobb falatokhoz, a különböző aromájú és összetételű, magas halliszttartalmú pelletekhez, amik mellett azt hihetnénk, hogy a kukoricával való csalizás és halfogás egyre inkább háttérbe szorul. Bevallom, ezt én is így gondoltam, mivel itteni eddigi horgászataimon nem sok halat sikerült horogra csalnom kukoricával csalizva, ellentétben a pelletekkel! Sokan úgy vélekednek, hogy ezen a remek horgászvízen nagyon könnyű megfogni a halat, ám ez szerintem nem így van, hiszen minden egyes itt eltöltött napomon minden kifogott halért meg kellett küzdeni, igaz, nem erővel, hanem inkább leleményességgel. Ilyen előzmények mellett rettentő izgalommal vártam az előttünk álló horgászatot!
Korán, hajnal négy körül érkeztünk a tóhoz. Előző nap hatalmas viharok hűtötték le a levegőt - bíztam benne, hogy a több napig tartó nagy meleg után ez meghozza a halak étvágyát! Horgászatunkat a gáti részen előre kiszemelt, favorizált helyre terveztük, de megérkezésünkkor derült ki, hogy aznap ezen a szakaszon verseny miatt nem horgászhatunk. Kis séta és terepszemle után kiválasztottunk egy általunk ígéretesnek vélt helyet, ahol elkezdhettem a felszerelés összeállítását. Természetesen most is feederbottal horgásztam, mint mindig :) A tesztre két kedvenc botomat vittem magammal, mindkettő Shimano Catana BX Heavy Feeder. A botokon Okuma Travertine TRB 45-ös orsók kaptak helyet, a dobokra Haldorádó Strong Line 30-as zsinórt csévéltem. A végszereléket nem bonyolítottam túl most sem: mindkét főzsinórra egy csúszóra szerelt - forgóval megütköztetett - átlagos etetőkosár került. Horogelőkéimet szinte kivétel nélkül fonott zsinórból készítem, ez most sem volt másként. Ez alkalommal a Sufix Feeder Braid 18-as zsinórból készített, kb. 15 cm-es előkékre kötött 4-es méretű Hayabusa M1-es horgokat használtam.
A felszerelés elkészítése és a csalizás után elkezdődött a megmérettetés! A horgászat folyamán egy botot kizárólag pellettel, a másikat pedig csak Kukorica tuninggal csaliztam. Korábbi horgászataim alkalmával döntő többségben lebegtetett csalival sikerült a halakat horogra csalni, ezért most is rögtön a fenéktől való elemelés mellett döntöttem. A Kukorica tuning esetében ezt egy hungarocell golyóval, a pelletnél pedig a csali alá fűzött parafa szelettel oldottam meg.
Első csalizás alkalmával az éppen adott időjárási körülményeknek és vízhőmérsékletnek megfelelően próbáltam választani az ízek kavalkádja közül mindkét oldalon. Igaz ugyan, hogy a levegő lehűlt, de víz még mindig igen melegnek bizonyult. Eddigi tapasztalataimra támaszkodva két igen intenzív ízt választottam: a tuningból a fokhagymás-zöldfűszeres (Nagy Amur), míg a pelletből a frankfurti kolbászos került először horogra. Az etetőkosárba Haldorádó Ponty Sárga etetőanyagot gyúrtam.
A végszerelékek kiszemelt helyre való juttatása után következhetett a - számomra - feszült várakozás. Már nagyon régen vágytam rá hogy egy igazi „NAGY BAJSZOS” bírja akcióra feederbotjaim egyikét! Az első jelentkezőre nem kellett sokat várnom, a bedobástól számított tíz percen belül görbült a spicc! Hirtelen - talán a meglepetéstől - még bevágni is elfelejtettem, csak néztem a spicc által közvetített gyönyörű kapást. Az akasztás után tíz perccel megszákolhattam a teszt első halát. A ponty oldalán egy valószínűleg horog okozta sérülést találtam, amit nem is oly régen szerezhetett magának, mert még ekkor is vérzett! A fertőtlenítés után következett a mérlegelés: a mutató a 10 kg-os beosztáson állt meg! Ezután megesett a kötelező közös kép készítése, majd amikor ennek eleget tettünk a pontymatracról lassan lecsúszva elúszott a mélyebb vizek felé!
A meglepően bíztató kezdés után - tartva magam elhatározásomhoz - kipróbáltam a teljes íz-kínálatot, és egyikben sem kellett csalódnom! A következő kiszemelt aromásított kukorica a Mandula Bomba volt. Nekem személy szerint kukoricánál ez az ízesítés a kedvencem (bár nem nekem kell, hogy megfeleljen :)). Ez alkalommal is a lebegtetésnél maradtam, így ismét felkerült a hungarocell golyó is a füzér végére, majd a végszerelék újra a kiszemelt helyre került.
Mindeközben az időjárás még rosszabbra fordult: erős DNy-i szél korbácsolta fel a hatalmas víztükröt, sötét fellegekbe burkolóztak a Mátra közeli csúcsai! „Sebaj”, gondoltam, „így legalább kiderül, milyen eredményre képesek a csalik ilyen szélsőséges időjárási körülmények között.”
Addig, amíg ezen gondolkodtam, a kukoricás bot ismét derékba hajlott, és ezúttal nem késlekedtem! Bevágás után éreztem az ellenállást a zsinór másik végén. Bár a hal súlya jócskán elmaradt az első halétól, igen keményen küzdött, meg akarta őrizni a szabadságát. A megszákolás után jött a fertőtlenítés és a mérlegelés: 1,8 kg. Így már második tuningos halammal pózolhattam a lencse előtt. Én egy képpel és az élménnyel lettem gazdagabb, ő pedig visszanyerte szabadságát! Jöhetett a következő fűznivaló: Mézes Pálinka (méz + barackpálinka íz)!
Eddigi horgászataim alatt nagyon sok halat köszönhettem a mézes ízesítésű csaliknak, ezért most is kíváncsian vártam, hogy itt hogyan teljesít. Szokásos formában a horog alá kerültek a szemek, és már repült is az eddig eredményes hely felé! Ismét következett a számomra mindig kellemesen feszült várakozás, a drukkolás,hogy sikerüljön kapásra bírni a halakat… Ebben az esetben sem kellett sokáig drukkolnom, ismét görbült a spicc, ismét magasra szökött az adrenalin-szint! A fárasztás nem tartott sokáig, de a dolgok lefolyása hasonló volt az előzőekhez - a hal súlya ezúttal 1,5 kg volt.
A következő kiszemelt a Kék Villám fantázianevű kukorica volt. Látva a kifogott halak kisebb egyedsúlyát egy kis változtatást eszközöltem: az üvegben található tigrismogyoróval és mega mais kukoricávál növeltem a csali méretét. Ezekből egy-egy szemet fűztem fel egy kukorica mellé, így egy egészen nagyméretű füzért kaptam, aminek reményeim szerint a nagyobb testű halak nem bírnak majd ellenállni. Ismét elfoglalhattam a botok mellett „leshelyem”. Várakozás közben újra végignézegettem az összes kukoricás üvegcsémet, amiből a tesztre hét különböző ízűvel készültem. Bíztam a lehetőségben, amit ezek a kukoricák rejtenek magukban, de meg kell mondjam, ennyire látványos és gyors eredményre nem számítottam… Szerencsére tévedtem! Ezt igazolta következő kapásom is, ami ismét a tuningos boton jelentkezett! „Sajnos” a nagy füzérnek egy mindössze 1,5 kg-os pikkelyes nem bírt ellenállni!
Picit nagyobbra számítottam, de neki is nagyon örültem! Mivel most a csali közel két órát töltött a vízben, kíváncsi voltam rá, hogy mennyire tartotta meg aromáját, ezért közelebbről is megvizsgáltam a kiázott szemeket. Meg kell, hogy mondjam, ebben a vonatkozásban is meggyőzött a Kukorica tuning! Ennyi vízben eltöltött idő után is tartották aromájukat és egy hal kifogása után is bevethető állapotban voltak a felfűzött szemek!
A délelőtt folyamán fölényes előnyre tett szert a Haldorádó Kukorica tuning a pellettel szemben, a felkínált csalit szebbnél szebb halak találták érdekesnek és akadtak horogra!
A pelletes botról nem hiába nem írtam egy szót sem, ugyanis nem volt mit! Érdekes módon egy-két gyengébb próbálkozáson kívül semmi nem történt… a délutáni órákig egy pelletes ponttyal sem büszkélkedhettem, pedig ezen az oldalon is mindent megtettem a cél érdekében: a csalis táskámban megtalálható miden aromásított pellettel próbálkoztam. Ezek közül eddigi pelletes horgászataim alkalmával a frankfurti kolbászos ízűnek köszönhettem legtöbb kifogott halam, ezért most is ezzel csalizva vártam a kapást! Éppen az órámra néztem - ami 13:05-öt mutatott -, amikor kapás jelentkezett a pelletes botomon: végre itt is sikerült felkeltenem valakinek az érdeklődését!
Az első jelentkező egy 2 kg-os ponty volt. Kicsit lemaradva, késve érkezett… de ezután megfordulni látszott a horgászat menete! Érdekes módon a délelőtt ellenállhatatlan Kukorica tuning a délutáni órákra picit háttérbe szorult, bárhogy kínáltam fel a halak számára, nem sikerült annyi kapást kicsikarnom vele, mint az előző órákban. Egész délután még három kisebb pontyot sikerült vele a horogra csalnom, de ezzel párhuzamosan szaporodtak a pelletes kapások. Igaz, csak kétféle pellettel sikerült kapást kicsikarni, az egyik a Kolbászos a másik a „Szörny Rák” ízű volt. Ezzel szemben a Kukorica tuning minden változatával sikerült halat fognom, ebben tehát a tengeri mindenképpen jobbnak bizonyult. Ennek ellenére én szívesen látnék a Haldorádó palettán a kolbászoshoz hasonló, erősen fűszeres jellegű kukorica csalit is!
A továbbiakban még sikerült pár hasonló pelletes pontyot fognom. Itt is alkalmaztam a nagyobb csali - nagyobb hal elvét, amit a gyakorlatba két egymás alá fűzött 16 mm-es pellettel vittem át, így próbáltam méretben szelektálni a csalimhoz érkező halak között. Ezután sikerült megakasztani és egy fotózás erejéig a partra segítenem a teszt legnagyobb pelletes halát, aminek feederbottal való kifárasztása örök emlék marad!
Ekkor már lassan a horgászat végéhez közeledtünk, örömmel összegeztem az elért eredményt, amit még a nap utolsó nagyobb hala koronázott meg!
Összevetve az eredményeket és a kifogott halak számát, nekem egyértelműen bebizonyosodott, hogy a manapság érthetően közkedvelt és fogós pelletek mellett igenis van létjogosultsága az egyre inkább háttérbe szoruló kukorica csaliknak is! Ezúton szeretnék gratulálni a Haldorádó csapatnak munkájuk gyümölcséhez, véleményem szerint nem mindennapit alkottak! Ezek a kukoricák biztosan állandóan a csalis palettámat fogják színesíteni, hiszen ezen a horgászaton sok szép halat köszönhettem nekik, és egyértelműen felvették a versenyt a kapós pelletekkel is!Látva a teszten elért sikereket nagy kíváncsisággal várom következő horgászatom a Maconkai-víztározón, amikor először kipróbálhatom a Haldorádó Carp Master Halibut Tuning pelleteket!
| Pellet vs. Haldorádó Kukorica tuning teszt | |||
| Pellet | Haldorádó Kukorica tuning | Összevont eredmény | |
| Darabszám | 7 | 7 | 14 |
| Össztömeg (kg) | 30,90 | 20,20 | 51,10 |
| Átlagtömeg (kg) | 4,41 | 2,88 | 3,65 |
Írta: Ferke Zsolt
Fotó: Velkei István, Ferke Zsolt, Nagy Péter
